Oldalak

2012. augusztus 14., kedd


A lakatlan szigeten…

Szereplők:

Naomi
Deborach (Debby)
Katarine (Katy)
Joe
Carly
Michael
Leo
Victoria (Vicky)
Ali


Bevezető rész:
Heló! A nevem Naomi, a történetem pár barátomról és persze rólam fog szólni. A történet egy lakatlan szigeten „játszódik”. Én (Naomi), Katarine, Debby és Ali 17 évesek vagyunk. Carly 16 éves de közel a 17-es is. Michel és Leo ők már a 18-at járják… Vicky 21, míg partnere Joe 26-ot töltötte be.


   
1.   fejezet- Zuhanás… :S

Szombat nyári délután jobb dolgom sem lehetett a szobám kitakarításánál… :/ hát,de ezt is meg kell valamikor csinálnom, ezért muszály volt, s különben pedig úgy sem tudtam volna mi jobbat csinálni, hiszen a barátaim most épp nyaralnak … nem mindenki,de egy páran igen. Majd összefutok valamikor velük, remélem!!!!
Nagy felfordulás közepette meg szólal a régen várt zene…(One direction-What makes you beautiful) a szobámból nem hallatszott más csak annyi, hogy végre itthon vaaaaaaaan! J
Mindenki ki a házban volt, szaladt a szobámba, hogy mit történt… és én csak csendesen ki zavartam őket. Mikor felvettem a telefonomat…
-Szia! Hogy vagy? Jól érezted magad? Milyen volt?- kérdeztem izgatottan Debbyt
- Szia nagyon remek volt majd még részletesebben mesélek.- válaszolta Debby
- Oke, de mikor, hol, hogyan?- kérdeztem

-Hát ma, nálatok…- válaszolta Debby sóhajtozva
-Értem. Mikor jössz és kivel?-válaszoltam
pííííííííííííí

-Haló… Debbyyyy ott vagy??? 
Mikor Debby levágta a telefont gondoltam, elmagyarázom a többieknek, hogy mi is történt… És mire kiértem a szobámból már csak nővéremmel Vickyvel és barátjával Joeval találtam szemben magam. Miután elmeséltem nekik, hogy Debby haza érkezett Olaszországból, azonnal meg kérdeztem, hogy anyáék hová is tűntek el ilyen gyorsan?! A válasz nem késett sokat
- Elmentek, hisz tudod, mert már erre készültek 3 napja, ha nem több…- mondta Vicky

- Óóóó, hát persze… el is felejtettem… Mikor érkeznek?
- Most mentek el csak azt ne mondd, hogy máris hiányoznak.
- Nem, nem egyértelmű… csak szabad tudnom nem?!
- De persze… egy hónap kb…

- Az, jó… és addig csak veletek?
- Velünk ezt, hogy érted?- kérdezte Joe
- Hát, hogy egy hónapig csak veletek leszek egy lakásban stb?!
- Valahogy úgy…
- oké, értem, na én lépek… 
 Ennyivel lezártuk a témát … a telefonom ismét meg csörrent… de most már nem Debby hívott… hanem az én drága egyetlen szerelmem, Ali. 
- Szia! Hogy vagy, mizu?- kérdezte kedvesen
- Szia! Semmi azon kívül, hogy végre Debby itthon… vagy is otthon… a lényeg, hogy jön ma ide hozzánk, csak nem tudom, hogy mikor- válaszoltam boldogan

- ÓÓóó hát ez remek… nem tudnátok kijönni ma Debby, te meg aki akar mert unalom van itthon…
- De persze amint Debby meg jön azzonal megyünk is oke…
- Oke. De most megyek, mert most éppen dolgom van. Szia, szeretlek.
- Szia, én is szeretlek
píííííí
Hát ezt nem, hiszem el nekem ma mindenki, lecsapja a telefont, akkor minek hívnak?! Ezt nem értem. Morogtam magamnak. A telefonom ismét meg rezzent, de most tudtam, hogy miért és fel sem vettem. Katy érkezett. Azonnal kiveséztünk minden új hírt. J Persze volt mit, hiszen nem láttuk egymást egy teljes hétig.

Katynek meg tetszett egy srác a neve Michael… 18 éves és nagyon jó pofa. 
Katy csak ájuldozott róla… pedig nem is nagyon ismerte őt. De hát ez van én inkább, meg sem szólalok… :P

Katyvel arra lettünk figyelmesek, hogy Vicky szobájából valaki nagyon szalad… és csak annyit mondd Vicky, hogy hová utazunk csajok?
Mi azt sem tudtuk, hogy miről van szó, csak egyből rávágtuk stereóban, hogy „EGY LAKATLAN SZIGETRE” Vicky válasza a következő volt.
-         Rendben. Mikor indulunk, és kik jönnek.
-         Hát igazából még nem tudom, hogy miről van szó, de attól függ, hányan mehetünk???
-         Maximum 10 ember…
-         Oke. Hívom az „embereimet”.  J
És már tárcsáztam is Alit, hogy nincs e kedve egy lakatlan szigetre menni, mondjuk úgy már holnap. A válasz egyértelműen az igen volt. Mint ahogy Leonál, Debbynél és Carlynal is, akik idő közben meg érkeztek. Katy felhívta Michaelt, hogy nem- e jönne el velünk ő is és hát bele ment. Tehát így voltunk 9-en. Másnap reggel indultunk.
Mire a reptérre értünk addigra már totál elfáradtunk…
Mindenki beleegyezésével Londont választottuk. Az út elég hosszú volt, hogy mindannyian jól ki pihenjük magunkat.
*pár órával később*
Nagy zaj, s pánik sikoltására ébredtem, mivel, hogy a repülő zuhanni kezdett.  
Jaj most mi lesz??? Mi történik???- kérdések hangzottak el.
Nem tudom, hogy meddig zuhant a repülő, mert már csak arra eszméltem, hogy egy parton fekszem csurom vizesen…


2. fejezet- Felfedezés

Miután észhez tértem mindenkit keresni kezdtem, s szerencsére mindenkit meg is találtam… nagy szerencse, hogy egy „helyre” kerültünk mind. Meg találtuk pár cuccunkat és persze találtunk olyat, ami igazából nem a milyenk volt, de hát senki nem jött utánuk, hogy „HÉ  NEM LÁTTATOK VÉLETLEN PÁR BŐRÖNDÖT?!”, mivel, hogy rajtunk kívül senki nem volt ott. --- Az én meg állapításaim szerint ez egy lakatlan sziget lehet- válaszoltam mosolyogva
- Na király… itt ragadtunk- mondta Vicky kétségbeesve.
- Minden meg oldható…- válaszolta Katy
Csak abban reménykedtem, hogy találunk ott valami jót és szépet, mert amit eddig láttunk az nem valami szép…
-         Ezt nézzétek…- kiáltott Carly
-         Mit, mit?- kérdeztük Debbyvel stereóban. :)
-         De szép!!! – ámult el Katy
Hirtelen olyan csodálatos tájat pillantottunk meg, hogy mindenki azonnal ámult…
„Hjuj remélem egy, hamar nem megyünk el innen” kijelentés hangzott el a többiektől. Igazából én sem szerettem volna erről a csodaszép helyről elmenni és nagyon úgy tűnt, hogy nem is tudunk, hiszen mivel?
Csak mentünk, és mentünk tovább hátha találunk valami érdekes felfedezni valót.
És találtunk is… egy nagyon szép és nagy villát vagy is már majdnem egy kész kastélyt. Kívülről azonnal mindenkinek meg tetszett, s még belülről…hát az valami meseszép volt. Bementünk és csak néztünk, hogy mi hol is vagyunk éppen. Majd Joe megszólalt.
-         Hát ez…Ez nagyon király…
-         Mo-mo-most mi e-e-e-egy kastélyban vaaa-aa-gyu-uunk?- kérdezte dadogva Michael.
-         Igen, vagy is majd nem- válaszolta határozottan Ali.
A szigeten minden szép zöld volt a sok virág csak úgy illatozott. A „kastély” elhagyatott, üres és nagyon régi volt. Rá fért volna egy nagytakarítás, hiszen mindenhol por és kosz állt.
Bementünk és a megtalált cuccainkat lepakoltuk, s utána körbe jártuk a „kastélyt”… Csomó hálószoba, fürdő, két konyha… hjaaj ez valami csodás… már csak takarítani kéne…
*1 órával később*
Mindenki neki kezdett a takarításnak, persze a zenét azonnal meg oldottuk. A zene mellett hamar meg lettünk a takarítással főleg mivel mindenki segített. Hát a hülyeség, nem maradhatott el. :D :)
A fiúk találtak egy régi képet, amin nagyon érdekes kinézetű emberkék voltak és azon kezdtek el szórakozni.
- Na hát Leo ez nem te vagy?- kérdezte viccelve Ali.
- Ki? Hol? Mikor?- kérdezte Leo
- Hát itt a képen- válaszoltam mosolyogva
- Jáááj, de szépek ezek a képen…- mondta nevetve Carly
- Azta mindenit. Ha kik ezek?- kérdezte gúnyosan Leo
Rengeteg kép volt. Ali és Leo a képek felett hülyültek, míg mi Michaelt kerestük. A fiúk észre sem vették, hogy mi eltűntünk… egyre több mindent fedeztünk fel a szigeten… Michaelt már mindenhol kerestük, de sajna sehol sem találtuk… elég nagy ahhoz ez a sziget, hogy eltűnjön valaki, de ennyire… J
Majd elindultunk vissza a kastélyba, hogy hátha Michael visszament. És mit látunk ez így is volt. Beléptünk az ajtón és a fiúk kérdőre vontak hogy hol jártunk. Mi meg.
-         Mi hol voltunk?! a Michaelt kerestük…- válaszoltuk
-          Engem… én itt voltam egész végig… csak már ki választottam az egyik szobát magamnak és ki is pakoltam a maradék cuccom. – mondta Michael nevetve
-         Ezt nem hiszem el.. ez most komoly? Mi meg téged keresünk már egy órája...- válaszolta Debby mérgesen
-         Jaj lányok fiúk ne vitázzatok a semmin nem éri meg… itt vagyunk mind össze 9-en, élvezzük a dolgokat. – szakította félbe a vitát Ali
-         Mi érdekeset találtatok még fiúk?- kérdeztem izgatottan
-         Hát… őőő… szerintem nagyon vicces dolgokat… J - válaszolta Debby nevetve és fel emelte egy nagyon ronda ruhát, amit a fiúk fedeztek fel.
Mindenki azonnal nagy nevetésbe kezdett. Michael a fényképezővel járkált és fotózott mindent és mindenkit, Carly szint úgy, s mikor kedvem volt akkor én is ezt tettem, hiszen minden vicces dolgot meg kell örökítni. J
Vicky felvette azt a „nagyon szép és új ruhát” … nagyon érdekesen nézett ki benne… már miért is, nem ez is meg lett örökítve… Szerencsére, hogy a telefon működő képes volt mindenkinek.
-         Héj Naomi…- kiáltott nekem Joe
-         Mi az Joe?- kérdeztem
-         Nem a te, telefonod csöng?- kérdezte Joe
-         De ez az enyém… anya hív… biztos, hogy mi van otthon
-         Én beszéltem vele és tudja, hogy mi van…- vágta rá Vicky
-         Mi csoda tudja, hogy mi egy lakatlan szigeten vagyunk egy kész kastélyba?- kérdeztem csodálkozva
-         Igen- válaszolta Vicky
-         Na hát ez meglepő…
-         De vedd már fel
-         Jaj tényleg :D
-         Szia anya! Mizu veletek? Mi jól meg vagyunk…
-         Szia! Mi is nagyon jól meg vagyunk. Milyen a „kastély”? És a sziget?- kérdezte anya
-         Hát nagyon szép minden… te ezt nagyon élveznéd mivel olyan ez az egész sziget mint egy nagy kert tele virággal és fákkal …minden olyan szép… mintha álom lenne.- válaszoltam kedvesen,de egy kicsit gúnyosan is…
-         Jaj nem baj azért majd fénykép készüljön…
-         Meg lesz.
-         Na megyek, csak ezt szerettem volna tudni. Szia üdvözlök mindenkit!
-         Ők is titeket. Szia!
-         Na?- kérdezte Debby
-         Semmi csak meg kérdezte, hogy minden oké…- válaszoltam
Azt sajnos nem tudtuk, hogy pontosan hol vagyunk csak annyit, hogy egy lakatlan szigeten és egy kastélyba, ami kb. már 100 éves… na jó talán annyi még nincs de 99 tuti.
Este 8 körül kezdtünk vacsorázni. A vacsora elég érdekesre sikerült mivel kaja csata lett a végén. Nagyon fura volt ez az egész kastély mintha mindig is lakott volna ott valaki, mivel rendesen volt kaja meg minden… csak egy kicsit kosz volt, de azt egy kettő meg oldottuk. A vacsora után Joe elvállalta mosogatást és mi meg ott ültünk és szórtuk a sok semmit… volt, aki segített neki, de volt, aki csak ült és nevetett.
-         Vicky emlékszel, amikor meg kérdezted, hogy hová mennyünk akkor én azt válaszoltam, hogy egy lakatlan szigetre?!- kérdeztem
-         Persze Naomi- válaszolta Vicky
-         De ez most már nem lakatlan sziget- mondta örvendezve Carly
-         Nem ez most már LAKATOS… :D - vágta rá nevetve Ali
A nevetés itt sem maradhatott el. Miután meg fürödtünk, elkészült, mindenki elfoglalta a saját szobáját és már aludtunk is.

3.   fejezet- Viccözön

Másnap reggel Joe és én keltünk a leghamarább a többiek egy órával, féllel később. Mi addig beszélgettünk egy-két dologról például, hogy ha fel kel valaki, akkor hogy toljunkki vele… J
-         Nekem volna egy ötletem - mondta Joe
-         Na, hallgatlak – válaszoltam kíváncsian
-         Kicsit beszéljünk hangosan és akkor, amikor halljuk, hogy jön valaki a lépcsőn, akkor maradjunk csendbe és bújjunk el, de mind ketten más hová…oke? – állt elő egy ötlettel Joe
-         Rendben és mikor ijesztjük meg őt… már, mint azt, aki lejön… - kérdeztem
-         Hát álljunk két oldalra, és amikor belép, akkor ugorjunk ki… és puff…
-         Oké én benne vagyok… kíváncsi vagyok ki lesz az áldozat… J
-         Én is… am pszt mintha jönne valaki… J
-         Oké…- halkultunk el mindketten.
*pár perccel később*
Gyorsan elbújtunk, hogy aki jön, jól megijesszük…
Vicky jön…J
-         Buuu- kiáltottuk Joeval
-         Meg ijedtél? :) - kérdeztem
-         Nem - mert már itt voltam lent régebbtől, na nem baj… :D de még a többivel ki tolhatunk. – válszolta Vicky
-         Igaz nem láttad/ hallottad, hogy valaki fel kelt?- kérdeztem megörülve
-         Nem, de várjál, csak ha jól hallottam, akkor Michael… igen- válaszolta Vicky
-         De akkor, pszt…- csitított minket Joe
Hallottuk, hogy Ali és Michael beszélgetve jönnek a konyha felé… és már készültünk is, de csak mi ketten Joeval. Vicky az asztalnál ült és várta a műsort.
-         Jó reggelt- mondták már messzebbről Vickynek sztereóban a fiúk.
-         Nektek is jó reggelt- ugrottam ki az ajtó mögül… :)
-         Jézusom… sziasztok! Hát ti?- kérdezte Michael ijedten
-         Hát mi csak úgy… tudod reggeli szórakozás…- válaszoltam
-         Értem…- mondta mosolyogva Ali
 Joeval összecsaptuk a kezünket, és nevetni kezdtünk… Kb. negyed órával később mikor már kezdett szállingózni a nép lefelé és már csak Katy maradt fent, mert, hogy még aludt Ali meg fogta a kezem és húzott fel felé a lépcsőn, s csak annyit mondott ezt figyeld…
Szó szerint berontottunk Katy szobájába, és Ali elkiabálja magát, hogy tűűűűz vaaan, ég a ház Katy kelj feeeel, gyorsan!!! :D :D :D
Katy felugrik az ágyból, és rám néz… én már nem tudtam, hogy hova nézzek mivel már majd szét röhögtem magam… Katy meg kérdi:
-         Hol van a tűz?
-         Sehol- válaszolta Ali halál nyugodtan.
-         Na ezek után mondja nekem valaki, hogy bolond vagyok. – mondtam nevetve
-         Hát itt szerintem már mindenki bolond – válaszolta duzzogva Katy
-         Jaj Katy ne legyél már ilyen… - válaszoltam kicsit elkeseredve
Katy kizavart minket a szobából és elkezdett fel öltözni. Mi addig lementünk és elmeséltük a többieknek, hogy milyen gonoszak voltunk Katyvel és ők is csak nevettek, de volt, aki meg sajnálta egy kicsit.
-         Még milyen szerencse, hogy hamar kelek... Ezért engem nem tudnak meg ijeszteni…- súgtam Ali fülébe megkönnyebbülve.
-         Hát igen örülj neki. – válaszolta Ali.
Meg reggeliztünk és utána mindenki neki látott a dolgának Carly, Vicky és én összedobtunk egy kis kaját, míg a többiek a maradék szobát takarították.
Egyszer csak nagy szaladást hallunk a nappaliból… Debby és Katy szaladnak, de úgy, hogy majd hasra esnek vagy is Katy nagyon szépen átfordult a kanapén, na, de ez nem lényeg… jönnek és kiabálnak, hogy találtunk valamit gyertek gyorsan…
-         Na, de még is mit találtatok mondjátok már el - förmedtünk rá Carlyval
-          Nem, nem gyertek és meg tudjátok…- válaszolta Katy
-         Oké mennyünk…- mondta Vicky
Megyünk ki a hátsó kertbe, és mit látunk: dzsakuzzi, medence…. Csak azt nem értem, hogy egy szigeten vagyunk akkor minek a medence…!!?
Na nem baj azért örültünk mi is, de hát nem annyira, mint Katy…
-         Mi a fenét fogunk mi itt még találni… Nagyon érdekes ez a hely... medence egy lakatlan szigeten, egy ház, amiben minden van szó szerint kajától kezdve minden… hogy lehetséges ez? –kérdeztem
-         Hát az nagyon igaz, hogy érdekes, de viszont nagyon jó… hát remélem, találunk még valami érdekes dolgot. – válaszolta Debby
-         Óóóó, jee medence, de miért is van itt medence? – kérdezte Ali
-         Mi is ezen filozofáltunk- válaszolta Debby
-         Ki tud úszni?- kérdezte Ali
-         Én igen- válaszoltam
-         Én, már ahogy igen…- mondta félve Vicky
-         Én nem.. – vágta rá Katy nagyon nagyon rettegve
-         Oké és ki az, aki még tud? – kérdezte Leo
-         Miért te tudsz? – kérdeztem
-         De hogy is… de meg nem fúlok a tuti… :) – válaszolta
-         Én tudok, én is… én is- válaszolta Debby, Carly és Michael egyszerre
-         Nah Joe?- kérdezte Leo
-         Ő nem tud-, vágtam rá egyből
-         Na akkor mély levegő és ugrás…- kiabálta Ali, Michael és Loe miközben mindenkit bele dobáltak ruhástól a vízbe…
Hát mondhatom nagyon vizesek voltunk… átöltöztünk és meg ebédeltünk, merthogy az is közben kész lett…
Ebéd után egy páran elindultunk sétálni a többiek ott maradtak és, ki tudja mit csináltak. Mikor Debby, Carly, Katy és én visszatértünk a sétálásból elkezdtünk beszélgetni, hogy meddig is leszünk itt és, hogy igazán csinálhatnánk valami érdekeset.
-         Egyébként meddig is leszünk itt ezen a nagyon szép szigeten ahol igazából, csak mi vagyunk…- kérdezte Debby
-         Nem tudom csajszi, de erre én is kíváncsi vagyok. –válaszoltam
-         Hát igazából csak itt tudunk lenni, mert ugyan is nem tudunk máshová elmenni merthogy nincs mivel elmenni. – válaszolta Vicky
-         Ha már egyszer Londonba indultunk, akkor valahogy el is kéne oda jutni… Nem gondoljátok?- kérdezte Katy
-         Hát nekem itt is tökéletes… hiszen csak azok vannak itt, akik számítanak. - válaszoltam
-         Mehetnénk körbe sétálni a szigetet, hátha felfedezzük, hogy van rajtunk kívül itt más is…- és akkor már nem is lennék csak mi- jött elő egy ötlettel Joe
-         Szerintem ez jó ötlet…- válaszolta Ali
Így is tettünk mindenki mással elindult sétálni és keresni valakit hátha találkozunk valakivel.
Már mikor egy órája is ha sétáltunk Carly, Ali és én akk együtt mentünk és találtunk egy kapu szerűséget, kinyitottuk és be mentünk. A kapu másik felén több házat, üzletet és egyebet találtunk. Közelebb mentünk, s meg pillantottuk Debbyt, Leot, Katyt és Michaelt. Azonnal oda mentünk hozzájuk.
-         Na látjátok találtunk valami érdekeset csak keresni kellett.- mondtam mosolyogva
Nagyon örültünk annak, hogy találtunk rengeteg boltot, hiszen az ételünk fogyóban volt és hát nem sok ruhánk volt szóval… elfért az üzlet. És legalább nagyobb volt a társaság.

