A lakatlan
szigeten…
Szereplők:
Naomi
Deborach
(Debby)
Katarine
(Katy)
Joe
Carly
Michael
Leo
Victoria
(Vicky)
Ali
Bevezető
rész:
Heló!
A nevem Naomi, a történetem pár barátomról és persze rólam fog szólni. A
történet egy lakatlan szigeten „játszódik”. Én (Naomi), Katarine, Debby és Ali 17
évesek vagyunk. Carly 16 éves de közel a 17-es is. Michel és Leo ők már a 18-at
járják… Vicky 21, míg partnere Joe 26-ot töltötte be.
1. fejezet- Zuhanás… :S
Szombat nyári délután jobb dolgom sem lehetett a
szobám kitakarításánál… :/ hát,de ezt is meg kell valamikor csinálnom, ezért
muszály volt, s különben pedig úgy sem tudtam volna mi jobbat csinálni, hiszen
a barátaim most épp nyaralnak … nem mindenki,de egy páran igen. Majd összefutok
valamikor velük, remélem!!!!
Nagy felfordulás közepette meg szólal a régen
várt zene…(One direction-What makes you beautiful) a szobámból nem hallatszott
más csak annyi, hogy végre itthon vaaaaaaaan! J
Mindenki ki a házban volt, szaladt a szobámba, hogy mit történt… és én csak
csendesen ki zavartam őket. Mikor felvettem a telefonomat…
-Szia! Hogy vagy? Jól érezted magad? Milyen volt?- kérdeztem izgatottan Debbyt
- Szia nagyon remek volt majd még részletesebben mesélek.- válaszolta Debby
- Oke, de mikor, hol, hogyan?- kérdeztem
-Hát ma, nálatok…- válaszolta Debby sóhajtozva
-Értem. Mikor jössz és kivel?-válaszoltam
pííííííííííííí
-Haló… Debbyyyy ott vagy???
Mikor Debby levágta a telefont gondoltam, elmagyarázom a többieknek, hogy mi is
történt… És mire kiértem a szobámból már csak nővéremmel Vickyvel és barátjával
Joeval találtam szemben magam. Miután elmeséltem nekik, hogy Debby haza
érkezett Olaszországból, azonnal meg kérdeztem, hogy anyáék hová is tűntek el
ilyen gyorsan?! A válasz nem késett sokat
- Elmentek, hisz tudod, mert már erre készültek 3 napja, ha nem több…- mondta
Vicky
- Óóóó, hát persze… el is felejtettem… Mikor
érkeznek?
- Most mentek el csak azt ne mondd, hogy máris hiányoznak.
- Nem, nem egyértelmű… csak szabad tudnom nem?!
- De persze… egy hónap kb…
- Az, jó… és addig csak veletek?
- Velünk ezt, hogy érted?- kérdezte Joe
- Hát, hogy egy hónapig csak veletek leszek egy lakásban stb?!
- Valahogy úgy…
- oké, értem, na én lépek…
Ennyivel lezártuk a témát … a telefonom
ismét meg csörrent… de most már nem Debby hívott… hanem az én drága egyetlen
szerelmem, Ali.
- Szia! Hogy vagy, mizu?- kérdezte kedvesen
- Szia! Semmi azon kívül, hogy végre Debby itthon… vagy is otthon… a lényeg, hogy
jön ma ide hozzánk, csak nem tudom, hogy mikor- válaszoltam boldogan
- ÓÓóó hát ez remek… nem tudnátok kijönni ma
Debby, te meg aki akar mert unalom van itthon…
- De persze amint Debby meg jön azzonal megyünk
is oke…
- Oke. De most megyek, mert most éppen dolgom van. Szia, szeretlek.
- Szia, én is szeretlek
píííííí
Hát ezt nem, hiszem el nekem ma mindenki, lecsapja a telefont, akkor minek
hívnak?! Ezt nem értem. Morogtam magamnak. A telefonom ismét meg rezzent, de
most tudtam, hogy miért és fel sem vettem. Katy érkezett. Azonnal kiveséztünk
minden új hírt. J Persze volt
mit, hiszen nem láttuk egymást egy teljes hétig.
Katynek meg tetszett egy srác a neve Michael… 18
éves és nagyon jó pofa.
Katy csak ájuldozott róla… pedig nem is nagyon ismerte őt. De hát ez van én inkább,
meg sem szólalok… :P
Katyvel arra lettünk figyelmesek, hogy Vicky szobájából
valaki nagyon szalad… és csak annyit mondd Vicky, hogy hová utazunk csajok?
Mi azt sem tudtuk, hogy miről van szó, csak
egyből rávágtuk stereóban, hogy „EGY LAKATLAN SZIGETRE” Vicky válasza a
következő volt.
-
Rendben.
Mikor indulunk, és kik jönnek.
-
Hát igazából
még nem tudom, hogy miről van szó, de attól függ, hányan mehetünk???
-
Maximum 10
ember…
-
Oke. Hívom az
„embereimet”. J
És már tárcsáztam is Alit, hogy nincs e kedve egy
lakatlan szigetre menni, mondjuk úgy már holnap. A válasz egyértelműen az igen
volt. Mint ahogy Leonál, Debbynél és Carlynal is, akik idő közben meg érkeztek.
Katy felhívta Michaelt, hogy nem- e jönne el velünk ő is és hát bele ment.
Tehát így voltunk 9-en. Másnap reggel indultunk.
Mire a reptérre értünk addigra már totál elfáradtunk…
Mindenki beleegyezésével Londont választottuk. Az
út elég hosszú volt, hogy mindannyian jól ki pihenjük magunkat.
*pár órával később*
Nagy zaj, s pánik sikoltására ébredtem, mivel,
hogy a repülő zuhanni kezdett.
Jaj most mi lesz??? Mi történik???- kérdések
hangzottak el.