4. fejezet- Maradunk

Elindultunk körbe nézni az üzleteket, s annyira belemerültünk, hogy Vickynek és Joenak szólni is elfelejtettünk, hogy mi hol is vagyunk. Egyszer csak csöng a telefonom, nézem Vicky…
-         Szia! Hol vagytok már ilyen sokáig? Talán találtatok valamit?- kérdezte Vicky
-         Szia! Még szép, hogy találtunk valamit… méghozzá nagyon sok üzletet és házakat. - válaszoltam
-         Na ez remek akkor maradunk.
-         Yeeeeeees. – mondtam sikítva
-         Na siessetek… várunk, hogy meséljetek…- jelentette ki Vicky
-         Oke… szia
Amint letettem a telefont azonnal meg rohamoztak „mit akart, mi volt?” kérdésekkel.
Én meg csak nagy nyugodtan válaszoltam nekik, hogy mennünk kéne és hogy maradunk a szigeten… Mindenki örült, hogy maradunk, de azért Debbyn és Katyn látszott, hogy mentek volna Londonba, hogy láthassák az One directionos fiúkat, de hát ez nem jött össze majd legközelebb őket is látni fogják…
Lassacskán visszasétáltunk a „kastélyunkhoz”. Vicky és Joe már nagyon vártak vagy is csak Vicky mert Joe már elaludt, ami persze nem meglepő, mivelhogy este 10 is volt mire vissza értünk. Vickynek kb. fél 12-ig meséltünk, mert mindenki mást mondott.
Majd aludni indultunk. Reggel mire fel keltem addigra már Ali, Joe és Vicky is fent voltak.
Mentem le a lépcsőn és majdnem hasra vágódtam nagyon jó érzés volt… :) Megyek be a konyhába és mesélem Aliéknak, hogy majdnem hasra vágódtam a lépcsőn és mindannyian, jól ki nevettek, persze én is jól ki röhögtem magamat.
Joe és Vicky is szerették volna látni a boltokat, de nem tudták merre van, ezért Alival elkísértük őket. Alival lassacskán sétáltunk vissza a „kastélyhoz”, közben találkoztunk Leoval és Michaellel. Majd felkészítettek arra, hogy a csajok még alszanak, ezért csendesen kellett be mennünk. Megyünk be és 3- an egyszerre, jönnek le a lépcsőn, mi köszönünk ők, meg csak intenek, mert még azt sem tudták, hogy hol vannak, bár Carly az köszönt, hogy „JÓ ESTÉT”.
A köszönést ennyivel le tudtuk, és indultunk reggelizni vagy is mi Alival már reggeliztünk még Vickyékkel, de Debbyék még nem, ezért mentünk velük, hogy közben beszélgethessünk.
- A többiek hol vannak Naomi?- kérdezte Debby.
- Vickyt és Joet elkísértük a boltokhoz és útközben Leoval és Michaellel találkoztunk- válaszoltam.
- Értem… és ez kb. mikor is volt azon kívül, hogy ma..?!- kérdezte Carly
- Már, mint, hogy elkísértük Vickyéket?- értetlenkedtem
- Igen…- válaszolta Carly
- Jaj, hát kb. fél órája…- válaszoltam
Miután ezt meg dumáltuk a lányok elindultak fel a szobába, hogy átöltözzenek mivel még pizsiben voltak. Mi addig Alival elpakoltunk a konyhában. Lányokkal úgy döntöttünk, hogy mi is elnézünk az üzletekbe, de persze nem akartuk ott hagyni egyedül Alit, ezért ő is jött velünk. A lányok vagy is csak Katy és Debby vásároltak maguknak ruhákat. Vettek egy-egyforma, I <3 1d="1d" a="a" akkor="akkor" az="az" carlyval="carlyval" d="d" debbynek="debbynek" egy="egy" egyforma="egyforma" el="el" eny="eny" farmert="farmert" feh="feh" fekete="fekete" felirat="felirat" fels="fels" gy="gy" gyen="gyen" ha="ha" hozz="hozz" i="i" is="is" itt="itt" k="k" kark="kark" katynek="katynek" kszerek="kszerek" ld.="ld." londonos="londonos" m="m" majd="majd" maradhattak="maradhattak" mi="mi" mind="mind" n="n" nk.="nk." nk="nk" nt="nt" o:p="o:p" passzol="passzol" pedig="pedig" persze="persze" piros="piros" r="r" roltak="roltak" s="s" sem="sem" sz="sz" t.="t." t="t" tett="tett" tk="tk" tornacip="tornacip" tt="tt" ugyan="ugyan" v="v" valamit="valamit" veg="veg" vesz="vesz" vett="vett" vettek="vettek" vid="vid" z="z">
Aztán Debby felfedezett egy fagyist és azonnal fagyit kellett venni. Miközben fagyiztuk találkoztunk Leoval és Michaellel, meg kérdezték, hogy mit vettünk elmeséltük a válasz csak ennyi volt, hogy „TE ÚRISTEN”. Mi meg, hogy:
-         Ha ennyire nem érdekel, akkor mi a fenének kérdeztétek?- kérdeztem durcisan
-         Hát csak úgy kíváncsiságból. - válaszolta Leo
-         Jaj értem… na mi megyünk… sziasztok, majd később.- mondtam és el is mentünk
Mi egyből elindultunk vissza a „kastélyba”és vártuk, hogy a többiek visszaérjenek persze közbe szórtuk a sok sületlenséget. Meg érkeztek Vickyék. Joe valamiért bement a fürdőbe és nagy hangzavar halladszott a fürdőből, olyan volt mintha Joe bele esett volna egy vödörbe.
-         Ez meg mi volt? – kérdeztem, de már persze nem bírtam nevetés nélkül…
-         Hát ez olyan volt mintha valaki egy vödörbe ült volna…- válaszolta Vicky
-         Hát kb. – válaszolta Debby
Persze már mind majd meg fúltunk annyira nevettünk. Majd mikor Joe kijött a fürdőből akkor még jobban nevettünk…
-         Mi olyan vicces?- vont kérdőre minket Joe
-         Bele ültél egy vödörbe?- kérdezte Ali
-         Nem…- néz értetlenül Joe
-         Nem… :O pedig nagyon úgy halladszott, hogy igen vagy, hogy bele estél…- válaszoltam gúnyolódva
-         Amúgy csak egy kicsit belerúgtam…- beszélte ki magát Joe
Leo és Michael is megérkeztek, elmeséltük, hogy mi történt hát ők is jót nevettek.
-         Joe te mit ittál?- kérdezte Leo
-         Én semmit.- válaszolta Joe
-         Ja pont itt a gond, hogy semmit… igaz?- kérdeztem mosolyogva
-         Igen- igen- válaszolta Joe
Késő délután Debby, Carly, Katy és én úgy döntöttünk, hogy megyünk, ki próbáljuk a dzsakuzzit. Hát még ott mennyi hülyeséget összehordtunk, sok régi és vicces emlékeket „idéztünk” fel nagyon jó volt vissza emlékezni a régi osztály kirándulásokra. Este már lehetett olyan 8 óra Joe jött szólni, hogy nem- e megyünk be, meg mert kéne vacsorázni is, és hát kicsit vizes volt ott ahol Joe jött és pufff seggre esett, de úgy, hogy csúszott végig és bele a medencébe, na hát akkor már majdnem bepisiltem a nevetéstől. Gyorsan ugrottunk utána, hogy túl élte- e, de szerencsére igen. Megint olyan 10-11 felé mentünk aludni.
Éjjel olyan 2 óra felé egy borzalmas álmomra keltem fel és arra, hogy egyedül vagyok ezen a szigeten hát, ezért ezt nem próbálnám ki na nem baj. Majd persze nem tudtam vissza aludni egy könnyen ezért Ali fel is kelt, mert, hogy nagyon forgolódtam…
-         Ez remek… most már legalább nem vagyok egyedül, aki nem tud aludni. - mondtam kicsit hangosan
-         Nem baj majd elalszunk. – nyugtatott meg Ali
Hosszas beszélgetés után olyan fél négy felé sikerült mind a kettőnknek nagy nehezen elaludni.
Reggel természetesen kb. fél kilencig aludtunk, ami nagyon jó volt mert végre tudtam sokáig aludni. Megyünk le reggel és már majdnem mindenki fent volt. Michael, Vicky, Joe és Debby voltak fent és velünk együtt kelt Carly. Leo és Katy még javában szépeket álmodtak. Mi hárman Carly, Ali és én együtt mentünk reggelizni mivel a többiek már reggeliztek. Miután meg volt a reggeli elmosogattunk Carlyval magunk után, és persze Ali után is… :)
Fel mentünk és átöltöztünk, majd összerakodtunk a szobában, mert, hogy akkora kupi volt. Mikor végeztünk a szobával akkor kelt fel Katy és Leo, a kis hétalvók. Ők is megreggeliztek közben, pedig Debbyvel a TWITTERT „nyomtuk”. :) Meg láttuk, hogy az One Directionnak az van kiírva TWITTEREN, hogy mennek egy számukra ismeretlen szigetre koncertezni ma este 10 felé. Debby nagy sikításba kezdett.

5. fejezet- Koncert

Debby sikítására mindenki a géphez rohant, hogy mi történt?! Én meg csak csitítgattam, hogy maradjon csendben és ne a fülembe, sikítson…
-         Mi az Debby ég a ház?- kérdezte Ali viccelve
-         Nem… csak a … csak a .. One… – kínlódott Debby
-         Semmi csak TWITTEREN olvastuk, hogy az One Direction egy számukra ismeretlen szigeten koncertezik. - válaszoltam halál nyugodtan
-         Jézus és ezért kell sikítani?- kérdezte Ali gúnyosan
-         Igen…- válaszolta Debby
Amint ezt a dolgot Katy is meg hallotta azonnal ő is sikítani kezdett. Mi meg már szó szerint menekültünk a gép elől.
-         Most meg mi van hová mentek?- kérdezte Katy
-         El bakker minket nem érdekelnek ezek… hagy ne mondjam el, hogy mik...Oké?- kérdeztem
-         Igen oké- válaszolta Debby
-         Na sziasztok 1D bolondok…- tettem hozzá viccelve
Majd mi eltűntünk a többiekkel együtt. Meg láttam, hogy már 10 óra, Vicky Carly és én elkezdtünk főzni… a fiúk pedig ott álltak felettünk és szórták a sok sületlenséget… nagyon jó volt, mert így hamar meg voltunk az étellel.  A fiúknak mondtuk, hogy menjenek szólni a lányoknak, hogy lassan lehet ebédelni… már aki akar… erre jön vissza Leo és mondja ezek, itt sincsenek…
-         Mi hol vannak?- kérdeztem kétségbeesve
-         Nem tudom, de a nappaliban nincsenek…- válaszolta Leo
-         Nincsenek fent?- kérdezte Carly
-         Az lehet. – válaszoltam és Alival meg Carlyval egyből rohantunk fel a szobájukhoz
-         Itt vagytok? – kérdezte Ali
-         Igeeeen. Itt mert? Ennyire hiányoztunk?- kérdezte Debby durcisan
-         Jaj már megijedtünk, hogy hol vagytok…- válaszoltam
Mire fel értünk addigra már majdnem készen álltak az esti koncertre persze azt sem tudták, hogy tényleg itt- e lesz, de azért készültek. Mindketten az új cuccaikat vették fel… Debby oda jött mellém és szó szerint könyörögni kezdett, hogy mi is menjünk velük.
-         Nem…- mondtam egyhangúan
-         Naaaa, légszikeee…- mondták Katyvel stereóban
-         Na jó elmegyünk, de csak egy számot hallgatunk, meg és már jövünk is… - tettem hozzá
-         Nagyon jó…- örvendezett Debby
-         Én nem megyek…- vágta rá Ali
-         Éééén…- tétovázott Carly
-         Na… légszike nem fogom egyedül kibírni velük…- súgtam Carly fülébe
-         Okes meegyek, de, csak ha meg verjük őket…- vágta rá Carly
-         Igen alap…- mondtam
-         Na akkor én is megyek. – vágta rá Ali
Na ez remek…Elkezdünk Carlyval egy hülyeséget és már mindenki benne, van, de hát van akikre rá férne. Ez van, nem szeretjük az 1D-t, vagy is csak Katy és Debby szeretik én, meg úgy vagyok velük, hogy pár zenéjük jók, de ők…
-         Mikor indulunk-, kérdezte izgatottan Katy
-         Katy még csak dél lesz. –válaszoltam
-         Jól van… jól van…- mondta Katy
-         De amúgy itt lesz egyáltalán?- kérdeztem
-         Nem tudom, de kiderítem…- válaszolta Debby
-         Oké…- válaszoltam a szemeimet forgatva
Meg ebédeltünk Debby és Katy kimentek a szigetre, hogy meg kérdezzék itt- e lesz a koncert és számunkra sajnálatos módon igen. Katy és Debby persze nagyon örültek neki, de mi nem igazán, de azért elmentünk velük, hogy örüljenek… Persze, eddig csak engem tudtak rá venni, hogy mennyek mivel senki nem kedveli őket igaz én sem, de hát mit tehetnék, imádom Katyt és Debbyt. Nagyon nehezen, de Carlyt sikerül rá beszélnem, hogy jöjjön ő is, mert hát két One Direction bolonddal nem sűrűn bírok ki egy koncertet…
Katy és Debby kb délután kettőtől este 7- ig Twitteren lógtak és One Direction zene szólt, amit már igazából nagyon unt mindenki és én hozzájuk vágtam a fülhallgatót, hogy hallgassák azon, mert unjuk. Negyed 8 kor Katy és Debby leültek az asztalhoz, hogy ők vacsoráznak, csak azt nem tudjuk, hogy minek, amikor semmit sem ettek, de nem baj Carlyval beszéltük nekik a sok semmit és azon nevettek.
-         Héj Debby te ki vagy a Micimackóból? – kérdi Carly a nagy semmiből
-         Én a tigris vagyok… blee :P – válaszolta mosolyogva Debby
-         És te Katy?- kérdezte Carly
-         Nem tudom- válaszolta Katy
-         Ő a füles- mondtuk Debbyvel stereóban
-         De szegénynek szöggel van oda téve a farka… - mondta Debby
-         Szegény Katy… - gúnyolódtunk Carlyval
-         Ez nem vicces… és ti kik vagytok a Micimackóból?- kérdezte Katy
-         Naomi a „zsebi baba”… - vágta rá Carly
-         És te, te meg a nyuszi…- válaszolta viccelve
-         A répát hol hagytad? – kérdezte Ali a háttérből
-         Nem tudom, valaki meg ette előlem…- válaszolta Carly Debbyre mutogatva
-         Értem…- mondta Ali
Mindenki már nagyon nevetett, hogy mennyi hülyeséget vagyunk képesek összehordani.
Itt az idő…
-         Indulunk lányok? – kérdezte Debby
-         Igen egy pillanat…- válaszoltuk
Ha Katy és Debby egybe öltöztek, akkor mi is Carlyval… Mi Carlyval felvettük az I <3 a="a" carly="carly" de="de" elment="elment" farmert="farmert" fels="fels" fogtuk="fogtuk" hajunkat="hajunkat" k="k" kedvvel="kedvvel" londonos="londonos" n="n" nagy="nagy" nem="nem" nk.="nk." nket="nket" o:p="o:p" r="r" s="s" ssze="ssze" szerint="szerint" szok="szok" t="t" tornacip="tornacip" vid="vid">
*kb. fél tizenegy*
Debby és Katy előre szerettek volna menni, de hát nem igazán tettek a dologért, meg fogtam Debby kezét ő Katy kezét, míg Katy Carlyét és így törekedtünk előre. Amikor a lányok meglátták az 5 ökröt akkor már sikítottak… „NAGY SZÁM”… Mi Carlyval nem nagyon élveztük, de meg próbáltuk. Mikor kb. a 3 vagy negyedik számukat énekelték akkor kezdődött számomra és Carly számára a „buli” mivel Niall akkorát zuhant a színpadon… na nekem és Carlynak ott volt végünk persze Katy és Debby is dőltek a nevetéstől. A koncert után autogrammért sorakozott Debby és Katy. Mi Carlyval már hamarabb elindultunk. A többiknek elmeséltük a nagy zuhanást, nah voltak kommentek. Elindultunk aludni, hiszen nagyon fárasztó egy nap volt… Vicky és Joe, hogy ők még meg várják, hogy Debbyék visszaérjenek, de mind a ketten elaludtak én olyan 3 felé fel ébredtem… lementem Debby, Katy, Vicky és Joe ott szunyáltak a kanapén… a fotó az kihagyhatatlan volt. :D
A „nagy fotózás” után visszafeküdtem és aludtam tovább…


6. fejezet- Hülyeség, hülyeség hátán... 

Reggel mikor felkeltem alig volt valaki ébren… amikor elindultam lefelé akkor vánszorgott ki Michael is. Lementünk, s a kanapén már csak Debby és Katy aludtak. Bementünk a konyhába ott találtuk Vicky és Joet.
-         Jó reggelt hugi. – köszönt Joe
-         Jó estét. – válaszoltam
Michael csendben leült egy székre és hallgatott.
-         Hjaj van egy jó képem…- szólaltam fel
-         Kiről?- kíváncsiskodott Vicky
-         Hát te is rajta vagy, de nem csak te…- válaszoltam
-         Mi van? Mutasd!- mondta Vicky
-         Majd meg látod twitteren…- gúnyolódtam
-         Jaj olyan izé vagy Naomi…- morgott magának Vicky
-         Blee… - kiöltöttem a nyelvem, mint az ötévesek
Vickynek nem sikerült ki szednie belőlem, hogy ki van a képen… Amint tudtam géphez jutottam, de sajnos nem engedték, hogy feltegyem a képet twitterre pedig nagyon jól sikerült. Debby és Katy még mindig alszanak… kitudja, hogy mikor jöttek meg…
*kb. egy óra múlva*
- Jó reggelt! – köszöntöttem Debbyt és Katyt
- Sziasztok…- válaszoltak vissza egyszerre
- Na kialudtátok magatokat?- kérdeztem
- Én igen – válaszolta Debby
- Hány óra van? Amúgy igen ki…- kérdezte majd válaszolta Katy
- Akkor jó… 9 múlt pár perccel, amúgy már mindenki fent van…- válaszoltam
- És hol vannak? – kérdezte Debby
- A konyhában…- válaszoltam mosolyogva
Mikor már a lányok is észhez tértek akkor elindultunk a konyha felé… és közben mind a ketten meséltek, hogy mi volt miután mi Carlyval eljöttünk. Nem sok mindent jegyeztem ám meg… Debbytől csak azt hallottam, hogy Harry így Harry úgy… Jézus…. Ha még helyes lenne, de ez e azzal a 18 éves gyerek arcával na ne… már rossz volt hallgatni!!! Erre Katy Zaynt hajtotta… nagyon jó… örültem a dolognak…(VAGY IS NEM)
Mire a konyhába értünk volna csengetett valaki.
-         Ki lehet az? – kérdeztem
-         Ki az, Naomi megnézed?- kérdezték a konyhából
-         Igen persze…- válaszoltam
Visszamentem az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az… Ki nyitottam az ajtót és 5 b*zival találtam szemben magam…
-         Na ne!!!!- szomorodtam el és vettem egy mély levegőt
-         Szia Niall vagyok… te ki vagy? – kérdezte Niall
-         Szia/ sziasztok! Naomi vagyok… mit szeretnétek?- kérdeztem unott hangon
-         Debby azt hiszem nálam, hagyta a telóját….- mondta Harry
-         Deeebbbbyyyyy…. Most ideeeee!!!!- kiabáltam be a konyhába
-         Mi van ki az? – kérdezte Debby
-         Ők, ők lennének azok Debby… hogy tudod hova mehetsz el… ha még egy percen belül itt találom őket…- súgtam Debby fülébe
-         Oke értem…- válaszolta szomorúan Debby
Bementem a konyhába… azonnal kérdezgették, hogy ki az?
Én meg csak nagyon nyugodtan 5 b*zi ….
-         Mi van? – esett mindenki kétségbe
-         Na gyerünk bunyó lesz…- válaszolta Ali
-         Heló, heló nyugi van… mindjárt húznak el. – vágtam rá
-         Helyes… - válaszolták mind egyszerre, persze Katy kivéve, mert ő szaladt ki a fiúkhoz és Debbyhez
* pár perc múlva*
- Na mit akartak?- kérdezték a többiek
- Hát Harrynél hagytam a telómat…- válaszolta Debby
- Értem…- válaszolta Carly
- Ugye többet itt nem látjuk őket?- kérdeztem
- Nem ne féljetek, mert ma már mennek…- szomorodott el Debby
Hát ennek nagyon örültünk csak Debby és Katy nem, de hát majd átmegy rajtuk a dolog…
Carlyval úgy döntöttünk, hogy megyünk fürödni…
Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy ki mennyünk fürödni vagy a medencébe… De mi a medencét választottuk… Én már rég be ugrottam Carly még a medence szélén állt és tétovázott… Majd Ali arra jött és mutatta, hogy pszt majd bele lökte… :D Nagyon jó volt Carly ki kászálódott a vízből majd elkezdte kergetni Alit aki persze nem vette észre, hogy csúszik és puff a medencében találta magát. Én csak a medencében álltam és vártam az esést majd röhögő görcsben törtem ki. Még mielőtt Ali a vízbe zuhant volna gyorsan, arrébb úsztam… Ali oda úszott hozzám és lespriccelt vízzel meg egyebek… én pedig zavartam őt ki a vízből mivel ruhástól úszkált… :)
Kis idő múlva rám hallgatva kimászott a medencéből és átöltözött. Mire Carlyval ki kászálódtunk a vízből addigra már mindenki a medencében volt. Carlyval bementünk és egyből a konyha felé vettük az irányt, s jól belaktunk. Ali csatlakozott hozzánk… jót beszélgettünk…
Késő délután Alival sétálni indultunk, majd este értünk vissza…
Volt mit hallgatni mivel mesélni kezdtek…
-         Mikor ti elmentetek akkor, Leo és Joe elkezdték beszélni a sok semmit, de mi annyit nevettünk, hogy az már nem normális. – mondta Debby
-         Komolyan?- kérdeztem
-         Igen- válaszolta Katy
-         Jááj mikről maradtunk mi le szivem…- mondta Ali
-         Hát ez van, majd legközelebb…- válaszoltam
Este 9-10 között ment aludni mindenki, de persze nem aludt el mindenki azonnal…




7. fejezet- Kopogás XD

Végre sokáig szerettem volna aludni, lehet össze is jött, volna, ha nem keltenek fel. Carly reggel 6 előtt párperccel kopog az ajtón, hogy ő már nem bírja…
-         Sziasztok, bocsi, de már nem bírom a két One Direction bolonddal, ide költözhetek?- kérdezte Carly
-         Hát, ha minket elviselsz babám, akkor igen!?!- válaszoltam Carlynak
-         És te, te mit szólsz?- kérdezte Alit Carly
Ali vállat vont és csak annyit válaszolt, hogy „nekem mindegy”.
-         De Carly ezt miért kora reggel kell eldönteni?- kérdezte Ali
-         Mert fent vannak már kb. 4 órától és azóta csak azt hallom, hogy Harry és Zayn… már elég… legalább ne hangosan beszélnének… - mondta Carly
-         Értem…- válaszoltuk Alival stereóban
-         Na akkor pakold át a cuccaid…- mondtam Carlynak és visszadőltem az ágyba…
-         Oke... ez az!- örvendezett Carly
Carly pár perc múlva már pakolászta át a mi szobánkba a cuccait… nem mintha olyan sok lenne, de azért volt neki. Szerencse, hogy elég nagy a szoba, már, mint, hogy mind a hárman elférünk. Carly az utolsó adag ruháját hozta, s ekkor:
-         Ha milyen dolog ez hajnali négytől Debbytől csak azt hallom, hogy Harry… most meg Louis se olyan csúnya…- morogta nekünk Carly
-         Ő se tudja, mit akar már…- válaszoltam Carlynak
Kis idő múlva elindultunk Alival le a konyhába mivel már nem tudtunk vissza aludni. Később Carly is csatlakozott hozzánk és együtt „reggeliztünk”… Ki beszéltük a Debbyt és Katyt…
-         Ezek nagyon bele vannak bolondulva a 1D-be…- mondta Ali
-         Hát az tuti!- jelentettem ki hangosan és elmosolyodtam
-         De cseppet már uncsi…- mondta Carly
-         Cseppet?- kérdeztük Alival
-         Na jó nagyon…
-         HHHjngdngjdngbkndbHányadika van ma?- kérdeztem kíváncsian
-         4-ke van… Miért?- válaszolta majd kérdezte Ali
-         Csak…- válaszoltam
-         Értem…-mondta Carly
-         De jó, hogy már csak én nem értem…- szomorodott el Ali
-         Jaj majd meg tudod idővel…- mondtam Alinak
-         Na, de mondd el…- nyaggatott Ali
-         Majd elmondom, hogy miről van szó, de most „sokan” vagyunk…- súgtam Alinak
-         Értem…- mondta Ali
-         Jaj én már tudom, miről van szó…- jelentette ki Carly
-         Te eddig is tudtad nem?!-
-         De igen csak nem voltam biztos benne, de ha 7-éről van szó akkor tudom- mondta Carly
-         Hát talán arról van szó…- mondtam mosolyogva
-         Csak annyit kérdek, hogy akkor még itt leszünk?- kérdezte Carly
-         Azt hiszem igen…- válaszoltam
Miután „megreggeliztünk” Carlyval elmentünk felöltözni, mivelhogy még pizsamában voltunk. Carly és én bekopogtunk Debbyékhez majd beszaladtunk a szobánkba… Az ajtóban álltunk és hallgattuk, hogy ebből mi lesz… közben Ali jött fel a lépcsőn…
-         Te voltál?- kérdezte Debby Alit
-         No persze… miről van szó?- kérdezett vissza Ali
-         Tudom, hogy te voltál…- válaszolta Katy
-         Hát ha te tudod akkor jó neked mert én nem tudom…- mondta Ali gúnyolódva
Debby és Katy vissza vonultak a szobába mi Carlyval ki nyitottuk az ajtót és Alit beengedtük… Ali meg kérdezi miről beszéltek, de mi Carlyval nem tudtuk el mondani mert annyira nevettünk… Mikor végre már eltudtuk mondani, hogy mi van Ali is elkezdett nevetni… Ali vissza ment a konyhába és Carlyval végre felöltöztünk…
Egyszer csak nagy dörömbölést veszünk észre a szobánk ajtaján.
-         Igen, ki az?- kérdeztük
-         Én, Ali…- mondta Ali
-         Oké egy pillanyat- mondta Carly
Ali bele rúgott Katy és Debby szobájának ajtajába és beszaladt a szobánkba mi pedig rá zártuk az ajtót.   252525 
Debby dörömbölni kezdett az ajtón, de persze, hogy nem engedtük be… Mikor hallotuk, hogy visszamentek a szobába gyorsan leszaladtunk a konyhába úgy hogy ne vegyenek észre, de előtte visszazártuk a szobát, hogy azt higgyék, ott vagyunk bent.
Mi a konyhában hallgatóztunk… Carlyval lopóztunk fel csendben egyszer én egyszer, pedig ő, de volt, amikor Ali és egyfolytában kopogtunk az ajtójukon…
*negyed órával később*
Debby és Katy jönnek lefelé a lépcsőn… azon filozofáltunk Carlyval, hogy elbújunk és megijesztjük őket… így is tettünk… mind a ketten nagyon megijedtek főleg Katy az még sikoltott is. :D
-         Ti kopogtatok?- kérdi Debby
-         Mi? Dehogy is… - mondtam sunyi mosollyal
-         De ti voltatok…- mondta Katy
-         Nem, nem…- vágta rá Carly
-         Jól van mindegy… akkor is ti voltatok és kész…- mondta Debby
-         Amúgy tényleg mi voltunk, de csak egyszer…- tettem hozzá
-         No persze… nem baj azért szere van…- mondta Katy
Katy és Debby is meg reggeliztek és utána twitterezni kezdtek meg persze egyfolytában a b*zik képeit nézegették na hát az valami… juj hát az nagyon durva volt már… Katy fogalmam sincs, hogy hová, de valahová hirtelen el tűnt és én oda toppantam Debby mellé mert akkor éppen nem képeket nézett… mikor leültem melléje akkor töltött le egy újabb képet Louisról…
-         Ez a Louis? – kérdeztem mintha még érdekelne is….
-         Igen…- válaszolta Debby
-         Fú, de ronda!!!- mondtam
-         Nem szólok hozzád…- tette hozzá Debby
-         Jól van… nem baj, de akkor is csúnya és még b*zi is szóval… bleee- vágtam vissza Debbynek
Jön Katy
-         Előbb Debby töltött le egy képet Louisról és én meg megkérdeztem, hogy ez a Louis erre ő igen… én meg, hogy fú, de ronda… és meg hogy nem szólok hozzád...- meséltem Katynak
-         Júúúúj… én se szólok hozzád…- mondta Katy
-         De, héj már de izék vagytok… ilyet- mondtam mérgesen
Katy és Debby ennyivel le is zárták a témát és mentek zenét hallgatni… (1D-t)
Kis idő múlva arra figyeltünk fel mind a hárman, hogy valakik nagyon hamisan kezdenek énekelni… :D
Hát még szép, hogy Debbyék voltak azok… Mi Carlyékkal csak nevettünk.
* 9 óra környékén*
- Sziasztok!- jött le a lépcsőn Joe és Vicky
- Hát, sziasztok, jó reggelt!- válaszoltuk…
Majd idővel a többiek is szállingóztak lefelé… Debbyt kihívtam a medencéhez, mert szerettem volna meg dumálni vele valamit…
-         Debby gyere velem egy picit- súgtam Debby fülébe
-         Miért? – kérdezte
-         Csak, Carly születésnapjáról lenne szó…- mondtam
-         Oké… egy perc- válaszolta
*egy perc múlva*
Debbyvel ki mentünk és elmeséltem ötletem.
-         Az jutott eszembe, hogy szervezhetnénk Carlynak egy szülinapi bulit…- álltam elő az ötletemmel
-         Mmmmm… ez jó ötletnek hangzik…- mondta Debby
-         És 7-én? – tette hozzá Debby
-         Hát úgy gondoltam, hogy igen…- válaszoltam
-         Akkor dumáld le a többiekkel is csak persze Carlyval ne… :D – mondta Debby
-         Oké… - válaszoltam

8. fejezet- Szervezés és hülyeség

Majd bementünk és Vicky már kiabált is a konyhából, hogy gyorsan mennyek…
-         Mi az baba? - kérdeztem
-         Semmi… ő nem terveztek Carlynak valamit?- kérdezte Vicky
-         De pont azt beszéltem Debbyvel… - válaszoltam
-         Oké… és mit?- kérdezte
-         Hát… 7.-ére bulit… - jelentettem ki
-         Oke benne vagyok… - mondta Vicky
-         Mikor kezdünk szervezni?- kérdezte Joe
-         Hát nem tudom még csak 4.-ke van… - válaszoltam
-         Okés… értem- mondta Joe
-         És ajándék?- kérdezte Vicky
-         Őőőő… :D – gondolkodtam
-         Jaj értem…- válaszolt Vicky
-         Csinálhatnánk neki tortát, meg persze a buli… vagy nem tudom most így hirtelen ez jutott eszembe…- mondtam
-         No szerintem ez nagyon jó ötlet mármint a torta…, de kinek is szivem?- kíváncsiskodott Ali miközben jött be a konyhába
-         Jaj ne légy kíváncsi… amúgy Carly hol van? – kérdeztem
-         A többiekkel oda kint a nappaliban…- mondta Ali
-         De mert? – tette hozzá Ali
-         Csak mert Carlynak a szülinapi bulájáról volt szó…és persze a tortájáról…- válaszoltam
-         Jaj… ez nagyon jól hangzik… mikor is lesz?- kérdezte Ali
-         Most 7.-én…- válaszoltam
-         Oké simán meg szervezzük…- jelentette ki Ali
Miközben szerveztünk (elméletben) Debby jelent meg a hátam mögött és egy ötlettel állt elő…
-         Mi lenne, ha Katy elmenne Carlyval pl. sétálni mi meg addig össze írnánk, hogy mi kell…- mondta Debby
-         Jó legyen…- válaszolta Vicky
-         Sziasztok… mi mentünk…- kiabált Katy és már ott sem voltak…
-         Na ez remek akkor már neki is láthatunk… - tette hozzá Debby
Neki is láttunk… pár perc alatt össze is írtuk, hogy mi kell… Már csak meg kell csinálni… Úgy egyeztünk meg, hogy Vicky és én sütünk neki egy tortát vagy is jobban mondva Vicky, a fiúk pedig „díszítenek” és többi dolgok készítik el, míg Debby, Katy és Carly moziban lesznek.
-         De ez nem ér ők moziznak mi, meg itt kínlódjunk…- mondta szenvedve Leo
-         Utána jobb lesz, majd ne félj…- vágtam rá
-         Jól van de akkor is…- kínlódott tovább Leo
-         Hogy lehetsz már ilyen?- kérdeztem
-         Hát, csak úgy… - mondta
Fél óra telhetett el, de Katy és Carly már meg is érkeztek…
-         Na hol voltatok? – kérdeztem
-         Csak sétáltunk…- mondta Katy
-         Tudod vele még nem sétáltam úgy, mint veled meg Debbyvel…- mondta Carly
-         Jaj igaz… - válaszoltam
Délben miután meg ebédeltünk mindenki beleegyezésével filmet néztünk… A film címe „UTAZÁS A REJTÉLYES SZIGETRE” …. Nagyon jó volt a film csak még akkor is azt hallotuk Debbytől, hogy „jaj ez srác se csúnya, de akkor is a Harry vagy Louis??!”
Szóval…én ezt már nem bírom követni, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül… J
A film után mindenki más hová ment én és Carly felmentünk a szobánkba és beszélgettünk egy kicsit régen dumáltunk már… mert általában én Debbyvel vagyok ő pedig Katyvel ,de mióta Katy és Debby meg bolondultak a One Directionért azóta ők ketten meg mi ketten vagyunk… Carlyval majd egy órát végig hülyültünk és persze már ott voltunk, hogy már majd szét röhögtük magunkat…
Kis idő múlva Ali fel jött a szobába, hogy mi ez a nagy nevetés és valahogy ő is ott maradt és hát ő sem maradt ki a nevetésből.
De az volt a legjobb mikor egyik poént akartuk Alinak elmondani csak nem tudtuk, mert hát annyira nevettünk, de azért összejött. Aztán mikor végre sikerült neki elmondani ő is nagyon nevetett és mi Carlyval már egymáson nevettünk… :D :D
* 6 fél hét körül*
- Naomi, Carly, Ali… Gyertek vacsorázni! – kiáltott fel Vicky
- Megyünk!- kiáltottam vissza
És már indultunk is le mert a nagy beszélgetésbe és nevetésbe nagyon megéheztünk… Carlyval lökdöstük egymást és úgy mentünk le a lépcsőn is igaz majdnem le is estünk, de még akkor is csak nevettünk. Carly annyira lökdösött, hogy neki lökött Alinak és ő majdnem leesett a lépcsőn… szépen néztünk volna ki ha leestünk volna na nem baj mi ilyenek vagyunk… „BOLONDOK”!!!
Mire a konyhába értünk már nem bírtuk annyira nevettünk, de mind a hárman vagy is öten, mert Debby és Katy látták ezt az égész lépcsős storyt… hát Katy az rosszabb volt, mint mi négyen…
-         Mi ilyen vicces?- kérdezte Joe
-         Hát ha ti azt tudnátok…- mondtam, de még mindig nevettem
-         Na…- kérdezte Michael
-         Mi az Michael te a hangodat is régen hallottam már…- modnta Ali
-         Jól van minek beszéljek… nem volt mondani valóm…- mondta Michael
-         Értem- válaszolt Ali
Vacsora után Leo és Michael megint filmet néztek, de most valami durvábbat fogalmam sincs, hogy mi a címe, mert nem néztem Debbyvel twittereztünk és végre nem hallgattam a szokásos szövegét…
Egy óra „emésztés és pihenés” után Carly és Ali jöttek oda mellém, hogy nem megyek- e fürdeni a medencébe velük… és persze én maradtam volna ki…
Ott sem maradt el a hülyeség Carlyval bele akartuk fujtani egymást a vízbe, de „sajnos” nem jött össze… :D
-         Ez nem jött össze baba…- mondtam Carlynak nevetve
-         Majd legközelebb- válaszolt Carly
-         Ugrunk még egy utolsót és irány az ágy? –kérdezte Carly
-         Oké én benne vagyok…- mondtam
Ki másztunk a vízből, meg fogtuk egymás kezét és már ugrottunk is… egyszerűen nem akartuk abba hagyni a hülyeséget… nagyon sokat beszéltünk és kb. a sok semmit hajtottuk.
Felfelé menet a szobába csurom vizesen ütögettük egymást… :D
Ali már kettőnk „közé állt”, hogy hagyjuk már abba, de valahogy nem hallgattunk rá… felértünk nagy nehezen a lépcsőn a szobánk majdnem a folyosó végén van, ezért a szobáig csak csúszkáltunk… :)
Mire a szobába értünk már majdnem meg is száradtunk mivel, hogy kb. fél óráig tartott felfelé az út. Átöltöztünk és a tervek szerint aludni indultunk… De jó egy- két órát végig beszélgettünk, hülyéskedtünk mind a hárman… nagyon jó volt sokat nevettünk és szórakoztunk.
Carly éjfél után pár perccel ki megy az ajtó elé és elkiabálja magát, hogy BUÉK! :D mi Alival nem bírtuk már nevetés nélkül… fuh Carlyval olyanok voltunk, mint a részegek, akik azt sem tudják, hogy mi van a lábuk között… :D
 Carly gyorsan visszarohant a szobába és várta kit sikerült fel keltenie…