Nem tudom, hogy meddig zuhant a repülő, mert már
csak arra eszméltem, hogy egy parton fekszem csurom vizesen…
2. fejezet- Felfedezés
Miután észhez tértem mindenkit keresni kezdtem, s
szerencsére mindenkit meg is találtam… nagy szerencse, hogy egy „helyre”
kerültünk mind. Meg találtuk pár cuccunkat és persze találtunk olyat, ami igazából
nem a milyenk volt, de hát senki nem jött utánuk, hogy „HÉ NEM LÁTTATOK VÉLETLEN PÁR BŐRÖNDÖT?!”, mivel,
hogy rajtunk kívül senki nem volt ott. --- Az én meg állapításaim szerint ez
egy lakatlan sziget lehet- válaszoltam mosolyogva
- Na király… itt ragadtunk- mondta Vicky
kétségbeesve.
- Minden meg oldható…- válaszolta Katy
Csak abban reménykedtem, hogy találunk ott valami
jót és szépet, mert amit eddig láttunk az nem valami szép…
-
Ezt
nézzétek…- kiáltott Carly
-
Mit, mit?-
kérdeztük Debbyvel stereóban. :)
-
De szép!!! –
ámult el Katy
Hirtelen olyan csodálatos tájat pillantottunk
meg, hogy mindenki azonnal ámult…
„Hjuj remélem egy, hamar nem megyünk el innen”
kijelentés hangzott el a többiektől. Igazából én sem szerettem volna erről a
csodaszép helyről elmenni és nagyon úgy tűnt, hogy nem is tudunk, hiszen mivel?
Csak mentünk, és mentünk tovább hátha találunk
valami érdekes felfedezni valót.
És találtunk is… egy nagyon szép és nagy villát
vagy is már majdnem egy kész kastélyt. Kívülről azonnal mindenkinek meg
tetszett, s még belülről…hát az valami meseszép volt. Bementünk és csak
néztünk, hogy mi hol is vagyunk éppen. Majd Joe megszólalt.
-
Hát ez…Ez
nagyon király…
-
Mo-mo-most mi
e-e-e-egy kastélyban vaaa-aa-gyu-uunk?- kérdezte dadogva Michael.
-
Igen, vagy is
majd nem- válaszolta határozottan Ali.
A szigeten minden szép zöld volt a sok virág csak
úgy illatozott. A „kastély” elhagyatott, üres és nagyon régi volt. Rá fért
volna egy nagytakarítás, hiszen mindenhol por és kosz állt.
Bementünk és a megtalált cuccainkat lepakoltuk, s
utána körbe jártuk a „kastélyt”… Csomó hálószoba, fürdő, két konyha… hjaaj ez
valami csodás… már csak takarítani kéne…
*1 órával később*
Mindenki neki kezdett a takarításnak, persze a zenét
azonnal meg oldottuk. A zene mellett hamar meg lettünk a takarítással főleg
mivel mindenki segített. Hát a hülyeség, nem maradhatott el. :D :)
A fiúk találtak egy régi képet, amin nagyon
érdekes kinézetű emberkék voltak és azon kezdtek el szórakozni.
- Na hát Leo ez nem te vagy?- kérdezte viccelve
Ali.
- Ki? Hol? Mikor?- kérdezte Leo
- Hát itt a képen- válaszoltam mosolyogva
- Jáááj, de szépek ezek a képen…- mondta nevetve
Carly
- Azta mindenit. Ha kik ezek?- kérdezte gúnyosan
Leo
Rengeteg kép volt. Ali és Leo a képek felett
hülyültek, míg mi Michaelt kerestük. A fiúk észre sem vették, hogy mi
eltűntünk… egyre több mindent fedeztünk fel a szigeten… Michaelt már mindenhol
kerestük, de sajna sehol sem találtuk… elég nagy ahhoz ez a sziget, hogy
eltűnjön valaki, de ennyire… J
Majd elindultunk vissza a kastélyba, hogy hátha
Michael visszament. És mit látunk ez így is volt. Beléptünk az ajtón és a fiúk
kérdőre vontak hogy hol jártunk. Mi meg.
-
Mi hol
voltunk?! a Michaelt kerestük…- válaszoltuk
-
Engem… én itt voltam egész végig… csak már ki
választottam az egyik szobát magamnak és ki is pakoltam a maradék cuccom. –
mondta Michael nevetve
-
Ezt nem
hiszem el.. ez most komoly? Mi meg téged keresünk már egy órája...- válaszolta
Debby mérgesen
-
Jaj lányok
fiúk ne vitázzatok a semmin nem éri meg… itt vagyunk mind össze 9-en, élvezzük
a dolgokat. – szakította félbe a vitát Ali
-
Mi érdekeset
találtatok még fiúk?- kérdeztem izgatottan
-
Hát… őőő…
szerintem nagyon vicces dolgokat… J
- válaszolta Debby nevetve és fel emelte egy nagyon ronda ruhát, amit a fiúk
fedeztek fel.
Mindenki azonnal nagy nevetésbe kezdett. Michael
a fényképezővel járkált és fotózott mindent és mindenkit, Carly szint úgy, s
mikor kedvem volt akkor én is ezt tettem, hiszen minden vicces dolgot meg kell
örökítni. J
Vicky felvette azt a „nagyon szép és új ruhát” … nagyon érdekesen nézett ki benne… már miért
is, nem ez is meg lett örökítve… Szerencsére, hogy a telefon működő képes volt
mindenkinek.
-
Héj Naomi…-
kiáltott nekem Joe
-
Mi az Joe?-
kérdeztem
-
Nem a te,
telefonod csöng?- kérdezte Joe
-
De ez az
enyém… anya hív… biztos, hogy mi van otthon
-
Én beszéltem
vele és tudja, hogy mi van…- vágta rá Vicky
-
Mi csoda
tudja, hogy mi egy lakatlan szigeten vagyunk egy kész kastélyba?- kérdeztem
csodálkozva
-
Igen-
válaszolta Vicky
-
Na hát ez
meglepő…
-
De vedd már
fel
-
Jaj tényleg
:D
-
Szia anya!
Mizu veletek? Mi jól meg vagyunk…
-
Szia! Mi is
nagyon jól meg vagyunk. Milyen a „kastély”? És a sziget?- kérdezte anya
-
Hát nagyon
szép minden… te ezt nagyon élveznéd mivel olyan ez az egész sziget mint egy
nagy kert tele virággal és fákkal …minden olyan szép… mintha álom lenne.-
válaszoltam kedvesen,de egy kicsit gúnyosan is…
-
Jaj nem baj
azért majd fénykép készüljön…
-
Meg lesz.