9. fejezet- Kíváncsiság

Sajnos nem jött senki a szobánkhoz dörömbölni, hogy ki volt, azaz állat ki a nyár közepén szilvesztert érez… de nem is baj addig sem kellett magyarázkodnunk, hogy Carly nem ivott sutyiban semmi alkoholt…
Éjjel egy óra környékén sikerült el aludnunk igaz nagyon nehezen Carlyt és engem már majdnem, hogy le kellett csapni, mert nem bírtuk befogni…
Nem meglepően már kora reggel kuruttyoltam, de persze csak egyedül ezért az ágyban feküdtem a plafont bámulva, és hosszasan elmerengtem.
Mikor végre majdnem sikerült volna vissza aludnom Debby beáll az ajtóba és int, hogy mennyek ki…
-         Hé Naomi gyere ki egy picit- mondta halkan Debby
-         Oké megyek baba- válaszoltam és már ugrottam is fel az ágyból
-         Csinálhatnánk reggelit nem?- kérdezte Debby
-         Tőlem… de mit?- kérdeztem
-         Mondjuk egy kis „gofrit”?- kérdezte Debby
-         Ötletnek nem is rossz- válaszoltam
-         Akkor neki állunk?- kérdezte
-         Lehet, csak átöltözöm…
Gyorsan felkaptunk egy egyszerű kis nyári cuccot és már neki is láttunk a gofri készítésnek. Pár perc alatt sikerült is kikeverni a „tésztáját” és neki láttunk a gofir sütésnek… közben fel kelt Carly és Ali is… Mikor Carlyt meg pillantottam azonnal nevetni kezdtem… persze Debby nem tudta, hogy miről van szó ezért ő nem nevetett.
-         Mi olyan vicces?- kérdezte Debby
-         Hosszú- válaszoltam
-         Na mégis?
-         Majd
-         Oké
-         Mit süttök kis cukrászok? – kérdezte Ali picit gyúnyolódva
-         Gofrit…- válaszoltuk Debbyvel stereóban
-         Mmmm az finom...- mondta Ali
Pontosan készek lettünk mire mindenki felébredt… nagyon meg volt lepődve mindenki…
-         Ki volt az a nagyon gyengeelméjű, aki éjfélkor kiállt a folyosóra és kiabállt, hogy BUÉK!!? –kérdezte Vicky
-         Nem tudom :D – válaszoltam nevetve
-         Tényleg?- kérdezte Carly
-         Tényleg – válaszoltam
És te Carly… te sem tudod? – kérdeztem
-         Nem én sem tudom…- válaszolta Carly
-         Érdekes mivel, hogy a ti szobátoktól jött a hang…- mondta Vicky kacsintva
-         Na jóóóóó… Nem én voltam de tudom, hogy ki volt. – mondtam
-         És akkor ki volt az?- kérdezte Joe
-         Majd idővel meg tudod- válaszolta Ali
Miután „kifaggattak” minket elkezdtünk reggelizni… a gofri mindenkinek nagyon ízlett. A reggeli után takarítani kezdtünk a házban, mert akkora rumli volt, hogy jaj…
A takíráts közben Carlyval még a tegnapi nap hatása alatt voltunk, mert megint nagyon sok hülyeséget hordtunk össze… már mindenki rajtunk nevetett… és akkor eszembe jutott, hogy BUÉK…:D na akkor még jobban nevettünk
-         Carly … Bu-bu-ééé-kkkk…. :D :D – mondtam
-         Hjaj ne már rá fognak jönni…- esett kétségbe Carly
-         De hogy is…- nyugtattuk Alival
-         Valaki hozna nekem egy vödör vizet?- kiáltott egy nagyot Vicky
-         Igen máris viszem…- válaszoltam vissza
El is indultam a fürdőbe, hogy engedjek Vickynek vizet és kivel találtam magam szemben?! Hát Carlyval…
-         Szia hát te előbb még nem a szobában voltál?- kérdezte Carly
-         De igen jól mondtad előbb… :D – válaszoltam
-         Jaj értem…- mondta Carly
Véletlenül rá cseppent a lábára víz és meg fogta a vödör vizet, és rám fordította…
-         Ez most mi volt?- kérdeztem
-         Nem tudom csak úgy simán jól esett…- mondta Carly
-         Jaj hát, ha így akkor így… - mondtam és betuszkoltam a zuhany alá…
Majd meg engedtem a vizet, és nem hagytam, hogy ki jöjjön onnan igaz én is még jobban vizes lettem, mert be húzott maga mellé… Vicky jön sikítva, hogy hol van már a vödör víz erre szószetrint kiestünk a zuhanyzóból és nevetünk…
Vicky ránk néz, és csak annyit mondd, hogy ez már fáj… Sorba jött mindenki meg nézni milyen ökrök vagyunk… a fürdőszoba szó szerint úszott. 
Ha nem lett volna még elég a vízből Ali meg Leo meg kaptak be dobtak minket a medencébe… hát én már nagyon vizes voltam… fíha … és tök jó volt mert nagyon- nagyon meleg volt persze a víz meg jég hideg… :D
-         Én már este nem is fürdök- kiabáltam a medencében úszkálva
-         Én se…- válaszolt vissza Carly
Carly elúszik mellettem és kacsint egyet… tudtam, hogy készül valamire… ki ment a medencéből
-         Megyek át öltözöm…- mondta kacsintva
-         Oké én is – válaszoltam
Ali és Leo mint a bűnösök egy más mellett álltak és várták hogy el mennyünk…
Carly és én nekifutásból mind a kettőt belelöktük a vízbe, de én megint csak nem úsztam, meg mert, hogy Ali megkapta a kezem és húzott maga után.
-         Ti mit szívtatok vagy ittatok? – kérdi Leo
-         Mi semmit. – vágtam rá egyből
-         Aha persze…- mondta Joe a háttérből
-         Igazat mondunk… meg kérdezhetitek Alit is – vágta vissza Carly
-         Hát én úgy tudom, hogy nem ittak semmi olyat, de kezdek kételkedni…- mondta nevetve Ali
-         Am mire is volt jó, hogy bele löktetek a vízbe?- kérdezte Leo
-         Hát ezt mi is kérdezhettük volna… - mondtam
-         Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy valamelyikőtök volt az a gyenge elméjű aki szilvesztert érzett éjjel. – mondta Vicky
-         Na és akk meg is tudod mondani pontosan, hogy ki?- kérdeztem
-         Igen szerintem hugi…- mondta Joe
-         De én nem téged kérdeztelek - mondtam
-         Én is meg tudom mondani…- mondta Vicky
-         Hallgatlak…
-         Szerintem Carly volt, mert úgy rémlik a hang, hogy ő volt az. – jelentette ki Vicky
-         Hogy te milyen okos vagy- mondta Carly
-         Kb. a nap végére, rá jöttetek, hogy melyik kis állat volt az…- mondtam
-         Am miért is kiabáltad, hogy BUÉK!?- kérdezte Debby
-         Nem tudom csak úgy…- modnta Carly
-         Nem azért mert löttyintettél egy csöppet? – kérdezte Leo
-         Hát nem azért…- mondtam
-         Am azért mert fogadtunk, hogy úgy se meri meg csinálni…- mondta Ali
-         De én meg csináltam blee… - vágta rá Carly
-         És most komolyan ittál?- kérdezte Vicky

10. fejezet- Kérdések, ígéretek…

-         Én nem ittam, de már mondtam - mondta Carly
-         De nagyon úgy tűnik, hogy igen… - mondta Vicky
-         Hogy gondolhattok ilyet…?- kérdezte Carly
-         Én ittam és neki ártott meg…- mondtam
-         No persze…- mondta Vicky
-         Hát mondom én… ha nem hiszel nekem az már a te privát problémád baba… - mondtam nevetve
-         De most komolyan…- mondta Debby
-         Hát komolyan…- mondtam
-         Ölig nem itt semmit az üdítőn kívül okess… csak simán jó kedvem van/ volt értitek már… és annyi, hogy még egy kicsit a hatása alatt vagyok/ vagyunk…- beszélte ki magát Carly
-         Na végre…- mondta Vicky
Miután ezt meg tárgyaltuk kitakarítottuk a maradék szobát… közben Vicky és Joe meg főzték az ebédet… amit csak is a takarítás után ehettünk meg… Carlyval végre át szerettünk volna venni a vizes ruháinkat, de már akkor nagyon felesleges volt, mert már meg száradt… hiszen olyan meleg volt mintha szaunában lennénk…
A komoly nagytakarítás után kb. negyed tizenkettőkor Joe jött szólni, hogy mehetünk ebédelni.
Ebéd után megint meg néztek páran egy filmet… Leo, Michael, Debby, Joe és Ali  döntöttek úgy, hogy filmet néznek… Carlyval mi sétálni indultunk, majd később Katy és Vicky csatlakoztak hozzánk… A sétálás alatt nagyon sokat beszéltünk főleg én és Carly ami persze nem is meglepő. Fél órát bírtunk kint lenni a tűző napon… mire vissza értünk már csak a négy fiú nézte a filmet, mert Debby twitterezett… mikor megláttam Debbyt a gépnél azonnal oda huppantam mellé és meg kukkantottam, hogy mit csinál, éppen a Carlyval történő vízi csatánkról készült képeket töltötte fel. Mikor meg láttam azokat a képeket, nagyon nevettem, hiszen olyan képek lettek, hogy fuh… nem is vettük észre, hogy le fotóztak minket, de nagyon jó volt még az is meg lett örökítve, amikor Alit és Leot a vízbe lökjük…
-         Héj ezek mikor készültek?- kérdeztem Debbyt
-         Hát amikor vízi csatáztatok Carlyval- mondta Debby
-         Azt tudom, de nem láttuk, hogy fotóztok…- mondtam mosolyogva
-         Ez van…- nevetett Debby
-         Am nagyon jók…- mosolyodtam el a képeket bámulva
-         Carly miért is költözött hozzátok? – kérdezte Debby
-         Hát mert nem bírta veletek egy szobában mert egész nap-éjjel… a One Directiont hajtottátok…- válaszoltam
-         Jaj vagy úgy … - mondta Debby
Láttam Debbyn, hogy neki ez kicsit bántó… már, mint, hogy „ellenük” vagyunk vagy is, hogy nem kedveljük az 1D- t, de ez van…
-         De csak meg kellene ismernetek őket és akkor meg is kedvelnétek… mert ha megismered akkor azért mások- mondta Debby
-         Ja lehet jó barátnők, lennénk velük…- mondtam nevetve, de az volt a jó, hogy Debby velem nevetett együtt
-         Jól van…- mondta „sértődötten” Debby
-         De ugye nem haragszol??!- kérdeztem
-         Nem, csak előttem ne mondj olyat, hogy utálod őket… jó?- jelentette ki Debby
-         Jó, de én azt nem mondtam, hogy utálom őket, csak nem szeretem az, viszont más… szóval… de oké én benne vagyok… nem mondok előtted ilyet - mondtam
-         Carly- kiabált Debby Carlynak
-         Igen?- kiabált vissza Carly
-         Gyere ide…- mondta Debby
-         Oké megyek...
-         Te is meg ígéred, hogy nem fogod előttem lehordani az 1D-t??!
-         Igen meg… a hátad mögött lehet?- kérdezett vissza Carly
-         Igen azt nem bánom…- mondta Debby
Hát nekem aztán nagyon mindegy csak azt nem értem, hogy hogyan veheti ezt azért ennyire komolyan…
Debbyvel úgy döntöttünk, hogy meg nézünk egy jó filmet, de mire eljutottunk odáig addigra nem volt kedvünk semmihez sem, ezért csak beszélgettünk…
-         Mit szeretnétek vacsira?- tette fel a kérdést Vicky
„Nem tudom, valamit, finomat” válaszok hangoztak el. 
-         Jaj, de sokat segítettel- mondta Vicky
-         Hát igen legalább azt már tudod, hogy finom legyen… - mondtam
-         Jaj, de vicces
Vicky a konyhába menet eldöntötte, hogy palacsintát süt…
-         Na mi lesz akkor a kaja?- kérdezte Katy a konyhából Vickyt
-         Nem adtak rendes választ, de én úgy döntöttem, hogy palacsinta lesz…- mondta Vicky
Mi közben Vicky és Katy sütötte a palacsintákat, mi Debbyvel és Carlyval a konyhában beszélgettünk velük.
-         Hány óra van? – kérdezte Vicky
-         Öt óra lesz pár perc múlva… - válaszoltam
-         De miért? – kérdezte Katy
-         Csak a fiúk még mindig filmet néznek? – kérdezte
Gyorsan Debbyvel kirohantunk, hogy meg nézzük….
-         Őőőő… már nem- mondtam
-         Hát akkor hol vannak és mit csinálnak? –kérdezte Vicky
-         Mit aggódsz csak ülnek és beszélgetnek… - mondtam Vickynek nyugtatva
-         Jaj jól van…- mondta Vicky
-         Miért mit hittél, hogy hol vannak… az isten háta mögött? – kérdeztem
-         Az nem én vagyok véletlenül? – kérdezett vissza Vicky
-         Ja valahogy úgy…- mondta Katy
-         Én azt a te helyedbe nem tenném…- mondtam Joenak Vicky háta mögött
-         Mit és ki? – kérdezte Vicky és meg fordult…
-         Jaaaj…- mondtam
-         Mit keresel itt?- kérdezte Vicky Joet
-         Carly? – tétvoázott a nevekkel Joe
-         Igen…
-         Szóval Carly jött szólni, hogy „hiányoztam neked”… és én csak ide jöttem…- mondta Joe
-         De azt szerintem senki sem mondta, hogy állj a hátam mögé és ijessz meg…- mondta Vicky
-         Igen…- válaszolta Joe és lenyomott egy csókot Vickynek
-         És már is dúl a „LOVE”… :D – mondtam nevetve, ezen persze már ők is csak nevettek…
Közben a többiek is a konyhába értek vagy is csak Leo és Ali…
-         Michael hol van? – kérdeztem
-         Az előbb hívta őt valaki…- mondta Leo
-         Jaj értem…- mondtam
-         Kész van már a vacsi?- kérdezte Joe
-         Jaj édes „ittenkém” nem rég kezdtük el sütni…- mondta Vicky
-         Jaj jól van…- mondta Joe
A fiúkat ki szerettük volna zavarni a konyhából, de nem sikerült mert mire eljutottunk addig, hogy ki menjenek a konyhából addigra be jött Michael is…
-         Ez remek…na menjetek, ki vagy ha itt maradtok, akkor csend legyen…- mondtam
-         Na ki volt az ha szabad tudni? – kérdezte Joe Michaeltől
-         Szabad persze…az édesanyám volt az… - mondta
-         Értem…- mondta Joe
-         Azt hittem azt is meg kérded, hogy mit akart… –mondtam nevetve
-         Ááá az nem rám tartozik… meg senki másra gondolom… - mondta Joe
-         Hát még nem tartozik senkire… - mondta Michael

11. fejezet- Nehéz ügyek … J

Ez alatt elkészültek a palacsinták és neki is láttunk…egy- kettő elfogyott az összes…
Nagyon finomak voltak… a palacsintaevésből már majdnem „palacsinta háború” lett…
Ahogy Leo elvett egy palacsintát egy másik volt rá tapadva és le szerette volna szerkeszteni róla, és amikor sikerült neki akkor puff rá Michael palacsintájára, ami meg volt kenve de nem volt még összetekerve…
-         Bocsi…- mondta Leo
-         Semmi gond- mondta Michael
-         És ezt most, így hogy eszed meg? Leszeded? – kérdeztük Debbyvel
-         Kénytelen leszek vagy akkor így eszem meg…- válaszolta
A „vacsora” után volt aki fürdeni, filmet nézni indult, de akadt olyan is aki beszélgetni…
Katy meg látta, hogy Michael csendesen és kicsit szomorkásan ül a szobájában…
-         Szia! Be jöhetek? – kérdezte Katy
-         Szia! Igen… miért gondoltad, hogy nem…- kérdezett vissza Michael
-         Hát nem tudom csak… - válaszolt Katy
-         Értem… de mit szeretnél?- kérdezte
-         Csak láttam, hogy szomorúan ülsz és csak meg szerettem volna kérdeni, hogy minden rendben van-e?
-         Jaj… hát erről van szó… nem mondhatnám, hogy jól vagyok…- mondta Michael
-         És miért nem?- kérdezte Katy
-         Miattad…- mondta Michael
-         ??? – nézett nagyokat Katy
-         Ne, hogy félre értsd nem, azért mert nem bírlak vagy valami… sőt nagyon tetszel és…- Michael be sem tudta fejezni a mondatot mert Katy kirohant az ajtón…
-         De most meg hová mész?- kérdezte Michael aki már majdnem, hogy sírt is…
Michael lement a lépcsőn és Katyt kereste, de sehol sem találta…
-         Hol van Katy?- kérdezte
-         Nem tudom, de úgy elszaladt, hogy azt hittük kergeted őt, de mivel csak most értél le ezért valószínű nem úgy volt, ahogy mi gondoltuk. – mondta Leo
Debbyvel beszélgetve és nevetve jöttünk ki a konyhából Carly pedig a fürdőből jött ki…
-         Mi történt?- kérdeztem
-         Semmi… csak Katy eltűnt- mondta Michael
-         Ez neked semmi… és ti még mit ültök itt… - kiabáltam rájuk, s elviharoztam Michael mellett…
Ki léptem az ajtón és meg álltam… meg pillantottam Katyt a lépcsőkön ülve… az ajtót becsuktam. Hogy a többiek ne jöjjenek, ki meg mondtam nekik, hogy itt van Katy…
Leültem Katy mellé és meg kérdeztem, hogy mi is történt…
-         Katy mi a baj mi történt? – kérdeztem
-         Michael…- mondta
-         Mit csinált az az igen balfék? – kérdeztem
-         Hát ült a szobájukban szomorúan én pedig csak leültem melléje és meg kérdeztem tőle, hogy mi baj… erre ő, hogy velem van baj, de persze úgy hogy tetszem neki… akkor most mi van Noami?- kérdezte Katy
-         Hát az amit nekem még otthon meséltél… örülj neki Katy
-         De én nem ilyennek ismertem… ott nagyon sokat beszélt és sok hülyeséget- modnta Katy
-         Jaj Katy sok az ismeretlen…- mondtam Katyt nyugtatva…
-         Jó, de akkor is… - nyöszörgött Katy
Amikor már sikerült Katyvel meg beszélni ezt az ügyet bementünk az ajtón és azonnal mindenki letámadta, hogy mi volt ez… Katy nevetni kezdett… és elhívta Michaelt, hogy meg beszéljék, amit Michael elkezdett mondani, de nem sikerült befejeznie…
Michael benne volt a dologban ki mentek a konyhában mivel ott senki sem zavarta őket…
Miután már én és Ali is meg fürdöttünk Carlyval, Debbyvel beszélgettünk… a nevetés itt is kihagyhatatlan volt…
Debbyvel egy más lábát ütöttük, de annyira, hogy már nagyon piros volt főleg Debbynek.
-         De miért mindig engem kell bántani?- kérdeztem mosolyogva…
-         Hát te beszélsz… és nekem… nekem tiszta piros a lábam…- mondta Debby
-         Az nem baj nekem is :P – mondtam
Nem sokkal később Katy is csatlakozott hozzánk a beszélgetéshez… Szinte egész éjjel csak beszélgettünk, de már a végén csak mi lányok négyen nyomtuk a dumát, mert Ali olyan hajnali háromfelé elaludt… már nem bírta a sok hülyeséget… :D
-         Jaj már hatodika van – mondta Katy
-         Igen tényleg holnap hetedike… - mondtuk Debbyvel
-         Mi is lesz holnap azon kívül, hogy hetedike?- kérdezte Carly
-         Hát a szülinapod… - mondtam
-         Azt tudom… de azon kívül, hogy annyira várjátok… komolyan mondom, jobban várjátok, mint én. – mondta Carly
-         Hát van benne valami - mondtam
-         ALUDJATOK MÁR!!!- emelte fel fejét Ali…
-         Oké baba, majd megyünk… - válaszoltam
Debby, Carly, Katy és én a földön egy más mellett aludtunk el kb. négy óra után pár perccel egy más kezét szorítva… J
Gondolom „cukik” lehettünk…Reggel most még én is tovább aludtam, mint 8 óra… :D nagy csoda… mivel, hogy negyed 9- kor keltem fel Debbyvel együtt, majd Katy és Carly is…
Mikor már végre sikerült kicsit észhez térni meg néztük hány óra, van… Meg pillantottam, hogy Ali már nincs a szobában valószínű már lent, van a többiekkel együtt… Gyorsan fel öltöztünk… és lementünk a konyhába… Ali, Joe és Vicky voltak csak a konyhába…
-         Leo és Michael?- kérdeztem
-         Kint a medencénél meg találod őket…- mondta Vicky
-         Hogy hogy kint vannak? – kérdeztem
-         Hát csak úgy - válaszolta Vicky
A csajokkal kimentünk a medencéhez, hogy megnézzük a fiúk mi jót, csinálnak oda kint… Nem olyan érdekes dolgot… csak a lábukat lógatták a vízbe és beszélgettek…
Én és Debby sutyiban a fiúk háta mögé lopóztunk, és bele löktük őket a vízbe… Ali a háttérben még tapsolt is Vickyvel, Joeval, Katyvel és Carlyval együtt…
Leo ki jött a vízből meg fogott és szó szerint beszaladt velem a vízbe… :D mindenki nagyon nevetett, majd amikor már én is vizes voltam Debby volt a soron… ő sem maradt ki az úszásból… Debby is olyan szépen repült a vízbe, mint én… Carly ahogy láttam közben videózott… Az volt a szerencse, hogy jó meleg volt… hamar meg száradtunk…
-         Miért mindig a medence? – kérdezte Ali
-         Te is meg szólaltál mindjárt te is, repülsz…- mondta Leo
-         Oké… nem is szóltam- mondta Ali
-         Helyes… - mondta Vicky
Joe meg kapta hátúról Alit és puff bele a medencébe…
Én meg utána löktem Joet… Már majdnem, hogy mindenki úszott… reggeli sport :D
Nem árt… Szerintem, aki vizes volt annak tuti nagyon jól esett a reggeli felfrissülés…

12. fejezet- Ismerkedés & Szervezés

A nagy „fürdés” után elkészítettük az ebédet… Miután az ebéd elkészült a lányokkal meg terítettünk…
-         Finom az ebéd… ügyesek vagytok lányok!- mondta Joe
-         Ezt csak most tudjátok?- kérdeztem
-         Igen képzeld…- viccelődtünk Joeval
-         Légyszike Katy a sót…- mondta Vicky
-         Oké… pillanat…- válaszolta Katy
-         Óhhh… ezt nem bírom már… - kiált fel Debby
-         Mit? – kérdeztem
Debby ki rohant a konyhából én pedig utána… meg kapta a gépét és már kapcsolta is be a zenét még hozzá: Aura Dione- Geronimo- t.
Mindenkinek nagyon tetszett Debby ötlete…
Egyszer csak azt vettük észre, hogy Vicky lop Joe tányérjából… Joe pedig Vickyéből… aztán már mindenki mindenkiéből lopott…
Az ebéd vége kaja csata lett!!! J
Ebéd után Debbyvel elmosogattunk… míg a többiek eltörölgettek és elpakoltak mindent… Debbyvel igaz leöntöttük egymást pár pohár vízzel, de a reggelihez képest már igen mindegy volt, hogy szárazak vagyunk vagy vizesek. Mikor végre mindent sikerült elmosogatni, eltörölni és elpakolni Debbyvel meg támadtuk a számítógépet és már twittereztünk is. Fogalmam sincs, hogy hogy bírtam mikor egész idő alatt csak azt olvastuk, hogy Louis milyen hülyeségeket írt ki…
-         Csak mi leszünk holnap?- kérdezte csendesen tőlem Debby
-         Miért kik legyenek még?- kérdeztem vissza
-         Hát nem tudom, azért kérdeztem…- válaszolta Debby
-         Jaj… jó… nem tudom meg kéne beszélni a többiekkel…- mondtam
-         Oké…- mondta Debby
El is indultunk Debbyvel, hogy Vickyékkel meg dumáljuk, hogy mi hogyan is lesz holnap…
-         Vicky- kiabáltam Vickynek
-         Igen… mondjad
-         Csak azt szeretném, hogy holnap akkor mi, hogy is lesz?- kérdeztem
-         Hát Katy és Carly elmennek valahova kb. egész napra… mi az alatt elkészítünk mindent, hogy mire Carlyék meg érkeznek kész, legyen…- mondta Vicky
-         És csak mi leszünk - kérdeztem
-         Miért kik legyenek még?
-         Hát nem tudom, csak kérdeztem- válaszoltam Vickynek
-         Nem tudom, ezt döntsétek el ti, de lehetőleg úgy, hogy tudjuk kb. hányan…- mondta Vicky
-         De itt nem is nagyon ismerünk senkit… - mondtam
-         Hát akkor meg mit akarsz? – kérdezte Vicky
-         Jól van, na nem tudom…, de meg lehetne ismerni pár embert…- álltunk elő egy ötlettel Debbyvel
-         Oké… benne vagyok - mondta Vicky
-         Elmennétek üzletbe, mert valamire még szükségem lesz a tortához… - mondta Vicky
-         Persze… - mondtam
Meg beszéltük mi kell és Debbyvel már ott sem voltunk…
A nagy vásárlás közben meg ismerkedtünk pár sráccal és lánnyal… Az egyik lány neve Miranda másik lányé pedig Samantha(Sam), a fiúk nevei pedig Fredward (Freddie) és Daniel (Dan). Vissza is kísértek minket a házhoz… bejöttek és egy csomót dumáltunk, majd Debbyvel és Vickyvel úgy döntöttünk, hogy meg hívjuk őket is a „bulira”…
- Lányok, fiúk nincs kedvetek holnap olyan délelőtt 10 óra felé ellátogatni ide? – kérdeztem
-         Nekem lenne - mondta Miranda
-         És nektek? – kérdezte Debby
-         Mi is benne vagyunk - mondta Sam
-         De miért? – kérdezte Freddie
-         Ezt inkább majd holnap… - mondtam
-         Okés- mondta Freddie
Este 6-7 óra között mentek haza…Debbyvel elkezdtünk nézni egy filmet igaz nem néztük végig mert közben el aludtunk… Ali keltegetett engem, hogy mennyek inkább fel aludni én Debbyt próbáltam, de őt valahogy nem sikerült fel ébresztenem, ezért ő a kanapén aludt…
Reggel háromnegyed nyolc körül keltem fel… már Debby is fent volt Carlyval és Alivel együtt… velem együtt kelt fel Vicky és Joe… majd később a többiek…
Három negyed kilenc körül befejeztük a reggelizést. Gyorsan mindenki összekapta magát Katyt és Carlyt el zavartuk, hogy tudjunk készülni az estére.
-         Csengettek- kiabált Debby fentről a szobából
-         Oké megyek- válaszoltam
Ki nyitottam az ajtót és Samantháékkal találtam szemben magam.
-         Sziasztok… - köszöntöttem őket
-         Szia- köszöntek vissza
-         Gyertek be… mindjárt mindent elmondok, hogy pontosan miről is lenne szó, mert tegnap nem mondtunk semmit…- mondtam
-         Oké… - mondta Sam
Bementünk leültünk a kanapéra és elmondtam nekik, hogy Carlynak szervezünk egy születésnapi bulit, mert ma van a születésnapja… és, hogy ők is meg vannak hívva a bulira…
-         Jó ötlet… és miben tudnánk addig is segíteni?- kérdezte Miranda
-         Keressétek meg Vickyt ő majd ad munkát… - válaszoltam
-         Rendben- mondta Dan
A torta ebédre kész is lett, de sajnos csak este kezdhető meg.
„Young, Wild & Free - Wiz Khalifa Feat. Snoop Dogg & Bruno Mars” szóllalt meg a telefonomon… tudtam, hogy Katy hív, mert ez csak neki van beállítva…
-         Mondjad Katy mi történt? – kérdeztem
-         Szia… semmi csak Carly már nem bírja vissza, akar menni a házba… - mondta Katy
-         Akkor mennyetek még sétálni aztán utána mennyetek fagyizni… azután meg kitalálom. - mondtam
-         Jó… de siess!!! – válaszolta Katy
-         Ki volt az? – kérdezte Debby
-         Katy… és Carly már nem bírja…- mondtam
-         És ha elmennénk oda ahol ők vannak „véletlenül találkoznánk velük és beszélgetnénk addig míg készen nem lesztek…?- kérdezte Freddie
-         Legyen…- mondtam
-         Hány óra van? – kérdezte Vicky
-         Nem soká egy óra…- mondtam
-         Jó akkor olyan 5-re jöhettek…- mondta Vicky
-         Oké
Sam, Miranda, Dan és Freddie el is mentek… Mi még mindig nem voltunk kész… Volt, aki már csak pár lufit kötözött fel, de volt, aki Carly ajándékát csomagolta.

13. fejezet- BULI!

 Mindennel egybe véve kb. háromnegyed háromra lettünk készek, úgy döntöttünk kicsit pihenünk. Pihenés közben meg csörrent a telefonom Katy volt az, hogy nem- e baj, ha többen leszünk?!
A válaszom egyértelműen az volt, hogy nem baj… csak hát azt nem tudtam, hogy mennyi az a több, mert Katy azt nem kötötte az orromra…
-         De pontosan mennyien is leszünk?- kérdezte Vicky
-         Azt nem mondta csak, hogy többen…- válaszoltam
-         Jaj azt igazán el mondhatta volna, hogy 50-en vagy csak 20-an leszünk mert azért az nem mindegy…- mondta Vicky felháborodva
-         Oké egy pillanat… - nyugtattam Vickyt
Felhívtam Katyt, hogy meg kérdezzem pontosan mennyien is, leszünk…
-         Szia Katy akkor pontosan mennyien is leszünk? – kérdeztem
-         Hát mi vagyunk összesen 9-en igaz… meg Samék vannak 4-en azzz….- gondolkodott Katy
-          Az kérlek szépen 13… és még mennyien?
-         Hát még plussz négy azt hiszem…- mondta Katy
-         Oké…- majd ha fel csörgetlek, akkor a többieket, akikkel most ott beszélgettek küld el ide hozzánk és te Carlyval pedig lassan gyere… oke?!!- mondtam Katynek
-         Okééé…- mondta
-         Oké kb. 17- en leszünk szóval gó pár szendvicset csinálni… :) – kiabáltam Vickyéknek
Neki láttunk szendvicseket készíteni…
*kb. fél órával később*
Picit sok lett a szendvics…
-         Szerintem ez sok lett, de nem baj…- mondta Debby
-         Hát szerintem is, de mindegy- értettem egyet Debbyvel
-         Ne féljetek szerintem el fog fogyni…- mondta Vicky
-         Az biztos… főleg itt van Joe…Leo…folytassam? – viccelődtem
-         Engem ki is hagytál? – kérdezte Ali
-         Igaz a kajálásból te is kihagyhatatlan vagy…- mondtam
4 óra után pár perccel fel hívtuk Katyt, hogy Freddiék jöhetnek… Hiszen a bulira minden elkészült már csak azt vártuk, hogy meg érkezzenek… Nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy tetszik-e majd Carlynak…
Míg azt vártuk, hogy Freddiék meg érkezzenek Ali, Debby és én zenéket válogattunk… Kb. 100 zenét válogattunk össze, közben meg érkeztek Freddiék… Sam és Daniel is mondott pár nagyon jó zenét amikkel együtt véve már majdnem 150 zene volt… Mindenki örömére One Direction nem volt…
Igaz Debby és Miranda meg talán Katy örlüt volna neki, de ez van…
-         Hé az ott nem Carly és Katy? – kérdezte Ali
-         De igen…- válaszolta Debby
-         Gyorsan mindenki…- mondtam
A nappaliban a nagy sötétség alig találtam meg a lépcsőt a telefonommal, hogy ha Carly és Katy bejönnek az ajtón a villany, fel kapcsolódik és én, pedig lefotózom őket vagy is Carly, majdnem hasra estem és csak morogtam magamnak, de igaz sok hülyeséget…
Nyitódik az ajtó Carly és Katy belépnek az ajtón…mindenki el kiabálja magát BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CARLY!!! Fuh azt hittem ez nem fog menni egyszerre, de tévedtem… :) Carly ahogy láttam nagyon örült neki… és még sikerült is le fotóznom őt… NAGY CSODA!!! :D :D
Miközben Carly beljebb került az ajtóból Debbyvel gyorsan a konyhába szaladtunk, hogy ki vigyük Carlynak a finom csokis vaníliás tortáját amin igazából mindenki dolgozott, persze Katyn kívül… Gyertya is volt rajta méghozzá 17… :)
Carlynak sikerült mindet egyszerre elfújni… húha… :P
Mindenki meg evett egy szeletet a tortából és igazából elkezdődött a buli… „ittunk, ettünk, beszélgettünk” :)
Később olyan 7 óra felé csengettek… Debby és én nyitottunk ajtót…
-         Sziasztok itt „lakik” Carly és Katy?- kérdezte a számunkra Debbyvel ismeretlen
-         Igen, de miért? – kérdeztem vissza
-         Csak, mert meg hívott minket Katy Carly bulijára…- mondta az ismeretlen
-         Amúgy, sziasztok az én nevem Carlos, ő itt Ciara, Mindy és Logan… - mondta Carlos
-         Sziasztok gyertek beljebb… - mondtam
Miutún már mindenki meg érkezett, akire számítottunk, igazán fel köszöntöttük Carlyt, vagy is oda adtuk az ajándékait…
Carly elmesélte, hogy hol jártak majdnem, hogy egész nap Katyvel… és, hogy mit csináltak … mi pedig jól ki nevettük őket… :D
A buli kicsit kezdett unalmas lenni ezért Debby ötletével páran „üvegezni” kezdtünk… a játékban Debby, Katy, Freddie, Logan, Carlos, Ali, Mindy, Michael és én vettünk részt a többiek pedig néztek minket, és persze ha mertünk őket is felhasználhattuk.
A pörgetést én kezdtem… Debbyt pörgettem ki…
-         „Mersz vagy vallsz”? – kérdeztem sunyi mosollyal
-         „Merek”… ésszel… - mondta Debby
-         Oké… akkor egy puszi Freddinek… :) – adtam a feladatot Debbynek
A puszi gyorsan meg volt, de ez nem is lényeg csak, az, hogy meg csinálta…
Debby volt a soron… hát persze, hogy engem pörgetett ki
-         „Vallok”… ne is kérdezd… - mondtam egyből
-         Oké… Jól érzed itt magad? – kérdezte
-         Igen, nagyon!!!- mondtam
Én Carlost pörgettem ki és ő is azt válaszolta, hogy „mer”… Én pedig úgy döntöttem, hogy adjon Logannak egy szájra puszit…mmm… :D
Carlos egy kicsit na… egy kicsit már be volt rúgva és ezért meg csinálta, de tudta, hogy mit csinál… :D nehezen, de meg csinálta… mindenki jót nevetett rajtuk…
-         Nem hittem volna, hogy meg csinálod… - mondtam
-         Én se… - válaszolta Carlos
Carlos Freddiet pörgette ki… aki már miért is ne szintén „mert”…Freddienek elég érdekes dolgot kellett csinálnia… Katyt kellett meg csókolnia… Freddie bevállalta…Katy sem mondta, hogy nem, de igaz azt se, hogy oké benne vagyok… csak simán nevetett…
Freddie lassan Katy fölé hajolt és meg csókolta… Hát szerintem ezt le nem mossák magukról az tuti… :) remélem lesz folytatása a dolognaaaak :D ;)
-         Hát remélem lesz folytatás, de nem úgy gondolom…- súgta a fülembe Debby
-         Tudom, és egyet értek… össze illenének… - mondtam
-         Ti mit susmogtok? – kérdezte Katy
-         Mi semmit…- mondta Debby
-         Csak azt, hogy nagyon össze illenétek… - mondtam
-         Jaj istenem… ez csak egy csók… - mondta Katy
-         Csak…egy… csóóók… - viccelődtünk Debbyvel
Láttam Freddie arcán a pici szomorúságot…
-         Szerintem Freddienek nem csak egy csók volt – mondtam Debbynek
-         Szerintem sem, de Katy…- mondta Debby
-         Mi van már megint velem? –kérdezte Katy
-         Majd elmondom… - mondtam
-         Jóóó… - válaszolta Katy
Az üvegezés kb. este 10 fél 11- ig tartott… szerintem jól bírtuk a dolgokat, bár igaz a végén már csak beszélgettünk… :)
-         Katy gyere velem… - mondtam
-         Oké megyek…
-         Szerintem Freddienek több volt, mint egy csóóók… - vágtam Katy fejéhez
-         Most ezt fogjátok hajtani? – kérdezte Katy
-         Hogy- hogy fogjuk? – kérdeztem vissza
-         Hát mert Debby is azzal jött, hogy jaj nagyon rosszul eshetett szegény Freddienek amikor mondtam, hogy csak egy csók volt…- mondta Katy
-         Jó mert biztos, hogy rossz is volt neki, azért Katyke – mondtam
Alig, hogy befejeztem a mondatot Katy meg fordult és elment…

14. fejezet- Csóóók :) :*

-         De Katy…- kiabáltam Katy után
-         Mi történt?- kérdezte Debby
-         Semmi csak beszéltem Katyvel Freddieről… - mondtam
-         Jaj akkor azért rohant el és mondta nekem, hogy hagyjuk békén… - mondta Debby
-         Valószínű igen…
Debbyvel ki mentünk a nappaliba, elterültünk a kanapén és beszélgettünk… kis idő múlva pedig elaludtunk.
Katy nem tudjuk, hogy hol volt, hol sem, de azt igen, hogy kb. éjjel egy óra felé jött vissza… és lefeküdt mellénk a kanapéra és ő is elaludt.
Reggel a telefonok kattogásaira ébredtem fel, mivel Vicky, Joe és Ali lefotóztak minket, ahogy alszunk, valószínűleg olyan „cukik” lehettünk… :D :p
Amint észhez tértem elkezdtem őket kergetni, hogy adják oda a telefonokat, mert meg szerettem volna nézni a képeket. Joe könnyű eset volt, hiszen rá ordítottam és már a kezemben is volt a telefonja, Ali csak meg mutatta a képed, de a telefont nem adta oda…Vicky volt a legnehezebb, mivel eldugta a telefonját, de úgy, hogy utána ő sem találta úgy kellett fel hívni… :D 
Reggeli után páran elpakoltunk mindent és közben beszélgettünk Katy külön volt egy darabig, majd meg békélt…
Egyszer csak nagy kiabálás „Katy itt a PASID”…
-         Az én pasim?- kérdezte Katy
-         Igen a tiéd… -mondta Leo
-         De nekem, ni……. Óóó hogy aza…-  morgolódott Katy és kirohant a konyhából, hogy meg nézze mi baja, van Leonak…
Mikor meg pillantotta Freddiet az ajtóban azonnal elvörösödött… :p Mindenki azt várta, hogy mi fog történni mi is, akik a konyhában voltunk gyrosan ki szaladtunk, hogy meg nézzük, mi folyik kint… mindenki csak bámult és várta Katy reakcióját…
-         Mindenki tünés innen hagyjátok őket… pucolás van!!! – kiabáltam el magam és már el is takarodott mindenki.
Freddie leült a kanapéra és intett Katynek, hogy üljön le melléje…
-         Nem ülök le, mert a mondandóm elég rövid…- mondta Katy
-         Hogy hogy a mondandód?- kérdezte Freddie
-         Hát úgy, hogy menny el légyszíves- jelentette ki Katy
-         De igazából nem is hozzád jöttem, hanem a többiekhez és különben meg nem csak te laksz itt… - mondta Freddie
-         Jó akkor én megyek el…- mondta Katy, kilépett az ajtón és elment…
Freddie bejött a konyhába, hogy elmondja Katy elment…
-         De hová ment? – kérdeztem
-         Nem tudom, de én miattam… - mondta kétségbe esve Freddie
-         Siránkoztál volna akkor, amikor még itt volt… nem érdekel, megyek, meg keresem ki tart velem? – kérdeztem
-         Én… - mondta Carly
-         Mi is megyünk - mondta Michael, Debby és Ali…
-         Remek- mondtam
El is indultunk… az ajtóban meg álltunk, mert Katy az ajtó előtt ült a lépcsőn és sírt…
-         Katy mi baj van? – kérdezte Debby
-         Miért sírsz? – kérdeztem
-         Nem tudom… csak sírok…- válaszolta Katy
-         Jaj Katy… - mondtam és leültem Katy mellé a lépcsőre… Debby és Carly ugyan így tett… Michael és Ali pedig bementek.
Katy elmesélte, hogy pontossan mit mondott Freddie…  
-         De Katy neked tetszik Freddie? – kérdeztem rá egyből
-         Igen azt hiszem… - mondta Katy
-         Akkor miért csinálod ezt vele? – kérdezte Debby
-         Mert… ezt nem érthetitek… - mondta Katy
-         Hát, ha elmagyarázod, akkor talán megértjük… - mondtam
-         De ez nehéz… Michaeeel…. – nyögte ki Katy
-         Mi van Michaellel? – kérdeztem
-         Múltkor mikor Michaellel dumáltam akkor nagyon be volt indulva egy két mondatánál és, még amikor kirándulni voltunk akkor még… juj akkor nagyon meg szerettem…- mondta Katy
-         Meg szeretted? Ezt hogy érted Katy? – kérdeztem
-         Hát akkor még csak tetszett és nagyon meg kedveltem, de most, hogy itt van ez az ügy Freddievel azt, hiszem bele is, szerettem Michaelbe… - mondta Katy
-         Értem… nehezen, de felfogtam… - mondtam
-         Én nem, de nem baj…- mondta Debby
-         Jaj leegyszerűsítem oke… - mondtam
-         Okes- válaszolta Debby
-         Amikor Katy találkozott Michaellel akkor nagyon meg kedvelte és meg tetszett neki, de most nem tudja, hogy Freddiebe szerelmes vagy Michaelbe… - magyaráztam el Debbynek
-         Érted? – kérdezte Katy
-         Így most már igen… hát ez egyszerű…- mondta Debby
-         ???
-         Freddie szerinted helyes? – kérdezte Debby
-         Igen…- válaszolta Katy
-         Michael?- kérdeztem
-         Ő nem helyes… nekem a belsőszépsége tetszett meg… de Freddienél mind a kettő…- mondta Katy
-         Okes értem… - mondtam
-         Ha úgy jönne össze a dolog melyiket, választanád? – kérdezte Debby
-         ………….őőő…szereintem Freddiet….- gondolkodott és vágta rá Katy
-         De biztosra menny… igen vagy nem? – kérdeztem
-         IGEN!...- jelentette ki Katy
-         Szuperr - mondtuk mind egyszerre
Amint meg dumáltuk a dolgokat Katy beszaladt a nappaliba és mikor meg pillantotta Freddiet azonnal oda rohant és meg csókolta… mi az ajtóban állva tapsoltunk…
Katy és Freddie fel mendtek Katy és Debby szobájába ahol egészen estig beszélgettek… majd késő este Freddi elment azzal búcsúzva, hogy „holnap találkozunk”.
Katyt azonnal faggatni kezdtük, hogy mi volt…
-         Nem volt semmi mi lett volna csak beszélgettünk…- mondta Katy
-         Ez nem ér… tuti volt valami érdekes csak nem mondod el… - mondtam siránkozva :D
-         De mondom csak dumáltunk, fogd már fel! - jelentette ki Katy
-         És nem is jártok meg semmi? – faggatta tovább Debby
-         Nem, még nem… - mondta Katy
-         Mmmm… :D – kínlódtam
A faggatás kb. éjfélig tartott utána ment mindenki aludni…
Végre én is a „saját” ágyamban aludhattam… mert mindig máshol aludtunk a lányokkal vagy a kanapén vagy a földön…
Kora reggel 5:20- kor keltem fel persze, hogy nem tudtam vissza aludni lementem a konyhába ittam egy pohár üdítőt, majd vissza mentem a szobába és lefeküdtem hátha el alszom nem sikerült egy darabig néztem a plafont majd fél hét után pár perccel el aludtam…
Fél kilenc körül Debby azzal keltett fel, hogy Katynek vendége van…
-         Mi csoda… Akarom mondani ki csoda? – kérdeztem félkómásan
-         Freddie… - mondta Debby
-         És? Van már valami helyzet? – kérdeztem
-         Hát nem tudom mert Katy még fent van a szobában és Freddievel sem találkoztam csak hallottam a hangját… - mondta Debby
-         Értem akkor gyerünk le… - mondtam és már rohantunk is le a lépcsőn
Ki sem értünk az ajtón de Freddievel találtuk magunkat szemben…
-         Hát te? – kérdeztem mint aki nem is tudja, hogy ő itt van
-         Hát én Katyt keresem… - válaszolta
-         A szobájában van…- mondtam
-         Oke – mondta és már ment is a szoba felé
-         Szép virág :D :P – tettem hozzá gúnyolódva
Freddie egy szál vörös rózsával állt Katy szobájának ajtaja elé és kopogott…  