-
Na megyek,
csak ezt szerettem volna tudni. Szia üdvözlök mindenkit!
-
Ők is
titeket. Szia!
-
Na?- kérdezte
Debby
-
Semmi csak
meg kérdezte, hogy minden oké…- válaszoltam
Azt sajnos nem tudtuk, hogy pontosan hol vagyunk
csak annyit, hogy egy lakatlan szigeten és egy kastélyba, ami kb. már 100 éves…
na jó talán annyi még nincs de 99 tuti.
Este 8 körül kezdtünk vacsorázni. A vacsora elég
érdekesre sikerült mivel kaja csata lett a végén. Nagyon fura volt ez az egész
kastély mintha mindig is lakott volna ott valaki, mivel rendesen volt kaja meg
minden… csak egy kicsit kosz volt, de azt egy kettő meg oldottuk. A vacsora
után Joe elvállalta mosogatást és mi meg ott ültünk és szórtuk a sok semmit…
volt, aki segített neki, de volt, aki csak ült és nevetett.
-
Vicky
emlékszel, amikor meg kérdezted, hogy hová mennyünk akkor én azt válaszoltam,
hogy egy lakatlan szigetre?!- kérdeztem
-
Persze Naomi-
válaszolta Vicky
-
De ez most
már nem lakatlan sziget- mondta örvendezve Carly
-
Nem ez most
már LAKATOS… :D - vágta rá nevetve Ali
A nevetés itt sem maradhatott el. Miután meg
fürödtünk, elkészült, mindenki elfoglalta a saját szobáját és már aludtunk is.
3. fejezet- Viccözön
Másnap reggel Joe és én keltünk a leghamarább a
többiek egy órával, féllel később. Mi addig beszélgettünk egy-két dologról
például, hogy ha fel kel valaki, akkor hogy toljunkki vele… J
-
Nekem volna
egy ötletem - mondta Joe
-
Na,
hallgatlak – válaszoltam kíváncsian
-
Kicsit
beszéljünk hangosan és akkor, amikor halljuk, hogy jön valaki a lépcsőn, akkor
maradjunk csendbe és bújjunk el, de mind ketten más hová…oke? – állt elő egy
ötlettel Joe
-
Rendben és
mikor ijesztjük meg őt… már, mint azt, aki lejön… - kérdeztem
-
Hát álljunk
két oldalra, és amikor belép, akkor ugorjunk ki… és puff…
-
Oké én benne
vagyok… kíváncsi vagyok ki lesz az áldozat… J
-
Én is… am
pszt mintha jönne valaki… J
-
Oké…-
halkultunk el mindketten.
*pár perccel később*
Gyorsan elbújtunk, hogy aki jön, jól megijesszük…
Vicky jön…J
-
Buuu-
kiáltottuk Joeval
-
Meg ijedtél?
:) - kérdeztem
-
Nem - mert
már itt voltam lent régebbtől, na nem baj… :D de még a többivel ki tolhatunk. –
válszolta Vicky
-
Igaz nem
láttad/ hallottad, hogy valaki fel kelt?- kérdeztem megörülve
-
Nem, de
várjál, csak ha jól hallottam, akkor Michael… igen- válaszolta Vicky
-
De akkor,
pszt…- csitított minket Joe
Hallottuk, hogy Ali és Michael beszélgetve jönnek
a konyha felé… és már készültünk is, de csak mi ketten Joeval. Vicky az
asztalnál ült és várta a műsort.
-
Jó reggelt-
mondták már messzebbről Vickynek sztereóban a fiúk.
-
Nektek is jó
reggelt- ugrottam ki az ajtó mögül… :)
-
Jézusom…
sziasztok! Hát ti?- kérdezte Michael ijedten
-
Hát mi csak
úgy… tudod reggeli szórakozás…- válaszoltam
-
Értem…-
mondta mosolyogva Ali
Joeval
összecsaptuk a kezünket, és nevetni kezdtünk… Kb. negyed órával később mikor
már kezdett szállingózni a nép lefelé és már csak Katy maradt fent, mert, hogy
még aludt Ali meg fogta a kezem és húzott fel felé a lépcsőn, s csak annyit
mondott ezt figyeld…
Szó szerint berontottunk Katy szobájába, és Ali
elkiabálja magát, hogy tűűűűz vaaan, ég a ház Katy kelj feeeel, gyorsan!!! :D
:D :D
Katy felugrik az ágyból, és rám néz… én már nem
tudtam, hogy hova nézzek mivel már majd szét röhögtem magam… Katy meg kérdi:
-
Hol van a
tűz?
-
Sehol-
válaszolta Ali halál nyugodtan.
-
Na ezek után
mondja nekem valaki, hogy bolond vagyok. – mondtam nevetve
-
Hát itt
szerintem már mindenki bolond – válaszolta duzzogva Katy
-
Jaj Katy ne
legyél már ilyen… - válaszoltam kicsit elkeseredve
Katy kizavart minket a szobából és elkezdett fel
öltözni. Mi addig lementünk és elmeséltük a többieknek, hogy milyen gonoszak
voltunk Katyvel és ők is csak nevettek, de volt, aki meg sajnálta egy kicsit.
-
Még milyen
szerencse, hogy hamar kelek... Ezért engem nem tudnak meg ijeszteni…- súgtam
Ali fülébe megkönnyebbülve.
-
Hát igen
örülj neki. – válaszolta Ali.
Meg reggeliztünk és utána mindenki neki látott a
dolgának Carly, Vicky és én összedobtunk egy kis kaját, míg a többiek a maradék
szobát takarították.
Egyszer csak nagy szaladást hallunk a nappaliból…
Debby és Katy szaladnak, de úgy, hogy majd hasra esnek vagy is Katy nagyon
szépen átfordult a kanapén, na, de ez nem lényeg… jönnek és kiabálnak, hogy
találtunk valamit gyertek gyorsan…
-
Na, de még is
mit találtatok mondjátok már el - förmedtünk rá Carlyval
-
Nem, nem gyertek és meg tudjátok…- válaszolta
Katy
-
Oké
mennyünk…- mondta Vicky
Megyünk ki a hátsó kertbe, és mit látunk:
dzsakuzzi, medence…. Csak azt nem értem, hogy egy szigeten vagyunk akkor minek
a medence…!!?