15. fejezet- Szerelem vs. Bonyodalom

Freddie kopogott kettőt az ajtón majd meg fordult és mosolygott… mi Debbyvel csak visszamosolyogtunk…
-         Itt már leánykérés lesz, vagy mi van? – kérdeztem susogva Debbyt
-         Én nem tudom, lehet… - válaszolta Debby
Hallottuk ahogy Katy szalad az ajtóhoz… majd amikor kinyitotta az ajtót és meg látta Freddiet azonnal megörült…
-         Kedves Katarine szeretnél velem járni? – tette fel a nagy kérdést Freddie
Katy ránk vetette pillantását majd mosolyogva nézett vissza Freddiere és igennel válaszolt. Debbyvel meg örülve szaladtunk le a lépcsőn és kiabáltuk a jó hírt… Persze amint Michael meg hallotta a hírt azonnal elkeseredett…
-         Michael mi baj van? – kérdeztem kétségbeesve
-         Majd elmondom később rendben…- mondta
-         Oké…- válaszoltam
Jól ki dumáltuk mindannyian Katyt és Freddiet. Vicky szóllt, hogy jó lenne reggelizni…és, hogy szóljunk Katyéknek is… Én el is indultam, hogy szólok nekik… később mikor már az ajtón kopogtam akkor csatlakozott Ali is…
Katy nyitott ajtót…
-         Mi baj van? – kérdezte
-         Semmi csak Vicky mondta, hogy gyertek reggelizni… - válaszoltam
-         Jaj oké megyünk… - mondta Katy
-         Lent várunk titeket oké…- mondtam
-         Jó rendben- válaszolta Katy
Alival lementünk a többiekhez az étkezőbe, leültünk és neki láttunk a reggelinek… mindenki meg reggelizett Katyék akkor tolták le a képüket…
-         Azt mondtátok, hogy jöttök le…- vágtam Katy fejéhez
-         Jaj bocsi… - kért bocsánatot Katy
-         Engem nem érdekel, de most már Katy te pakolsz el… - mondta Vicky
-         Wow- mondtam nevetve
-         Ne hogy itt maradjatok segíteni, mind a négyen fel felé vagy ki a nappaliba!- parancsolt rám, Alira, Debbyre és Carlyra Vicky
-         Oké mennyünk csajok - mondta Ali
-         Amint elpakoltatok valaki készíthet ebédet! - jelentette ki Vicky
-         Majd mi… - mondtam
-         Oké…
-         Kik is? – kérdezte Ali
-         Hát én tuti… ti meg… segíthettek… :D – mondtam
Miután Katy és Freddie elpakoltak Carlyval ketten elkezdtünk főzni… nagyon bolondocskák voltunk sok hülyeséget beszéltünk… A fiúkat akartuk meg főzni ebédre vagy is Carly én meg csak helyeseltem, hogy oké én benne vagyok, főzzük meg őket, de sajnos a fiúk nem voltak benne, a dologban. Vicky, Katy és Debby benne voltak…
Kb. negyed 11- kor, kezdtük elkészíteni az ebédet Carlyval és egy kettő meg voltunk vele… azt hittük tovább fog tartani, de pontosan 11-re meg is lett… Debby és Ali is segítettek…őőő meg teríteni :D …
Fél tizenkettő után pár perccel mindenkinek szóltunk, hogy lehet ebédelni… mindenki azonnal rohant… „ne, hogy ne jusson valakinek”    
-         Freddie Samantháék mikor látogatnak el?- kíváncsiskodtam
-         Nem tudom, hívd fel őket…- válaszolt Freddie kicsit gorombán
-         Oké csak kérdeztem…- mondtam
Ebéd után Debby úgy döntött fel hívja Saméket…
-         Szia Sam!
-         Szia Debby!
-         Nem jönnétek el ma?? – kérdezte Debby
-         Elmehetünk… - válaszolta
-         Freddie haverunk ott van veletek? – kérdezte Sam
-         Igen itt van vagy is most éppen Katyval van Katy szobájában, de miért …- kérdezte Debby
-         Csak, mert valaki kereste őt
-         Ki ha szabad tudni…? – kérdezte Debby
-         Igen, de, csak ha Katy összejött Freddel!?
-         Igen még reggel…- mondta Debby
-         Jaj ebből még baj lehet egy óra, és ott vagyunk okess… - válaszolta Sam és lecsapta a kagylót
Debby azonnal szaladt a konyhába, hogy elmesélje Carlynak, Alinak és nekem a Sammel történő telefon beszélgetést. Vicky is a konyhában volt és ő is hallotta a storyt és már nagyon kíváncsi volt, hogy ki kereshette Freddiet.
-         Lányok kéne valami finomat sütni… - állt elő egy ötlettel Vicky
-         És mit? – kérdezte Carly
-         Nem tudom, de nekem mindegy ki találjátok és megcsináljuk okes…- mondta Vicky
-         Oké… - válaszolta Carly
-         Ez kész! – sóhajtottam fel
-         Mi van kész? – kérdezte Vicky
-         Hát elmosogattunk, eltörölgettünk… és még el is pakoltunk! J - mondtam 
-         Nagyon ügyesek vagytok…- mondta Vicky
-         Köszikeee… :P
*más fél órával később*
-         Csengettek! – mondta Vicky
-         Ki nyitod? – kérdezte tőlem Debby
-         Igen! – válaszoltam
Samék érkeztek meg… még egy lányt hoztak magukkal, akiről még nem tudtunk semmit… a lány illedelmesen bemutatkozott.
-         Sziasztok Barbara vagyok!
-         Szia… - köszöntöttem kedvesen bár még mindig fogalmam sem volt, hogy ki az… a lányokkal azonnal meg kaptuk, és behúztuk a konyhába, hogy beszélgessünk vele vagy is, hogy jól ki faggassuk.
-         Hogy kerültél ide? – kérdezte Debby
-         Én itt élek ezen a szigeten már kis koromtól Samék a legjobb barátaim… és gondoltam elnézek velük… Ide hozzátok…- mondta mosolyogva Barbara
-         Értem… - mondta Debby
Debbyvel hallottuk, hogy Katy és Freddie jönnek le a lépcsőn…
-         Ó ez Freddie?- kérdezte Barbara
-         Igen és Katy – válaszoltam
Katyék bejöttek a konyhába… Freddie mikor meg látta Barbarát azonnal elállt a lélegzete is…

16. fejezet - Ex barátnő :/

-         Te mit keresel itt Barbara? – kérdezte Freddie
-         Jaj Freddiekém hozzád jöttem, hiszen rég láttalak…- válaszolta Barbara
-         Oké… nem hinném, hogy keresni valód van itt… - vágta a fejéhez Freddie
-         Ki ő Freddie? – kérdezte Katy
-         Hát ő az ex barátnőm – válaszolta Freddie
-         Értem…- mondta Katy
Barbara és Katy leültek beszélgetni én és Debby pedig Freddievel. Katy amit tudott kiszedett Barbarából, hogy mióta-meddig voltak együtt stb.
Mi Freddietől ugyan ezeket kérdeztük… Katy és Barbara nagyon jóba lettek, amin persze mindenki csodálkozott.
-         Katy beszélhetnék veled egy picinykét? – kérdeztem
-         Igen persze… megyek is… - válaszolta Katy
-         Hogy - hogy ilyen jóba lettél Barbarával nem hittem volna…?! J - kíváncsiskodtam
-         Hát először mikor meg láttam akkor csak kíváncsi voltam, hogy ki ő aztán mikor Freddie közölte, hogy az ex csaja akkor picit mérges voltam mert Freddie nem mesélt róla… és mikor beszélgettem vele hát nagyon aranyos egy lány bírom őt…
-         Értem- mondtam
-         Különben meg van barátja… J - mondta Katy és elment
Először el sem akartam hinni, hogy Katy nem törődik azzal, hogy Freddie volt barátnője fel bukkant, de mikor közölte, hogy Barbarának van pasija akkor már értettem. Freddie elmondta, hogy nem sokáig bírta Barbarával, mert különböztek egymástól és hamar úgy döntöttek, hogy inkább vége, mint, hogy tovább szenvedjenek.
Ki derült, Barbara azért jött, hogy meg hívjon minket a holnapi házi bulijába.
-         Na lányok / fiúk ha akartok akkor el jöttök ha nem akkor pedig nem, de én azért sok szeretettel meg hívok mindenkit a holnap esti bulimba. – mondta mindenkinek Barbara
 Mindenki hosszasan eltöprengett a dolgon majd Katy válaszolt elsőnek egy „én ott leszek” válasszal. Freddie ennek nem nagyon örült, hiszen Barbara bulijáról volt szó és ő pedig a volt barátnője… Michael mellettem ült a kanapén és meg kérdezte, hogy én megyek-e, én csak vállat vontam, hiszen még nem ismerem Barbarát.
-         Őőő, Michael…. – mondtam
-         Igen!
-         Nem akarsz nekem mesélni? – kérdeztem
-         Jaj gyere velem a medencéhez okes…- mondta Michael
-         Oké megyek… várj egy picit - válaszoltam Michaelnek
-         Mindjárt jövök okes babukám – súgtan Ali fülébe
-         Jó…- válaszolta Ali
-         Ezek meg hová mennek? – súgta Leo Alinak
-         Nem tudom, de van egy tippem… - válaszolta Ali
-         Na? – kérdezte Leo
-         Katyről lesz szó, van egy olyan érzésem- modnta Ali
-         Értem, de még sem majd meg kérdem Naomit… - mondta Leo
Michellel leültünk a medencéhez és bele lógattuk a lábunkat a vízbe majd Michael elkezdett mesélni.
-         Katy olyat mondott nekem nem olyan régen, hogy Freddie nem számít neki…. – mondta Michael
-         Ezt mikor mondta? – kérdeztem
-         A csók után… mert én is elkezdtem piszkálni…- mondta
-         Jaaaj… de még akkor sem tudom, hogy miért voltál elkeseredve, amikor meg tudtad, hogy össze jöttek? – kérdeztem
-         Hát mert ezt terveztem én is csak nem így és nem ma… - válaszolta Michael
-         Értem hát akkor nagyon sajnálom, de biztos találsz majd mást… - nyugtattam szegényt
-         Most, hogy így mondod Sam se olyan rossz fej csaj :D – vágta rá Michael
-         Na látod…
-         Akkor ezt meg dumáltuk? – kérdeztem
-         Igen, de én megyek is okes fel, szedem Samet…- mondta Michael fel állt és bele lökött a medencébe…
-         Ne már megint a medencébe… - kiabáltam Michael után
Ali és Leo szaladtak ki, hogy mi történt. Én pedig szóról szóra elmeséltem nekik mindent.
-         Tényleg Leo te egyik lánnyal sem barátkoztál össze? – kérdezte Ali
-         Én? – kérdezte Leo értetlenül
-         Igen te – mondtam
-         Hát, aki nekem igazából nagyon bejön az a………..
-         Ne húzd az idegeimet…- förmedtem rá
-         Még senki okees… - válaszolta egy hangúan
-         Oké- oké csak kérdeztük… - mondtam
Nagy nehezen ki másztam a vízből, és újra bele löktek, de most Leo volt.
-         Ezt nem hiszem el…
-         Szegénykém, na gyere, segítek – mondta Ali
Meg fogta kezem erre berántottam a vízbe…
-         Nem értem miért mindig a medencébe? – kérdezte Ali
-         Nem tudom Leoék kezdték… - válaszoltam
Alival ki jöttünk a vízből, jó is volt totál vizesen járkálni a nagy melegben.  
Bementünk és mindenki kérdezte, hogy mi történt… Hát én csak elmondtam, hogy először Michael majd Leo bele löktek a vízbe és én meg be, húztam Alit… Jól ki nevettek, mondhatom…
-         Hol van Leo?- kérdeztem kiabálva
-         Fel ment… - mondta Vicky
-         Oké, köszi! – válaszoltam
Fel mentem Leo után, hogy jól meg verjem, mert bele lökött a vízbe.
-         Teeee…. Te bele löktél a vízbe, hogy edd meg a lábam… óóóó gyere csak velem…. - szaladtam be Loe szobájába és kiabáltam vele, a végén már mind a ketten nagyon nevettünk.
-         Neee… ne bánts! – mondta Leo
-         Meg adod magad? – kérdeztem
-         Nem! – válaszolta Leo
-         Jól van… majd meg leplek egyszer ne félj… :P !!! – jelentettem ki
Mikor Leoval lerendeztem a dolgokat indultam Michael után…
Michaelt a konyhában találtam meg… jó is közel a csap… Míg Michael nem figyelt fogtam egy pohár vizet és nyakon öntöttem őt.
-         Ezt most miért? – kérdezte Michael
-         Gondolkozz egy picit… - válaszoltam
-         Jaj… a medence? – kérdezte
-         Igen- mondtam
-         Jól van, na ezt elnéztem… most már örülsz egy-egy?
-         Jaja, de úgy érzem vissza, fogom még kapni…- mondtam
-         Hát én nem mondok, semmit majd meg tudod idővel. – mondta
Késő délután Joe és Vicky elindultak sétálni, majd mi is csatlakoztunk Alival, de mi már csak fél órával később, mert addig Debbyvel beszélgettem.
Mire vissza értünk a sétából addigra már csak a szokásos kis csapat várt minket Freddievel együtt.
-         Óóóó hát én el sem tudtam volna képzelni, hogy Katy valaha összejön valakivel… - mondtam Debbynek
-         Én sem! – válaszolta Debby
-         Megint rólam van szó? – kérdezte Katy
-         Igen…- mondtam
-         És mit beszéltetek?- kérdezte
-         Csak mondtam Debbynek, hogy el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha összejössz valakivel… ennyi- mondtam Katynek
-         Értem… - vágta rá Katy
-         Gyertek vacsorázni skacok! – kiabált Vicky
-         Oké megyünk! – kiabáltam vissza
Vacsora után páran mentek aludni, de voltak, akik csak beszélgettek például én is és Debby is.

17. fejezet –  Szülinapi ajándék

-         Debby holnap 10-ke igaz? – kérdeztem Debbyt
-         Igen, igaz… - mondta Debby
-         Vicky holnap lesz 22… - mondtam mosolyogva
-         Őőő… egy perc és már annyi… - mondta Debby
-         Mit találunk neki ki? – kérdeztem
-         Nem tudom… sütünk neki? Mmm van egy tervem…
-         Naaa hallgatlak - mondtam kíváncsian
-         Majd reggel meg tudod… mert már nagyon fáradt vagyok szóval mennyünk aludni. Oké?!
-         Oké- válaszoltam
Debbyvel éjfél után pár perccel mentünk aludni igaz én nagy kíváncsisággal Debby pedig nagy álmossággal. J
Reggel Debby 6-kor keltett fel, hogy mire Vicky fel kel addigra meg legyen minden, amit eltervezett. Igaz fogalmam sem volt, hogy mit fogunk csinálni Vickynek, de szívesen mivel a nővérem segítek Debbyenek a tervét elkészíteni.
-         Debby csak mi vagyunk még ébren? - kérdeztem
-         Nem Joe és Ali már elmentek valahová…- mondta Debby – Ne is kérdezd, hogy hová mentek, mert nem árulták el! – tette hozzá
-         Carlyval és Katyvel is találkoztam az előbb…
-         Igaz ők is fent vannak, hogy segítsenek… - mondta Debby
Debby meg kereste Carlyt és Katyt addig én el készítettem a dolgokat Vicky tortájához… A torta nevét nem is tudom sőt csak Carly ismeri szóval én csak segítek neki, annyit tudok, hogy citromos vaníliás lesz.
-         Meg jöttek Aliék… - szólt be a konyhába Debby
-         Ez az… mindjárt itt vagyok oké – mondtam
-         Oké menny… - válaszolta Carly
Gyorsan ki szaladtam a nappaliba.
-         Hol voltatok? – kérdeztem
-         Majd meg tudjátok… - mondta Joe
-         Naaa- kezdtem nagyon kíváncsi lenni
-         Nem! – mondta Joe
-         Jól van, ez feljegyezve! :D - mondtam sértődötten, de nevetve
Visszamentem a konyhába Carlynak segíteni Ali pedig jött utánam. Aliból könnyebben ki tudtam szedni, hogy miről van szó, de nem árulhattam el senkinek csak is Debbynek mert ő is szervez. Debbynek elmondtam a dolgot, hogy tudja hogyan szervezzen, Debby jó ötletnek tartotta a dolgot.
A torta nem sokára meg is lett, hiszen Carlyval nagyon ügyesen és gyorsan dolgoztunk.
-         Az gond, hogy Debby tervét nem igazán tudom még mindig… - mondtam
-         Jól van, gyere, elmondom… - mondta Debby
-         Ha kész lesz minden, akkor te, Katy, Ali és én fel megyünk és mindenkit Vickyn kívül fel keltünk, hogy jöjjön le… elmondunk mindenkinek mindent kivéve Joe tervét oké… és utána Joe fel megy Vickyhez, hogy Vicky fel keljen majd Joe jelez, hogy fent van, akkor mi elkészülünk és várjuk. – mondta Debby
-         Oké értem… és Joe hogyan jelez? – kérdeztem
-         Azt még nem tudom… :D – mondta Debby
-         Jaj jól van, akkor azt beszéljétek meg és akkor készen is, vagyunk. – mondtam
-         Rendben- mondta Debby
Debby és Joe meg dumálták, hogy Debby is fel megy Joeval együtt, de csak Joe megy be a szobába és akkor Debby fogja tudni, ha Vicky fent van.
Közben Leo és Michael fel keltek tehát őket már nem kellett felkelteni, gyorsan elregéltük nekik mindent Debbyvel. Debby és Joe fel mentek, hogy Joe fel keltse Vickyt, kb. 5 percen, keresztül csak keltették, nem bírták fel ébreszteni.
Amint Debby hallotta, hogy Vicky fent van gyorsan lerohant… Vicky és Joe lassan cammogtak ki a szobából vagy is Vicky mert még azt sem tudta, hogy hol van.
 Mikor Vicky már az utolsó lépcsőfokon volt akkor kiabálta neki mindenki, hogy „BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT”. Azt nem tudtuk, hogy Joe mikor valósítja meg tervét, de mi Debbyvel már nagyon vártuk, mert csak mi tudtuk meg persze Ali, hogy mi Joe terve. Ahogy elnéztem Vicky arcát nagyon örült az egésznek…
-         Katy…. Csörög a telefonod…- kiabáltam
-         Megyek…- kiabált vissza Katy
-         Igen, szia Barbara…- köszönt Katy
-         Szia… - köszönt vissza Barbara
-         Mit szeretnél? – kérdezte Katy
-         Hogy akkor kik jönnek ma este és mikor?!
-         Oké meg dumáljuk és visszahívlak… - válaszolta Katy
-         Rendben, szia- mondta Barbara
Egy kettő meg dumáltuk, hogy mindenki megy este a buliba Barbaráékhoz.
Barbara örült a hírnek…
*este 8 óra körül*
-         Indulunk? – kérdezte Katy
-         Mehetünk… - válaszoltam
Pár perc múlva el is indultunk, egy- kettő oda is értünk. A buli 9 után kezdődött addig beszélgettünk. A bulin derült ki, hogy Barbarának még sincs senkije sem és, hogy Freddie szakított miatta Katyvel.
-         Hol van Katy? – kérdeztem Debbyt
-         Nem tudom… - válaszolta Debby
-         Jó lenne tudni, mert az előbb tudta meg, meg én is, hogy Freddie szakított vele Barbara miatt. – mondtam
-         Értem. - válaszolta Debby
Hosszas keresés után a kertben láttuk meg Katyt Carlossal beszélgetni.
-         Mi történt? – kérdezte Carlos
-         Barbara! – mondta ki sírva Katy
-         Mit tett Barbara? – kérdezte Carlos
-         Elvette Freddiet. – válaszolta Katy
-         Hjaj ne sírj ha elment vele akkor nem is volt  igazán hozzád való… inkább felejtsd el. – nyugtatta Carlos
-         Rendben… - mondta Katy
-         Na de akkor most már ne sírj csak nevesd ki őket és hiddel százszor könnyebb lesz ez az egész! – mondta Carlos és átölelte Katyt
Ezzel az egész üggyel zárult le a buli éjfél után… Mi mindannyian visszamentünk a gyönyörűséges kastélyunkba, mindenki aludni ment.  
Kora reggel Alival egyszerre ébredtünk és meg dumáltuk, hogy Joe nem valósította meg tervét a buli végett.
Lementünk a konyhába és ott folytattuk a beszélgetést majd Carly, Katy és Michael csatlakoztak hozzánk. Debby, Leo, Joe és Vicky is egyszerre ébredtek fel… és akkor ott mindenki szeme láttára Joe meg valósította a tervét…
-         Vicky hozzám jönnél? – kérdezte, Joe egy gyönyörű szép gyűrűvel a kezében

18. fejezet- Randi…

-         Őőőőőő… nem is tudom…- töprengett Vicky viccelődve – IGEN! – vágta rá biztosan Vicky és meg csókolta Joet.  
Mindenki nagy tapsolásba kezdett.
-         Húúú…. Már kezdtem meg ijedni… - mondta Joe
Miután mindenki meg csodálta a gyűrűt meg reggeliztünk. A reggeli után Katyt felhívta Carlos…
-         Igen tessék…- szólt bele a telefonba Katy
-         Szia… na már jobban vagy? – kérdezte kíváncsian Carlos
-         Igen már jól vagyok… köszi a kérdésed. – mondta Katy
-         Volna egy kérdésem… remélem a megfelelő választ, kapom. – mondta reménykedve Carlos
-         Rajta… kérdezz! – jelentette ki Katy
-         Eljönnél velem ma vacsorázni? – kérdezte Carlos
-         Igen szívesen! – vágta rá a választ sietve Katy majd ránk kacsintott
-         Remek akkor 6 kor ott vagyok… - ajánlotta fel Carlos
-         Rendben… várlak – mondta Katy és letette a telefont.
Katy azonnal elújságolta nekem és Debbynek, hogy mit mondott Carlos a telefonba… mi Debbyvel nagyon örültünk. Carly jött le felé a lépcsőn én pedik oda kiáltottam neki, hogy „Carly Katy bepasizott!” majd Katy kiáltott rám „Noami csitt”
-         Miért kell mindenkinek azonnal elmondani mindent? – kérdezte dühösen Katy
-         Ha Carly a mindenkinek számít akkor nem tudom csak mert jól esik…. – mondtam mosolyogva
-         De hát………
-         Nincs itt senki rajtunk kívül… mindenki más hol van… - mondtam – mit izgulsz? – kérdeztem
-         Jaj… nem akarom, hogy piszkáljanak…- mondta Katy kicsit megsértődve
-         Jaj Katy… velem is mit csináltak amikor össze jöttem Alival… te már csak tudod nem? – tettem hozzá
-         Jó- jó, de a más volt, mert te akkor már vele voltál, de én csak vacsizni fogok vele….- duzzogott Katy
-         Jaj olyan vagy én csak poénkodni akartam…. – mondtam viccesen megsértődve
-         Jól van na Noami nem hogy meg sértődsz oké… szere… J - mondta Katy és meg simizte a fejem…
Én csak rá néztem és elmosolyodtam. Nagyon örültünk volna ha Katynak össze jön a dolog Carlossal… mert úgy vettük észre, hogy Katynak nagyon bejön Carlos. Bár még nem igazán ismeri őt, de ez nem akadály, hiszen van ideje arra, hogy meg ismerje.
* este háromnegyed hat után párperccel*
-         Kész vagy Katy? – kiabáltam fel Katy szobájába
-         Igen egy pillanat. – kiabált vissza Katy
Katy egy pántos térdig érő nyári lenge és virágos ruhában meg egy egyszerű  szandálban topogott le a lépcsőn a haját szokás szerint szétengedve hagyta.
-         Wow! – mondtam csodálkozva azon, hogy Katyn szoknyát láttam
-         Azt hát rajtad sem láttam még szoknyát az is biztos…- mondta Debby is meg döbbenve
-         Hát ennyi tellett belőlem… - mondta Katy és nevetni elkezdett
-         5 perc múlva hat… - mondtam
Csengettek én nyitottam ajtót az ajtóban Carlossal, Ciarával és Mindyvel találtam szemben magam.
-         Szerettek volna jönni hozzátok, ezért vannak csak itt. – mentette ki magát azonnal Carlos
-         Oké gyertek beljebb. – mondtam
-         Carlos az? – kérdezte izgatottan Katy
-         Igen… itt a lovagod – viccelődtem
-         Jaj, de vicces… - vágott vissza Katy
-         Azaz …
-         Na gyere hercegnő mennyünk. – mondta szintén viccelődve Carlos
-         Fehér lóval jöttél? – kérdezte Katy
-         Nem és nem is vagyok szőke… meg azt hiszem herceg sem… - mondta nevetve Carlos. Már mindenki dőlt a nevetéstől…
Katy és Carlos elmentek. Debbyvel ketten beszélgettünk, Ciara Carlyval Mindy pedig Leoval.  Úgy tűnt, hogy Mindy és Leo között lesz valami, de sosem tudhatom…
9 előtt Ciaráék el mentek….
*este 9 óra után*
-         Sziasztok! – köszönt Katy
-         Szia…- köszöntünk vissza
-         Na mi volt? – kérdeztem – Mesélj!
-         Fuh nagyon jó volt… - mondta Katy boldogan
-         Úúúú! – örültünk Debbyvel :D
-         Nem megyünk medencébe fürdeni? – kérdezte Carly
-         Én megyek. – mondtam és Carlyval már mentünk is átvenni a fürdőruhát
-         Ti nem jöttök? – kérdezte Carly a lépcsőről visszanézve mindenkire…
-         Hová? – kérdezte Ali
-         Medencébe. – mondtam
-         Megyek – vágta rá Ali és már jött is utánunk
-         Aki még akar, az csak jöjjön… - mondta Carly
Carlyval gyorsan átöltöztünk, hogy mehessünk mire kiértünk a medencéhez Ali és Leo már a vízben, áztatták magukat mi, pedig gyorsan csatlakoztunk.  Carlyval el kezdtünk a vízbe ugrálni az ugrálásból Ali sem maradhatott ki és persze Leo sem. A medencézéshez Debby és Katy is csatlakozott. Nagy nehezen Debbyt is sikerült rá venni arra, hogy ugorjon… De akkor is csak úgy, hogy fogta a kezem és Katyét…
Nagyon élveztük, sokat nevettünk.
-         Éhes vagyok! – jelentette ki Ali
-         Jó neked… én is! – mondta Leo
-         Akkor mennyünk enni? – kérdeztem – mert mehetünk
-         Oké akkor mennyünk és majd visszajövünk… - mondta Katy
-         Oké… - egyezet bele mindenki, aki a medencében ázott
11 körül mentünk vissza a medencébe, de akkor már Vicky, Joe és Michael is jöttek.
Ali és Debby versenyt úsztak… egyik sem nyert mivel egyszerre érkeztek célba… :)  aminek vicces csata lett a vége. Éjjel egy óra körül ment mindenki aludni…
Reggel senki sem bírt fel kelni. A legkorábban Vicky kelt fel háromnegyed kilenckor. A legkésőbb pedig Katy pontosan délben… csak onnan tudtuk, hogy fent van, hogy ki írta twittere „milyen jó volt éjjel a medencében…”. Debbyvel fel rohantunk, hogy meg nézzük Katy tényleg fent van-e…
-         Jó reggelt Katy! – köszöntöttük Katyt a szobájában Debbyvel
-         Nektek is jó reggelt lányok! – köszönt vissza Katy fél kómásan
Katy fel öltözött lementünk és meg ebédeltünk.

19. fejezet -  Debby és a szerelem… *-*

-         Katy…. Hahó… - szóltam Katyre
-         Mii? Mi van? – ugrott fel Katy
-         Nem aludtál még el? – kérdeztem gúnyolódva
-         Jaj, de vicces… - mondta Katy
-         Tudom, bár teljes igazából ez nem vicces, hogy már lassan egy óra és még mindig alszol…- válaszoltam Katynek
-         Nem is alszok jó… :D – mondta morogva Katy
-         Képletesen értve…
-         Ez van, ezt kell szeretni! – förmedt fel Katy
Az ebéd után Katyre szerettük volna bízni a mosogatást, de mivel majd elaludt inkább Joeval ketten elmosogattunk.
Mosogatás közben….
-         Héj Joe…
-         Igen Noami mondjad, mit szeretnél…
-         Örülsz a válasznak? – kérdeztem
-         Milyen válasznak… hiszen nem is kérdeztem semmit… - mondta Joe
-         Hát, de nem tőlem, hanem Vicky válaszára gondoltam… - válaszoltam
-         Jaj… hát még szép, hogy örülök, hisz ha nem örülnék akkor meg sem kérdeztem volna… - mondta csillogó szemekkel
-         Értem - válaszoltam
Miután elmosogattunk Joeval, megkerestem Debby barátnőmet aki éppen Katyvel beszélgetett.
-         Mizu lányok? – kérdeztem
-         Semmi csak dumálunk… - válaszolta Katy még mindig fél kómásan
-         Értem, leülhetek? – kérdeztem
-         Persze, gyere, bár lehet ez a téma téged, nem érdekel… - mondta Debby
-         Miről van szó?
-         1D .. :D – mondta Katy
-         Jaj egyszer kibírom… - mondtam viccelve, és ki kaptam Debby kezéből a notebookot.
-         Mit csinálsz? – förmedt rám Debby
-         Éééén ?? – kérdeztem gúnyolódva
Amint meg láttam, hogy Debby twitteren beszélget Louissal azonnal érdekelt a dolog.
-         Noami add vissza… légszike!
-         Várj had, olvassam el! – könyörögtem Debbynek
-         Oké, de ne írj neki… - mondta Debby
-         Jó nem fogok…
Neki láttam a beszélgetés olvasásának. Meg sem lepődtem, hogy ez a tök normál beszélgetés volt… Na nem baj…
-         Debby volna egy fontos kérdésem…
-         Na ki vele…
-         Akarsz Louistől valamit? – kérdeztem
-         Háááát …
-         Ne háttal válaszolj… hanem mondd, hogy igen vagy nem…
-         Hát örülnék neki ha lenne valami… - bökte ki Debby nagy nehezen
-         Igen valami ilyesmit vártam… - ki sem mondtam ezt a mondatot, de Louis már írt is Debbynek, de a gép pedig még mindig nálam volt… így természetes, hogy én válaszoltam neki… - Idézem a te Louisodat: „Örülnék ha ismét koncertezhetnénk a szigeten”
-         Írd neki, hogy majd összefutunk, de én is örülnék…
Egyértelmű, hogy nem ezt írtam… :D
-         Olvasd mit írtál… - mondta Debby
-         Én nagyon örülnék ha megint találkozhatnánk… nekem nagyon meg tetszettél… és……. – nem tudtam folytatni a mondatot mert szaladnom kellett Debby elől…
-         Gyere ide…. Miért írtál ilyet…. ???
-         Hát mert neked nagyon tetszik, de úgy sem írtad volna meg neki csak esetleg pár hét beszélgetés után…
-         De akkor is…
-         Várj írt… - mentettem ki magam gyorsan :P – Ennyire tetszem neked… de jó ennek örülök… mondd mi tetszett meg bennem?? :P
-         Na ne… kösszi – szenvedett Debby a kérdés hallatán – Most már válaszolj neki te…
-         Okéé… - mondtam és gépeltem is – Na szóval nagyon jól nézel ki szerintem és nagyon vicces vagy ami nekem bejön… J - mondtam hangosan a választ
-         ÓÓóóó anyám ebből mi lesz….
-         Hát semmi összejöttök… - mondtam
-         Na egyből…
-         Hát egyből vagy kettőből nekem mindegy… - gúnyolódtam – am írhatok még neki valami hülyeséget??? – kérdeztem Debbyt
-         Írjál, de akk úgy mintha én írnám és mondd is el, hogy mit írtál… - válaszolta Debby
-         Rendi :p
Húsz perces beszélgetés után Louissal megjelent mellettem Ali, s meg kérdezte, hogy kivel kommunikálok…
-         Kivel dumáltok csajok? – kérdezte
-         Mi már nem csak Noami… :p – mondta nevetve Debby
-         És kivel ha tudhatom?!
-         Persze egy b*zival a sok közül… :D – mondtam, s hangosan nevetni kezdtünk Katyvel
-         Őőőő te beszélgetsz Louissal? – kérdezte Ali
-         Igen, de ne értsd félre Debby nevében :D – mondtam
-         Aha persze….
-         Am tényleg… bakker Debby segíts…
-         Mit írtál neki? – kérdezte kétségbe esve Debby – és ő, ő mit írt?
-         Meg kérdeztem van-e barátnője erre a marha meg kérdezte mikor mész Londonba….
-         Anyám… hát ja… érdekes na nem baj… írd neki, hogy nem tudom…. – válaszolta Debby
-         Okéé….
Miután én abba hagytam a beszélgetést Louissal Debby folytatta… Alival fel vonultunk a szobánkba és beszélgettünk, majd nagy kiabálást hallottunk…
-         Noami!!! – kiabált Debby
-         Igeeen… - kiabáltam vissza – mondjad mit írt? – kérdeztem és Alival már rohantunk is le…
-         Azt írta, hogy a napokban ellátogat ide…
-         Na ez nekeed jó… nekünk nem, de ez van :D – mondtam
-         Hahaha jaj, de vicces… te írtál neki sok hülyeséget…
-         Elolvastad? – kérdeztem
-         Igen el… mindet… és nagyon bolond vagy…
-         De hát az igazat írtam nem?
-         De igen és jókat rem összejön a dolog… de ha igen akkor nagyon köszönöm drági. J - mosolyodott el Debb
-         Hm… hjaj szívesen… - válaszoltam- nem kedvelem őt, de érted meg érte még ez is
Késő este mentünk aludni hosszas beszélgetés után…


20. fejezet – A nagy találkozás *-*

*Éjjel kettő körül*
Kopogásra ébredtem… mire ki másztam volna az ágyból, hogy meg nézzem, ki lehet az, addigra azaz illető be jött… Katy volt az…
-         Mi baj Katy? – kérdeztem kómásan
-         Semmi csak nem tudok aludni és úgy hallottam, mintha valaki fent lenne… - mondta Katy
-         Hát akkor rosszul hallottad, mert arra keltem fel, hogy kopog valaki
-         Bocsika… - kért bocsánatot Katy
-         Semmi gond… várj és megyek ki… - mondtam – mennyünk beszélgetni okés
-         Oké, gyere…
Ki kászálódtam az ágyból és négykézláb mentem Katy után le a lépcsőn…
-         Hogy álltok Carlossal? – kérdeztem Katytől félig csukott szemekkel
-         Hááát…. Nem is tudom…
-         Beszéltetek már a randi óta?
-         E-e
-         Értem… hát hívd fel, persze ne most :D
-         Majd reggel! – jelentette ki Katy – fel megyek twittere nem- e írt…
-         Okéé…
Katy gyorsan fel ment twittere, hogy megnézze Carlos írt- e…
-         Na írt? – kérdeztem
-         Igen írt valaki, de nem ő…
-         Hát ki? – kíváncsiskodtam
-         Freddie… - mondta Katy és szomorodott el
-         Az a vak??? – gúnyolódtam
-         Vak? – kérdezte értetlenül Katy
-         Hát nem látta, hogy totál bele estél…mert elment Barbarával – mondtam
-         Jaj te… miért nem vagyunk mi testvérek? – kérdezte Katy
-         Háát azt én nem tudom… de jó volna… J - válaszoltam – De miért kérded?
-         Hát csak mert jó veled beszélgetni, bár néha piszkálódsz
-         Ez vaaan
Katy fel olvasta nekem, hogy mit írt neki Freddie és azon, hogy mit írt Freddie meg sem lepődtem, hiszen bűntudata van, de az már az ő baja.
Katyvel még egy darabig beszélgettünk majd aludni mentünk… én csendesen lopóztam be a szobába, hogy Carlyt és Alit fel ne ébresszem…
Reggel fél kilenc körül keltem fel, a fél csapat már ébren volt… Michael, Joe és Ali a konyhában ökörködtek, Vicky, Debby és Carly pedig a nappaliban beszélgettek, míg Leo és Katy aludtak én pedig félkómásan mentem le a nappaliba…
-         Jo- jo – jó reggelt! – köszöntem, és már terültem is el Debby mellett a kanapén.
-         Neked is jó reggelt…- köszöntek vissza stereóban
-         Katy?
-         Katy még alszik… - mondta Debby
-         Őőő kik vannak még-már fent? – kérdeztem – várjatok, csak azt se tudom hány óra van…
-         Most pontosan fél kilenc múlt 5 perccel…és már mindenki fent van Katyn és Leon kívül… - adott választ a kérdésemre Vicky
-         Na Deborach, hogy halad a Louis ügy? – kérdeztem Debbyt gúnyosan
-         Hááát… sehogy, mert még ma nem dumáltam vele… - válaszolta Debby
-         Értem… akk vedd elő a notebookot és már írunk is neki :p – mondtam
-         Ááá majd, később…
-         Így tuti nem lesz semmi…
-         Nem, hogy örülnél neki, hogy segíteni akarnak erre tee… most nem, de miért írtál ilyet meg ne ezt írd…-  mondta Ali a hátunk mögül…  
-         De hát had csináljam egyedüüüül- nyavalygott Debby
-         Akkor csináld, szia… - vágtam rá
-         Jó…
Debby neki is látott a dolognak, fel ment twittere, hogy írjon Louisnak…

*Pár perccel később*
-         Noaaamiii…
-         Mi az Kedves Deborach? – kérdeztem kicsit sértődötten
-         Őőőő kéne a fogalmazó képességed…
-         Mire?
-         Hááát, ha elmondom, akkor nem segítesz…
-         Mit szeretnél annak a…..annak a...a…a….szóval mit akarsz írni Louisnak?
-         Hát… azt akarom, hogy jöjjön el ide, de nem akarom konkrétan ezt írni azt akarom, hogy ezt ő írja, hogy komolyan el jön érted… - magyarázta Debby
-         Értem…. Hát írd neki, hogy szeretnélek jobban megismerni, de nem, mint rajongó… és kész – mondtam Debbynek
-         Csöngettek ki nyitja valaki az ajtót??!! – kérdezte Vicky elterülve a kanapén
-         Persze - Alival már rohantunk is, igaz én majd elestem, mert még félig aludtam
Mikor ki nyitottam az ajtót és meg láttam azt a fiúnak látszó illetőt, akit úgy hívtak, hogy Louis na akkor mindjárt ébren voltam….
-         Sziasztok! Louis vagyok- mutatkozott be illedelmesen Louis
-         Tudjuk, gyere be… - mondtam lehangolóan
Louis ment előre Debbyhez mi meg utána Alival… Debby nagyon örült Louisnak, legalább ő… :D :p
-         Hááát, te? – kérdezte Debby meglepetten
-         Hát én, írtam, hogy jövök… - mondta romantikusan Louis amitől Debby elolvadt…
-         Deborach…. – förmedtem rá Debbyre
-         Iii-ii- igeeen… - dadogott Debby – mit szeretnél? –
-         Őőő gyere ide egy picit… - mondtam – szerintem te totál bele zúgtál, de remélem nem csak, mint rajongó… mert akkor nincs értelme – súgtam Debby fülébe
-         Igazad van… de még nem tudom, majd ha kicsit jobban megismerem….
-         Nekem mindegy csak neked legyen jó és kész… J
-         :)) okéés… remélem, összejön
-         Hm J én is
Debby és Louis fel mentek Debby szobájába és hosszas beszélgetésbe kezdtek…
-         Szerintetek mikor jönnek majd le??? :D – piszkálódtam
-         Nem tudom, de én arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz ebből… :p – mondta Vicky
-         Jaja arra én is kíváncsi vagyok…
-         Szerintem nagy semmi… - mondta Ali
-         Hát lehet, én nem tudom… - mondtam - Majd, lesz valahogy
-         Mi lesz valahogy?? – kérdezte a lépcső utolsó fokáról Katy egy szál pólóban
-         Ááá Mrs. Katy … :D hát te is fel ébredtél… Debbyék keltettek fel? – kérdeztem viccelődve Katyt
-         Nem, mert nem is Debbyvel aludtam egy szobában … - mondta Katy – Debbyék? :o
-         Igen Debby és Louis… nem, aludtál ott… hát hol aludtál…??? – kérdeztem
-         Egy másik szobában, ami totál üres volt csak egy ágy meg egy szekrény van/ volt ott és ott aludtam… - válaszolta Katy – Louis? Milyen Louis?
-         Hát, elég, ha annyit mondok, hogy One Direction?!
-         Aham, de hogy kerül ő ide… ?
-         Nem tudom… reggel egyszer csak becsöngetett és puff már dumálnak is…
-         Hát akkor szerintem hatásos volt, amit irkáltál vele, nem?!
-         Lehet, nem tudom… rem nem mondja meg neki… :D :D – mondtam – Na Carlos írt? – kérdeztem
-         Nem tudom most keltem fel… mindjárt meg kukkantom
Katy leült a notebook mellé és már twitterezett is én pedig melléje, hogy meg nézzem Carlos írt-e neki… és írt is még hozzá, hogy egy újabb randit meg dumáljanak…
-         Írj neki vissza… de csak is helyes választ… vagy is, hooogy ….
-         Tudom, mit kell írni, nyugi! :D :p
-         Te legalább :D
-         Miért ki nem? – kérdezte Katy
-         Hát Debby megint hozzám szaladt, hogy mit írjon Louisnak….
-         Jaj érteem…
Katy meg írta Carlosnak, hogy benne van a randiban és, hogy mikor legyen…
-         Na mikor is lesz az a bizonyos második randevú? – kérdeztem piszkálódva Katyt
-         Ma… :p – vágta rá Katy
-         Wow ez gyors volt… :p – ma, de mikor ma? – kérdeztem
-         Ebédelni meegyüüünk… :p – mondta Katy csillogó szemekkel
-         Óóó érteeem :D
Katyvel meg reggeliztünk és fel mentünk Katy és Debby szobájba, ki válasszuk Katy ruháját a randira.
-         Picit zavarhatunk? – kérdeztük Katyvel
-         Igen, gyertek! – válaszolta Debby
-         Ki választunk egy ruhát és már itt sem vagyunk ha nem gond??!!! – mondta Katy és már húzott is a szekrényhez
-         Nem gond…
Katyvel kiválasztottunk egy ruhát és már ott sem voltunk. Katy úgy döntött, hogy inkább vissza sem megy a szobába, amíg Louis ott van, mert nem szeretett volna zavarni. Vicky és Joe elmentek sétálni és még ki tudja hová, de ők is csak 10 után pár perccel indultak el. Leo, Michael, Ali és én, mi a kanapén lustulva filmet néztünk. Carly pedig Katyvel beszélgetett aki arra várt, hogy Carlos hívja, hogy itt van. Ez pár percen belül így is volt meg szólalt Katy telefonja és Katy már rohant is le a lépcsőn egyenest ki az ajtón és csak ennyit kiabált vissza, hogy „Majd valamikor jövök!” én pedig, hogy „Oké!”. Miután Katy elviharzott Carlossal, Carly lehuppant mellék a kanapéra… Carly negyed órás filmezés után meg kérdezte, hogy nincs- e kedvem valami finomat sütni vagy csinálni. Én örömmel egyeztem bele a dologba és már mentünk is a konyha felé. Carlyval úgy döntöttünk, hogy valami hideget készítünk, tehát tejfölös gyümölcsös tortát. Össz-vissz negyed óra alatt meg voltunk vele betettük a hűtőbe pár órára, majd visszamentünk a fiúkhoz és tovább néztük a filmet.
-         Mi jót készíttetek? – kérdezte Ali éhes szemekkel
-         Majd meg tudod/tudjátok pár órán belül…:p – mondtam, rá néztem Carlyra és kacsintottam
*Két óra elteltével*
Carlyval a konyha felé vettük az irányt, hogy meg nézzük milyen lett a tortánk. Kinyitottuk a hűtőt és kivettük a tortát, ki szedtük a tortaformából és külön tálcára tettük, majd vágtunk két szeletet, hogy meg kóstoljuk. És nagyon finom lett.
-         Hééééj, fiúk kértek finomat? – tettem fel a nagy kérdést
-         Igen – válaszolták határozottan és már szaladtak is a konyha felé ahol már várta őket három szelet torta…
-         Finom??? – kérdeztük Carlyval
-         Igen nagyon, ügyesek vagytok! – mondta Ali
-         Remélem sokat csináltatok!!! – mondta Leo és nyújtotta az üres tányért
-         Igen – mutattunk a nagy tálca tortára
-         Neked is ízlik Michael? – kérdeztem
-         Igen finom… - mondta
Carly fel szólt Debbyéknek is, hogy nem - e kérnek. Debby és Louis is meg kóstolták a tehetségesen finom tortánkat. Miközben ettek velünk beszélgettek Louison totál meg voltam lepődve hisz én mindig is b*zinak tartottam mondjuk most is, de azon kívül, hogy az azon kívül nagyon jó fej. Úgy láttam Debby nagyon bele szeretett és ez jó már mint neki, de nem is baj ha talál magának valakit akibe szerelmes és nem csak azért mert rajong érte hanem, hogy szerelemes belé.