Na nem baj azért örültünk mi is, de hát nem
annyira, mint Katy…
-
Mi a fenét
fogunk mi itt még találni… Nagyon érdekes ez a hely... medence egy lakatlan
szigeten, egy ház, amiben minden van szó szerint kajától kezdve minden… hogy
lehetséges ez? –kérdeztem
-
Hát az nagyon
igaz, hogy érdekes, de viszont nagyon jó… hát remélem, találunk még valami
érdekes dolgot. – válaszolta Debby
-
Óóóó, jee medence,
de miért is van itt medence? – kérdezte Ali
-
Mi is ezen
filozofáltunk- válaszolta Debby
-
Ki tud
úszni?- kérdezte Ali
-
Én igen-
válaszoltam
-
Én, már ahogy
igen…- mondta félve Vicky
-
Én nem.. –
vágta rá Katy nagyon nagyon rettegve
-
Oké és ki az,
aki még tud? – kérdezte Leo
-
Miért te
tudsz? – kérdeztem
-
De hogy is…
de meg nem fúlok a tuti… :) – válaszolta
-
Én tudok, én
is… én is- válaszolta Debby, Carly és Michael egyszerre
-
Nah Joe?-
kérdezte Leo
-
Ő nem tud-,
vágtam rá egyből
-
Na akkor mély
levegő és ugrás…- kiabálta Ali, Michael és Loe miközben mindenkit bele dobáltak
ruhástól a vízbe…
Hát mondhatom nagyon vizesek voltunk… átöltöztünk
és meg ebédeltünk, merthogy az is közben kész lett…
Ebéd után egy páran elindultunk sétálni a többiek
ott maradtak és, ki tudja mit csináltak. Mikor Debby, Carly, Katy és én visszatértünk
a sétálásból elkezdtünk beszélgetni, hogy meddig is leszünk itt és, hogy igazán
csinálhatnánk valami érdekeset.
-
Egyébként
meddig is leszünk itt ezen a nagyon szép szigeten ahol igazából, csak mi
vagyunk…- kérdezte Debby
-
Nem tudom
csajszi, de erre én is kíváncsi vagyok. –válaszoltam
-
Hát igazából
csak itt tudunk lenni, mert ugyan is nem tudunk máshová elmenni merthogy nincs
mivel elmenni. – válaszolta Vicky
-
Ha már
egyszer Londonba indultunk, akkor valahogy el is kéne oda jutni… Nem
gondoljátok?- kérdezte Katy
-
Hát nekem itt
is tökéletes… hiszen csak azok vannak itt, akik számítanak. - válaszoltam
-
Mehetnénk
körbe sétálni a szigetet, hátha felfedezzük, hogy van rajtunk kívül itt más
is…- és akkor már nem is lennék csak mi- jött elő egy ötlettel Joe
-
Szerintem ez
jó ötlet…- válaszolta Ali
Így is tettünk mindenki mással elindult sétálni
és keresni valakit hátha találkozunk valakivel.
Már mikor egy órája is ha sétáltunk Carly, Ali és
én akk együtt mentünk és találtunk egy kapu szerűséget, kinyitottuk és be
mentünk. A kapu másik felén több házat, üzletet és egyebet találtunk. Közelebb
mentünk, s meg pillantottuk Debbyt, Leot, Katyt és Michaelt. Azonnal oda
mentünk hozzájuk.
-
Na látjátok
találtunk valami érdekeset csak keresni kellett.- mondtam mosolyogva
Nagyon örültünk annak, hogy találtunk rengeteg
boltot, hiszen az ételünk fogyóban volt és hát nem sok ruhánk volt szóval…
elfért az üzlet. És legalább nagyobb volt a társaság.
4. fejezet-
Maradunk
Elindultunk körbe nézni az üzleteket, s annyira
belemerültünk, hogy Vickynek és Joenak szólni is elfelejtettünk, hogy mi hol is
vagyunk. Egyszer csak csöng a telefonom, nézem Vicky…
-
Szia! Hol
vagytok már ilyen sokáig? Talán találtatok valamit?- kérdezte Vicky
-
Szia! Még
szép, hogy találtunk valamit… méghozzá nagyon sok üzletet és házakat. -
válaszoltam
-
Na ez remek
akkor maradunk.
-
Yeeeeeees. –
mondtam sikítva
-
Na siessetek…
várunk, hogy meséljetek…- jelentette ki Vicky
-
Oke… szia
Amint letettem a telefont azonnal meg rohamoztak
„mit akart, mi volt?” kérdésekkel.
Én meg csak nagy nyugodtan válaszoltam nekik,
hogy mennünk kéne és hogy maradunk a szigeten… Mindenki örült, hogy maradunk,
de azért Debbyn és Katyn látszott, hogy mentek volna Londonba, hogy láthassák az
One directionos fiúkat, de hát ez nem jött össze majd legközelebb őket is látni
fogják…
Lassacskán visszasétáltunk a „kastélyunkhoz”.
Vicky és Joe már nagyon vártak vagy is csak Vicky mert Joe már elaludt, ami
persze nem meglepő, mivelhogy este 10 is volt mire vissza értünk. Vickynek kb.
fél 12-ig meséltünk, mert mindenki mást mondott.
Majd aludni indultunk. Reggel mire fel keltem
addigra már Ali, Joe és Vicky is fent voltak.
Mentem le a lépcsőn és majdnem hasra vágódtam
nagyon jó érzés volt… :) Megyek be a konyhába és mesélem Aliéknak, hogy majdnem
hasra vágódtam a lépcsőn és mindannyian, jól ki nevettek, persze én is jól ki
röhögtem magamat.
Joe és Vicky is szerették volna látni a boltokat,
de nem tudták merre van, ezért Alival elkísértük őket. Alival lassacskán
sétáltunk vissza a „kastélyhoz”, közben találkoztunk Leoval és Michaellel. Majd
felkészítettek arra, hogy a csajok még alszanak, ezért csendesen kellett be
mennünk. Megyünk be és 3- an egyszerre, jönnek le a lépcsőn, mi köszönünk ők,
meg csak intenek, mert még azt sem tudták, hogy hol vannak, bár Carly az köszönt,
hogy „JÓ ESTÉT”.