21. fejezet – A várva várt pillant

 Miután Debbyék befejezték a tortaevést ismét fel mentek Debby szobájába, és fel öltöztek, mert egy kicsit hűvös volt oda kint, majd leviharoztak a lépcsőn ki az ajtón és sétálni mentek.
-         Mindenkinek elég volt a torta? – kérdeztem
A válasz mindenkitől az volt, hogy egyelőre igen. Ahogy Debbyék ki léptek az ajtón Carlyval elmosogattunk és tűztünk fel a szobába. Miután a fiúk végeztek a filmel,  Leo és Michael egy újabb filmet választottak ki, míg ők válogattak Ali fel nézett hozzánk, de mire fel ért a szobába mi már réges rég aludtunk. Ali kiment a szobából a lépcső tetejéről intett Leoéknak, hogy jöjjenek fel, ők pedig így is tettek…
-         Mi van? – kérdezte Leo
-         Ezt nézzétek…. – mondta Ali és mutatott be a szobába ahol Carlyval kb. egy más lábát, szagolgattuk, de legalább jó ízűen aludtunk… :D :p
A fiúk persze jól ki nevettek és, hogy tudjanak még min nevetni le is fotóztak minket…
Nem aludtunk sokat az igaz, de még is olyan volt mintha aludtunk volna egy teljes napot ezért amikor fel ébredtünk vacsorázni akartunk pedig csak 20 percet aludtunk, de azért enni ettünk és miután jól laktunk mentünk meg látogatni a rég nem látott medencét… és jókat úszkáltunk amihez Michael, Ali és Leo is csatlakozott. Majd pár perccel később megérkezett Katy és Carlos egy nagyon jó hírrel, bár először nem is akarták elmondani… De azért ki szedtem belőlük. Katy és Carlos is a medencében kötött ki persze hosszas faggatás után.
-         Óóó ez így könnyű… kibírnám én is… :P – piszkálódott velünk Carlos majd Katyre nézett és puszit nyomott az arcára.
-         Gyertek ti is… - mondtam
Katy már indult is fel a szobába, hogy fel vegye a fürdőruháját, ami viszonylag gyorsan meg volt, de még sem volt Carlosnál gyorsabb. Mire Katy leért a medencéhez addigra már mindent tudtunk a randiról mert Carlos elmondta, hogy megkérdezte, nem- e járna vele… és a választ szint úgy elregélte… amin természetesen nem lepődtünk meg, mert a válasz az igen volt…  Carlos ahogy Katy is nagyon örült a dolognak…
Persze mi is nagyon örültünk, de azért Katynél jobban nem hiszem.
-         Noami…Gyere ide egy picit… - mondta Carly és gyorsan, oda úsztam Carlyhoz
-         Mi az mondjad…
-         Semmi…- mondta és lenyomott a víz alá, persze először megijedtem, de volt egy hasonló érzésem… Mikor fel értem mindjárt meg kérdezték, hogy minden rendben van-e a válaszom persze igen volt, mert nem volt semmi bajom, de ki jelentettem, hogy: „Ezért halálla lakolsz!” és Carly csak nevetett.
-         Nevessél csak…. – és már a víz alatt is volt… persze nagyon ki nevettek minket, de azért féltettek is…
*Egy óra múlva*
Debby és Louis lépett be az ajtón és minket kerestek persze, hogy a medencéhez mentek, mert onnan hallották a sok sikítást és nevetést. Debbyék azonnal úgy ruhástól ugrottak a vízbe…
-         Na milyen volt a séta? – kérdeztem
-         Jó volt sokat beszélgettünk… - válaszolta Debby – rengeteg mindent meg tudtam róla is meg a bandáról is… - tette hozzá susogva Debby
-         Értem, de úgy érzem az engem, nem érdekel… - mondtam – és most – most mit érzeeel iránta? – kérdeztem
-         Háááát ahogy beszélgettünk te jó ég totál, belezúgtam…. És nem, mint rajongó… - válaszolta Debby tele boldogsággal
-         Na az jó… persze neked nekem csak azért mert végre szerelemes vagy… Louist meg majd igyekszem elviselni… - mondtam – és mi hatotta meg, hogy el jött még is? – kérdeztem
-         Amiket te írtál neki… Szóval nagyon kösszönöm… - mondta Debby
-         Fuh… de jó… hát szívesen, azt nem mondom, hogy máskor is, de azért szorítok nektek…
-         Oké- mondta Debby és megölelt
Idő közben Vicky és Joe is meg érkeztek és ők is elmesélték, hogy merre jártak. Vicky arról áradozott, hogy mennyi mindent láttak meg, hogy hol voltak. Egy idő után már untuk, de ezt nem mondhattuk meg :D ;).
Debbyt sikerült rá vennem arra, hogy ugorjon velem egyet a medencébe… Aztán végül Carly és Katy is ugrott velünk.
Még egy keveset úszkált mindenki majd közösen úgy döntöttünk, hogy ki megyünk a vízből, és jól bekajálunk, ami persze így is volt.
Volt, aki csak a Carlyval készített tortánkból, de volt, aki rendes főtt ételt evett.
A nagy kajálás közben el kezdtünk nézni mind egy filmet, majd félre hívtuk Vickyvel Debbyt…
-         Őőő Debby gyere velem egy picit… - mondtam Debbynek
-         Oké megyek… - válaszolta Debby és már a konyhában is voltunk Vicky persze nem maradhatott ki a dologból, ezért ő is jött utánunk.
-         Mondjad… - mondta Debby
-         Louis az most hol fog aludni vagy mi lesz??? – kérdeztem
-         Háát… nem tudom… ezt tőle kérdezzétek, mert fogalmam nincs. – válaszolta Debby
-         Oksa… akkor tőle kérdezem majd meg… - mondtam – Szólnál neki?! – kiabáltam a már nappaliban levő Debbynek, mert én éppen pattogatott kukoricát készítettem Vickyvel együtt.
Pár másodpercen belül Louis állt mellettem.
-         Mit szeretnétek? – kérdezte Louis
-         Hát, hogy most mi hogyan lesz, hol fogsz aludni?
-         A tervem között az áll, hogy addig míg Debbyt nem ismerem meg jobban és amíg nem jövök vele össze addig nem megyek haza. Szóval esetleg itt maradhatnék?
-         Őőőő… nagyon remélem, hogy tisztában vagy egy s más dologgal… mert én nem nagyon szeretnék ebbe beleegyezni, de legyen… - mondtam
-         Kérdezhetek valamit? – kérdezte Louis
-         Igen kérdezz! – mondtam
-         Szerettek hajókázni vagy valami ilyesmi?
-         Én igen, vagy is igazából szerintem mindenki csak Vicky nem, de szerintem egyszer kibírja… - válaszoltam – hát igen én nem nagyon, de egyszer talán kibírom – tette hozzá Vicky
-         Oké akkor majd holnap… - mondta Louis és meg kapta a két tálat ami tele volt pattogatott kukoricával.
-         Ahhoz képest, hogy b*zi úri ember. :D
-         De bolond vagy…. – mondta Vicky és adott egy kisebb fejest
-         Most mondd, hogy nincs igazam…
-         De lehet benne valami :p – mondta Vicky és már mentünk is Louis után a nappaliba, hogy le ne maradjunk a filmről.
Mikor vége lett a filmenk Vicky és Joe egy kettő lefoglalták a fürdőszobát, de szerencsére volt három is… A másik kettőt Katyvel foglaltuk le… Miután mindenki meg fürdött vagy éppen lezuhanyozott vacsoráztunk.
A vacsora után elmentünk mi Alival sétálni, ha már ma kb. mindenki volt, akkor mi miért is nem mehetnénk. Este nyolc előtt indulhattunk el és fél tíz körül, érhettünk. Leo és Michael a nappaliban feküdtek, és a tv-t bámulták. Mi pedig leültünk melléjük és mi is ezt tettük.  Kis idő után nagyon álmos lettem ezért fel mentem a szobába ahol Carly feküdt egyedül és még nem aludt, majd gyorsan átkaptam az alvós pólómat és bedőltem az ágyba Carly pedig beszéni kezdett, de én már semmit sem hallottam, mert akkor már aludtam is. Pár perccel később miután elaludtam fel jött Ali is, lefeküdt ős is aludni, de neki valahogy nem jött össze, mint nekem.
Reggel nyolc és kilenc között kelt mindenki. Gyorsan meg reggeliztünk, majd páran elpakoltunk és már mentünk is készülődni a Louis által tervezett hajózásra. Mi lányok meg beszélés nélkül egy - egyforma, egyszerű kis lenge nyári ruhát vettünk fel. A fiúk nem így tettek, persze jól is néztek volna ki egyforma cuccban főleg szoknyában :D :p
Délelőtt 11-kor elindultunk a kikötő felé.
Fél- háromnegyed óra alatt ott is voltunk. Vicky kissé félt, de egy egyszerű mondattal meg nyugtattam „ez nem a TITANIC”. Igaz, hogy még mindig félt, de legalább jót nevetett mindenki. 


22. fejezet- Álomok

A hajózás utána elmentünk ebédelni. Louis állta ezt is, amin egy kicsit meg is lepődtünk, hiszen alig ismer minket… Csak Debbyt. Mellékesen Louis nem sokat várt a dologgal, hogy meg kérdezze Debbyt… Mikor mentünk már vissza a „kastélyhoz” akkor sétáltunk és Louisék eléggé lemaradva jöttek mögöttünk.
De mi Katyvel már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi jóról beszélhetnek é, hogy össze jönnek-e még az, nap… De erre még várhattunk.
Miután Louis meg kérdezte a várva várt kérdést Debby meg ölelte és igent válaszolt, majd csak ennyit mondott: „mindjárt jövök”, és már mellettem meg Katy mellett állt és csak annyit súgott a fülembe, hogy nagyon kösszi és egy puszit nyomott az arcomra.
-         Én ilyet mikor kapok tőled Deborach? – kérdezte mögülem Louis
Debby nem tétovázott sokat ezért Louis nem arcra, hanem szájra puszit kapott.
-         Wow… ezt azért nem vártam – mondtam és mindenki fel nevetett
-         Mondjuk, hogy őszinte legyek erre én sem… - mondta Louis majd rá kacsintott Debbyre
-         Jól van, na meg esik ilyesmi. – mondtam
-         Őőő kinél, hogy. :D – mondta Ali rám nézett, és csak nevettünk
-         Jaj már az más volt… :D – mondtam
-         De hogy is…. :p – válaszolta Ali
Miközben ezen, nevettünk megérkeztünk a „kastélyhoz” bementünk és mindenki ment a saját dolgára. Én pedig Debbyt kerestem, meg mert azt nem tudtam, hogy mit köszönt meg csak sejtettem, ezért kíváncsian kerestem.
Mikor végre meg találtam Debbyt és tudtam is beszélni vele addigra már nagyon el fáradtam, mert úgy el bújt :D.
-         Debby baba kérdezhetek valamit?
-         Igen kérdezz…
-         Mit köszöntél meeeg? – kérdeztem
-         Hát, hogy olyan sok mindent írtál Louisnak és végre együtt vagyunk… hjaj ez olyan jó és ezt neked köszönhetem
-         Fuh ez jó, de remélem, azt nem mondtad neki, hogy én írtam a felét annak a sok hülyeségnek…
-         Őőőő még nem :p – mondta Debby
-         Mit kinek nem mondott? – kérdezte az ajtóból Louis
-         Hát csak azt, hogy…– de Noami te mondtad, hogy ne mondjaam el…
-         Tudom, de úgy is egy idő után elmondanánk neki, nem?
-         Hát akkor mondd…
-         Na szóval, amikor még az elején beszélgettél Debbyvel akkor volt olyan amit én írtam és nem úgy ahogy Debby írta mert hát ő elég vissza fogottan én meg hát nem annyira mert azt akartam, hogy minél hamarabb jöjjetek össze pedig már meg bocsáss, de rohadtul utálom az egész bandát…- mondtam Louisnak – sorry – és kértem bocsánatot
-         Értem, és nem haragszom hiszen, nem kötelező minket kedvelni sem szeretni, de az tetszik, hogy Debby kedvéért mindent… látszik, hogy nagyon szereted őt…
-         Hát igen ez nagyon igaz… - mondtam és meg öleltem Debbyt
Miután ezt meg beszéltük én ott is hagytam a friss gerlepárt :D :p
És mentem saját dolgomra, azaz mentem Carlyval és Katyvel muffint sütni. Ami nagyon finom lett vagy is mindenkinek ízlett.
Késő estig dumáltunk, persze Vicky és Joe kivételével ott volt mindenki… jókat nevettünk. Éjfél körül mentünk aludni, de mindenki egyszerre ment fel a lépcsőn hát mondhatom elég nagy hangzavar volt, amire Vicky fel is ébredt és elkezdett velünk kiabálni, hogy vagy fogjuk, be vagy tűzzünk aludni mi meg csak jól ki nevettük és folytattuk a nagyszerű produkciónkat és mikor el mentünk Vickyék szobája előtt kinyitottuk az ajtót és meg is hajoltunk. Aminek Vicky szintén nem örült, de nem tudott mit tenni fel kelt és becsukta az ajtót majd ment aludni, gondolom én. Carly Ali és az én szobámba jött mindenki ahol még nevettünk egy párat, mondjuk úgy, hogy 2-3 körül mentünk aludni.
Vagy is azt nem tudom, hogy ki aludt csak azt, hogy mi Alival nem tudtunk még aludni, ezért mi még nevetgéltünk a sok hülyeségeinken. Négy óra előtt pár perccel sikerült mind a kettőnknek elaludni.
Reggel Joe és Vicky keltek fel a legkorábban, már 6- kor ébren voltak, mi meg mint az időzítő totálisan egyszerre keltünk fel de mindegyikünk. Amin egy kicsit meg is lepődtünk, mert azért mi Alival tovább voltunk fent, mint a többiek. Azért szép teljesítmény volt tőlünk, hogy kb. négykor aludtunk el és 9 előtt pár perccel keltünk fel és még nem is voltunk fáradtak.
Debby elég kómáska volt. Vicky úgy kezelt minket mintha ott sem lettünk volna, de nem baj el voltunk mi magunknak. Carlyval pizzát sütöttünk, ami a fiúk szerint idézném őket: „ez csúcs, király, hű, de finom” meg ehhez hasonló kommenteket halhattunk tőlük, ami nagyon jól esett. Mikor végre mindenki jól lakott a pizzával, Carlyval ketten elpakoltunk.
Miután elpakoltunk Debby és Katy meg kérdezték, hogy nem megyünk- e elvelük shoppingolni… hát Carlynak először nem sok kedve volt hozzá, de aztán sikeresen rá szedtem, hogy jöjjön ő is. „Véletlenül” vettünk mind a négyen totál egyforma rövidnadrágot csak más színűt.
Délután 3-4 óra körül indultunk „haza” akarom mondani vissza a „kastélyhoz”. A legtöbb cuccot Debby vásárolta, mint mindig Debbytől ez már igen szokásos volt, de nem baj már megszoktuk, bár azért Katy is költekezett, én és Carly mi Debbyhez képest nem vettünk semmit, de nem Debbyhez viszonyítva vettünk pár dolgot ami persze mind egyforma volt :D. Úgy láttam Debby már nem annyira kómás hanem egyszerűen álmos, ezért amikor vissza értünk Debbyt azonnal ágyba tessékeltük mert állva majd el aludt.
Debby este 9 körül kelt fel és 39 fokos láza volt aminek nagyon nem örültünk, de muszály volt valamit kezdeni vele. Ápolgattuk Debbyt hát majdnem, hogy már az egyész csapat igaz, hogy Katy és én fent voltunk Debbyvel majd nem éjjel egyig, de legalább Debby is jobban lett, valamivel. Mikor már Debbynek sikerült el aludni akkor mentünk mi is Katyvel aludni.
Reggel mire a többiek fel keltek én és Debby már gépeztünk és hülyéskedtünk mert Debby már azért úgy ahogy jól volt, de láza még mindig volt, de igyekeztem, hogy ne gondoljon a betegséger ezért sokat nevettünk. Hirtelen Debby elájul, „a közelben van orvos?” kérdeztem, „igen van, gyertek már mennyünk is!” mondta Louis és már kapta is föl Debbyt a kanapéról.
Negyed órán belül már az orvosnál is voltunk aki meg vizsgálta Debbyt és egy egyszerű betegséget mondott ami egy hét alatt át megy rajta. Aminek már nagyon örültünk és mikor meg kérdeztük, hogy mitől ájulhatott el akkor az orvos csak annyit mondott, hogy így jön ki rajta a láz és a betegség.
-         Mindenesetre adok gyógyszert amit naponta vegyen be, hogy jobb legyen. – mondta az orvos
Miután Debby már jobban volt vissza mentünk a „kastélyba” és tovább ápolgattuk Debbyt.
*Pár nappal később*
-         Debby jobban vagy már? – kérdeztem
-         Igen jobban… - mondta Debby
-         Akkor ma délután indulunk haza. – mondta Vicky
-         Komolyan ne már… - mondta Debby
-         De Vicky még ne… - mondtam
-         De igen megyünk!!! – jelentette ki Vicky
Késő délután elindultunk a kikötőbe, hogy a hajó elvigyen minket egy közeli repülőtérre. Mikor ki léptünk az ajtón valaki meg lőtte Debbyt.
-         Debby jól vagy? Debby…. – Debby, Deborach
-         Mi, mi, mi van – ébredt fel Debby
-         Jól vagy? – kérdeztem a rémüldöző Debbyt
-         Igen azt hiszem… - és nézett magára ahol meg lőtték, vagy nem?


The End