A köszönést ennyivel le tudtuk, és indultunk
reggelizni vagy is mi Alival már reggeliztünk még Vickyékkel, de Debbyék még
nem, ezért mentünk velük, hogy közben beszélgethessünk.
- A többiek hol vannak Naomi?- kérdezte Debby.
- Vickyt és Joet elkísértük a boltokhoz és
útközben Leoval és Michaellel találkoztunk- válaszoltam.
- Értem… és ez kb. mikor is volt azon kívül, hogy
ma..?!- kérdezte Carly
- Már, mint, hogy elkísértük Vickyéket?-
értetlenkedtem
- Igen…- válaszolta Carly
- Jaj, hát kb. fél órája…- válaszoltam
Miután ezt meg dumáltuk a lányok elindultak fel a
szobába, hogy átöltözzenek mivel még pizsiben voltak. Mi addig Alival elpakoltunk
a konyhában. Lányokkal úgy döntöttünk, hogy mi is elnézünk az üzletekbe, de
persze nem akartuk ott hagyni egyedül Alit, ezért ő is jött velünk. A lányok
vagy is csak Katy és Debby vásároltak maguknak ruhákat. Vettek egy-egyforma, I
<3 1d="1d" a="a" akkor="akkor" az="az" carlyval="carlyval" d="d" debbynek="debbynek" egy="egy" egyforma="egyforma" el="el" eny="eny" farmert="farmert" feh="feh" fekete="fekete" felirat="felirat" fels="fels" gy="gy" gyen="gyen" ha="ha" hozz="hozz" i="i" is="is" itt="itt" k="k" kark="kark" katynek="katynek" kszerek="kszerek" ld.="ld." londonos="londonos" m="m" majd="majd" maradhattak="maradhattak" mi="mi" mind="mind" n="n" nk.="nk." nk="nk" nt="nt" o:p="o:p" passzol="passzol" pedig="pedig" persze="persze" piros="piros" r="r" roltak="roltak" s="s" sem="sem" sz="sz" t.="t." t="t" tett="tett" tk="tk" tornacip="tornacip" tt="tt" ugyan="ugyan" v="v" valamit="valamit" veg="veg" vesz="vesz" vett="vett" vettek="vettek" vid="vid" z="z">3>
Aztán Debby felfedezett egy fagyist és azonnal
fagyit kellett venni. Miközben fagyiztuk találkoztunk Leoval és Michaellel, meg
kérdezték, hogy mit vettünk elmeséltük a válasz csak ennyi volt, hogy „TE
ÚRISTEN”. Mi meg, hogy:
-
Ha ennyire
nem érdekel, akkor mi a fenének kérdeztétek?- kérdeztem durcisan
-
Hát csak úgy
kíváncsiságból. - válaszolta Leo
-
Jaj értem… na
mi megyünk… sziasztok, majd később.- mondtam és el is mentünk
Mi egyből elindultunk vissza a „kastélyba”és vártuk,
hogy a többiek visszaérjenek persze közbe szórtuk a sok sületlenséget. Meg érkeztek
Vickyék. Joe valamiért bement a fürdőbe és nagy hangzavar halladszott a
fürdőből, olyan volt mintha Joe bele esett volna egy vödörbe.
-
Ez meg mi
volt? – kérdeztem, de már persze nem bírtam nevetés nélkül…
-
Hát ez olyan
volt mintha valaki egy vödörbe ült volna…- válaszolta Vicky
-
Hát kb. –
válaszolta Debby
Persze már mind majd meg fúltunk annyira
nevettünk. Majd mikor Joe kijött a fürdőből akkor még jobban nevettünk…
-
Mi olyan
vicces?- vont kérdőre minket Joe
-
Bele ültél
egy vödörbe?- kérdezte Ali
-
Nem…- néz
értetlenül Joe
-
Nem… :O pedig
nagyon úgy halladszott, hogy igen vagy, hogy bele estél…- válaszoltam
gúnyolódva
-
Amúgy csak
egy kicsit belerúgtam…- beszélte ki magát Joe
Leo és Michael is megérkeztek, elmeséltük, hogy
mi történt hát ők is jót nevettek.
-
Joe te mit
ittál?- kérdezte Leo
-
Én semmit.-
válaszolta Joe
-
Ja pont itt a
gond, hogy semmit… igaz?- kérdeztem mosolyogva
-
Igen- igen-
válaszolta Joe
Késő délután Debby, Carly, Katy és én úgy
döntöttünk, hogy megyünk, ki próbáljuk a dzsakuzzit. Hát még ott mennyi
hülyeséget összehordtunk, sok régi és vicces emlékeket „idéztünk” fel nagyon jó
volt vissza emlékezni a régi osztály kirándulásokra. Este már lehetett olyan 8
óra Joe jött szólni, hogy nem- e megyünk be, meg mert kéne vacsorázni is, és
hát kicsit vizes volt ott ahol Joe jött és pufff seggre esett, de úgy, hogy
csúszott végig és bele a medencébe, na hát akkor már majdnem bepisiltem a
nevetéstől. Gyorsan ugrottunk utána, hogy túl élte- e, de szerencsére igen.
Megint olyan 10-11 felé mentünk aludni.
Éjjel olyan 2 óra felé egy borzalmas álmomra
keltem fel és arra, hogy egyedül vagyok ezen a szigeten hát, ezért ezt nem
próbálnám ki na nem baj. Majd persze nem tudtam vissza aludni egy könnyen ezért
Ali fel is kelt, mert, hogy nagyon forgolódtam…
-
Ez remek…
most már legalább nem vagyok egyedül, aki nem tud aludni. - mondtam kicsit
hangosan
-
Nem baj majd
elalszunk. – nyugtatott meg Ali
Hosszas beszélgetés után olyan fél négy felé
sikerült mind a kettőnknek nagy nehezen elaludni.
Reggel természetesen kb. fél kilencig aludtunk,
ami nagyon jó volt mert végre tudtam sokáig aludni. Megyünk le reggel és már
majdnem mindenki fent volt. Michael, Vicky, Joe és Debby voltak fent és velünk
együtt kelt Carly. Leo és Katy még javában szépeket álmodtak. Mi hárman Carly,
Ali és én együtt mentünk reggelizni mivel a többiek már reggeliztek. Miután meg
volt a reggeli elmosogattunk Carlyval magunk után, és persze Ali után is… :)
Fel mentünk és átöltöztünk, majd összerakodtunk a
szobában, mert, hogy akkora kupi volt. Mikor végeztünk a szobával akkor kelt
fel Katy és Leo, a kis hétalvók. Ők is megreggeliztek közben, pedig Debbyvel a
TWITTERT „nyomtuk”. :) Meg láttuk, hogy az One Directionnak az van kiírva
TWITTEREN, hogy mennek egy számukra ismeretlen szigetre koncertezni ma este 10
felé. Debby nagy sikításba kezdett.
5. fejezet-
Koncert
Debby sikítására mindenki a géphez rohant, hogy
mi történt?! Én meg csak csitítgattam, hogy maradjon csendben és ne a fülembe,
sikítson…
-
Mi az Debby
ég a ház?- kérdezte Ali viccelve
-
Nem… csak a …
csak a .. One… – kínlódott Debby
-
Semmi csak
TWITTEREN olvastuk, hogy az One Direction egy számukra ismeretlen szigeten
koncertezik. - válaszoltam halál nyugodtan
-
Jézus és
ezért kell sikítani?- kérdezte Ali gúnyosan
-
Igen…-
válaszolta Debby
Amint ezt a dolgot Katy is meg hallotta azonnal ő
is sikítani kezdett. Mi meg már szó szerint menekültünk a gép elől.
-
Most meg mi
van hová mentek?- kérdezte Katy
-
El bakker
minket nem érdekelnek ezek… hagy ne mondjam el, hogy mik...Oké?- kérdeztem
-
Igen oké-
válaszolta Debby
-
Na sziasztok
1D bolondok…- tettem hozzá viccelve
Majd mi eltűntünk a többiekkel együtt. Meg
láttam, hogy már 10 óra, Vicky Carly és én elkezdtünk főzni… a fiúk pedig ott
álltak felettünk és szórták a sok sületlenséget… nagyon jó volt, mert így hamar
meg voltunk az étellel. A fiúknak mondtuk,
hogy menjenek szólni a lányoknak, hogy lassan lehet ebédelni… már aki akar…
erre jön vissza Leo és mondja ezek, itt sincsenek…
-
Mi hol
vannak?- kérdeztem kétségbeesve
-
Nem tudom, de
a nappaliban nincsenek…- válaszolta Leo
-
Nincsenek
fent?- kérdezte Carly
-
Az lehet. –
válaszoltam és Alival meg Carlyval egyből rohantunk fel a szobájukhoz
-
Itt vagytok?
– kérdezte Ali
-
Igeeeen. Itt
mert? Ennyire hiányoztunk?- kérdezte Debby durcisan
-
Jaj már
megijedtünk, hogy hol vagytok…- válaszoltam
Mire fel értünk addigra már majdnem készen álltak
az esti koncertre persze azt sem tudták, hogy tényleg itt- e lesz, de azért
készültek. Mindketten az új cuccaikat vették fel… Debby oda jött mellém és szó szerint
könyörögni kezdett, hogy mi is menjünk velük.
-
Nem…- mondtam
egyhangúan
-
Naaaa,
légszikeee…- mondták Katyvel stereóban
-
Na jó
elmegyünk, de csak egy számot hallgatunk, meg és már jövünk is… - tettem hozzá
-
Nagyon jó…-
örvendezett Debby
-
Én nem
megyek…- vágta rá Ali
-
Éééén…-
tétovázott Carly
-
Na… légszike
nem fogom egyedül kibírni velük…- súgtam Carly fülébe
-
Okes meegyek,
de, csak ha meg verjük őket…- vágta rá Carly
-
Igen alap…-
mondtam
-
Na akkor én
is megyek. – vágta rá Ali
Na ez remek…Elkezdünk Carlyval egy hülyeséget és
már mindenki benne, van, de hát van akikre rá férne. Ez van, nem szeretjük az
1D-t, vagy is csak Katy és Debby szeretik én, meg úgy vagyok velük, hogy pár
zenéjük jók, de ők…
-
Mikor indulunk-,
kérdezte izgatottan Katy
-
Katy még csak
dél lesz. –válaszoltam
-
Jól van… jól
van…- mondta Katy
-
De amúgy itt
lesz egyáltalán?- kérdeztem
-
Nem tudom, de
kiderítem…- válaszolta Debby
-
Oké…-
válaszoltam a szemeimet forgatva
Meg ebédeltünk Debby és Katy kimentek a szigetre,
hogy meg kérdezzék itt- e lesz a koncert és számunkra sajnálatos módon igen.
Katy és Debby persze nagyon örültek neki, de mi nem igazán, de azért elmentünk velük,
hogy örüljenek… Persze, eddig csak engem tudtak rá venni, hogy mennyek mivel
senki nem kedveli őket igaz én sem, de hát mit tehetnék, imádom Katyt és Debbyt.
Nagyon nehezen, de Carlyt sikerül rá beszélnem, hogy jöjjön ő is, mert hát két
One Direction bolonddal nem sűrűn bírok ki egy koncertet…
Katy és Debby kb délután kettőtől este 7- ig
Twitteren lógtak és One Direction zene szólt, amit már igazából nagyon unt
mindenki és én hozzájuk vágtam a fülhallgatót, hogy hallgassák azon, mert
unjuk. Negyed 8 kor Katy és Debby leültek az asztalhoz, hogy ők vacsoráznak,
csak azt nem tudjuk, hogy minek, amikor semmit sem ettek, de nem baj Carlyval
beszéltük nekik a sok semmit és azon nevettek.
-
Héj Debby te
ki vagy a Micimackóból? – kérdi Carly a nagy semmiből
-
Én a tigris
vagyok… blee :P – válaszolta mosolyogva Debby
-
És te Katy?-
kérdezte Carly
-
Nem tudom-
válaszolta Katy
-
Ő a füles-
mondtuk Debbyvel stereóban
-
De szegénynek
szöggel van oda téve a farka… - mondta Debby
-
Szegény Katy…
- gúnyolódtunk Carlyval
-
Ez nem
vicces… és ti kik vagytok a Micimackóból?- kérdezte Katy
-
Naomi a
„zsebi baba”… - vágta rá Carly
-
És te, te meg
a nyuszi…- válaszolta viccelve
-
A répát hol
hagytad? – kérdezte Ali a háttérből
-
Nem tudom,
valaki meg ette előlem…- válaszolta Carly Debbyre mutogatva
-
Értem…-
mondta Ali
Mindenki már nagyon nevetett, hogy mennyi
hülyeséget vagyunk képesek összehordani.
Itt az idő…
-
Indulunk
lányok? – kérdezte Debby
-
Igen egy
pillanat…- válaszoltuk
Ha Katy és Debby egybe öltöztek, akkor mi is
Carlyval… Mi Carlyval felvettük az I <3 a="a" carly="carly" de="de" elment="elment" farmert="farmert" fels="fels" fogtuk="fogtuk" hajunkat="hajunkat" k="k" kedvvel="kedvvel" londonos="londonos" n="n" nagy="nagy" nem="nem" nk.="nk." nket="nket" o:p="o:p" r="r" s="s" ssze="ssze" szerint="szerint" szok="szok" t="t" tornacip="tornacip" vid="vid">3>
*kb. fél tizenegy*
Debby és Katy előre szerettek volna menni, de hát
nem igazán tettek a dologért, meg fogtam Debby kezét ő Katy kezét, míg Katy
Carlyét és így törekedtünk előre. Amikor a lányok meglátták az 5 ökröt akkor
már sikítottak… „NAGY SZÁM”… Mi Carlyval nem nagyon élveztük, de meg próbáltuk.
Mikor kb. a 3 vagy negyedik számukat énekelték akkor kezdődött számomra és
Carly számára a „buli” mivel Niall akkorát zuhant a színpadon… na nekem és Carlynak
ott volt végünk persze Katy és Debby is dőltek a nevetéstől. A koncert után
autogrammért sorakozott Debby és Katy. Mi Carlyval már hamarabb elindultunk. A
többiknek elmeséltük a nagy zuhanást, nah voltak kommentek. Elindultunk aludni,
hiszen nagyon fárasztó egy nap volt… Vicky és Joe, hogy ők még meg várják, hogy
Debbyék visszaérjenek, de mind a ketten elaludtak én olyan 3 felé fel ébredtem…
lementem Debby, Katy, Vicky és Joe ott szunyáltak a kanapén… a fotó az
kihagyhatatlan volt. :D
A „nagy fotózás” után visszafeküdtem és aludtam
tovább…
6. fejezet- Hülyeség, hülyeség hátán...
Reggel mikor felkeltem alig volt valaki ébren…
amikor elindultam lefelé akkor vánszorgott ki Michael is. Lementünk, s a
kanapén már csak Debby és Katy aludtak. Bementünk a konyhába ott találtuk Vicky
és Joet.
-
Jó reggelt
hugi. – köszönt Joe
-
Jó estét. –
válaszoltam
Michael csendben leült egy székre és hallgatott.
-
Hjaj van egy
jó képem…- szólaltam fel
-
Kiről?-
kíváncsiskodott Vicky
-
Hát te is
rajta vagy, de nem csak te…- válaszoltam
-
Mi van?
Mutasd!- mondta Vicky
-
Majd meg
látod twitteren…- gúnyolódtam
-
Jaj olyan izé
vagy Naomi…- morgott magának Vicky
-
Blee… -
kiöltöttem a nyelvem, mint az ötévesek
Vickynek nem sikerült ki szednie belőlem, hogy ki
van a képen… Amint tudtam géphez jutottam, de sajnos nem engedték, hogy
feltegyem a képet twitterre pedig nagyon jól sikerült. Debby és Katy még mindig
alszanak… kitudja, hogy mikor jöttek meg…
*kb. egy óra múlva*
- Jó reggelt! – köszöntöttem Debbyt és Katyt
- Sziasztok…- válaszoltak vissza egyszerre
- Na kialudtátok magatokat?- kérdeztem
- Én igen – válaszolta Debby
- Hány óra van? Amúgy igen ki…- kérdezte majd
válaszolta Katy
- Akkor jó… 9 múlt pár perccel, amúgy már
mindenki fent van…- válaszoltam
- És hol vannak? – kérdezte Debby
- A konyhában…- válaszoltam mosolyogva
Mikor már a lányok is észhez tértek akkor
elindultunk a konyha felé… és közben mind a ketten meséltek, hogy mi volt
miután mi Carlyval eljöttünk. Nem sok mindent jegyeztem ám meg… Debbytől csak
azt hallottam, hogy Harry így Harry úgy… Jézus…. Ha még helyes lenne, de ez e
azzal a 18 éves gyerek arcával na ne… már rossz volt hallgatni!!! Erre Katy
Zaynt hajtotta… nagyon jó… örültem a dolognak…(VAGY IS NEM)
Mire a konyhába értünk volna csengetett valaki.
-
Ki lehet az?
– kérdeztem
-
Ki az, Naomi
megnézed?- kérdezték a konyhából
-
Igen persze…-
válaszoltam
Visszamentem az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az… Ki
nyitottam az ajtót és 5 b*zival találtam szemben magam…
-
Na ne!!!!-
szomorodtam el és vettem egy mély levegőt
-
Szia Niall
vagyok… te ki vagy? – kérdezte Niall
-
Szia/
sziasztok! Naomi vagyok… mit szeretnétek?- kérdeztem unott hangon
-
Debby azt
hiszem nálam, hagyta a telóját….- mondta Harry
-
Deeebbbbyyyyy….
Most ideeeee!!!!- kiabáltam be a konyhába
-
Mi van ki az?
– kérdezte Debby
-
Ők, ők
lennének azok Debby… hogy tudod hova mehetsz el… ha még egy percen belül itt
találom őket…- súgtam Debby fülébe
-
Oke értem…-
válaszolta szomorúan Debby
Bementem a konyhába… azonnal kérdezgették, hogy
ki az?
Én meg csak nagyon nyugodtan 5 b*zi ….
-
Mi van? –
esett mindenki kétségbe
-
Na gyerünk
bunyó lesz…- válaszolta Ali
-
Heló, heló
nyugi van… mindjárt húznak el. – vágtam rá
-
Helyes… -
válaszolták mind egyszerre, persze Katy kivéve, mert ő szaladt ki a fiúkhoz és
Debbyhez
* pár perc múlva*
- Na mit akartak?- kérdezték a többiek
- Hát Harrynél hagytam a telómat…- válaszolta
Debby
- Értem…- válaszolta Carly
- Ugye többet itt nem látjuk őket?- kérdeztem
- Nem ne féljetek, mert ma már mennek…-
szomorodott el Debby
Hát ennek nagyon örültünk csak Debby és Katy nem,
de hát majd átmegy rajtuk a dolog…
Carlyval úgy döntöttünk, hogy megyünk fürödni…
Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy ki mennyünk
fürödni vagy a medencébe… De mi a medencét választottuk… Én már rég be ugrottam
Carly még a medence szélén állt és tétovázott… Majd Ali arra jött és mutatta,
hogy pszt majd bele lökte… :D Nagyon jó volt Carly ki kászálódott a vízből majd
elkezdte kergetni Alit aki persze nem vette észre, hogy csúszik és puff a
medencében találta magát. Én csak a medencében álltam és vártam az esést majd
röhögő görcsben törtem ki. Még mielőtt Ali a vízbe zuhant volna gyorsan, arrébb
úsztam… Ali oda úszott hozzám és lespriccelt vízzel meg egyebek… én pedig
zavartam őt ki a vízből mivel ruhástól úszkált… :)
Kis idő múlva rám hallgatva kimászott a
medencéből és átöltözött. Mire Carlyval ki kászálódtunk a vízből addigra már
mindenki a medencében volt. Carlyval bementünk és egyből a konyha felé vettük
az irányt, s jól belaktunk. Ali csatlakozott hozzánk… jót beszélgettünk…
Késő délután Alival sétálni indultunk, majd este
értünk vissza…
Volt mit hallgatni mivel mesélni kezdtek…
-
Mikor ti
elmentetek akkor, Leo és Joe elkezdték beszélni a sok semmit, de mi annyit
nevettünk, hogy az már nem normális. – mondta Debby
-
Komolyan?-
kérdeztem
-
Igen-
válaszolta Katy
-
Jááj mikről
maradtunk mi le szivem…- mondta Ali
-
Hát ez van, majd
legközelebb…- válaszoltam
Este 9-10 között ment aludni mindenki, de persze
nem aludt el mindenki azonnal…
7. fejezet-
Kopogás XD
Végre sokáig szerettem volna aludni, lehet össze
is jött, volna, ha nem keltenek fel. Carly reggel 6 előtt párperccel kopog az
ajtón, hogy ő már nem bírja…
-
Sziasztok,
bocsi, de már nem bírom a két One Direction bolonddal, ide költözhetek?-
kérdezte Carly
-
Hát, ha
minket elviselsz babám, akkor igen!?!- válaszoltam Carlynak
-
És te, te mit
szólsz?- kérdezte Alit Carly
Ali vállat vont és csak annyit válaszolt, hogy
„nekem mindegy”.
-
De Carly ezt
miért kora reggel kell eldönteni?- kérdezte Ali
-
Mert fent
vannak már kb. 4 órától és azóta csak azt hallom, hogy Harry és Zayn… már elég…
legalább ne hangosan beszélnének… - mondta Carly
-
Értem…-
válaszoltuk Alival stereóban
-
Na akkor
pakold át a cuccaid…- mondtam Carlynak és visszadőltem az ágyba…
-
Oke... ez
az!- örvendezett Carly
Carly pár perc múlva már pakolászta át a mi
szobánkba a cuccait… nem mintha olyan sok lenne, de azért volt neki. Szerencse,
hogy elég nagy a szoba, már, mint, hogy mind a hárman elférünk. Carly az utolsó
adag ruháját hozta, s ekkor:
-
Ha milyen
dolog ez hajnali négytől Debbytől csak azt hallom, hogy Harry… most meg Louis
se olyan csúnya…- morogta nekünk Carly
-
Ő se tudja,
mit akar már…- válaszoltam Carlynak
Kis idő múlva elindultunk Alival le a konyhába mivel
már nem tudtunk vissza aludni. Később Carly is csatlakozott hozzánk és együtt
„reggeliztünk”… Ki beszéltük a Debbyt és Katyt…
-
Ezek nagyon
bele vannak bolondulva a 1D-be…- mondta Ali
-
Hát az tuti!-
jelentettem ki hangosan és elmosolyodtam
-
De cseppet már
uncsi…- mondta Carly
-
Cseppet?-
kérdeztük Alival
-
Na jó nagyon…
-
Hányadika van
ma?- kérdeztem kíváncsian
-
4-ke van…
Miért?- válaszolta majd kérdezte Ali
-
Csak…-
válaszoltam
-
Értem…-mondta
Carly
-
De jó, hogy
már csak én nem értem…- szomorodott el Ali
-
Jaj majd meg
tudod idővel…- mondtam Alinak
-
Na, de mondd
el…- nyaggatott Ali
-
Majd
elmondom, hogy miről van szó, de most „sokan” vagyunk…- súgtam Alinak
-
Értem…-
mondta Ali
-
Jaj én már tudom,
miről van szó…- jelentette ki Carly
-
Te eddig is
tudtad nem?!-
-
De igen csak
nem voltam biztos benne, de ha 7-éről van szó akkor tudom- mondta Carly
-
Hát talán
arról van szó…- mondtam mosolyogva
-
Csak annyit
kérdek, hogy akkor még itt leszünk?- kérdezte Carly
-
Azt hiszem
igen…- válaszoltam
Miután „megreggeliztünk” Carlyval elmentünk
felöltözni, mivelhogy még pizsamában voltunk. Carly és én bekopogtunk
Debbyékhez majd beszaladtunk a szobánkba… Az ajtóban álltunk és hallgattuk,
hogy ebből mi lesz… közben Ali jött fel a lépcsőn…
-
Te voltál?-
kérdezte Debby Alit
-
No persze…
miről van szó?- kérdezett vissza Ali
-
Tudom, hogy
te voltál…- válaszolta Katy
-
Hát ha te
tudod akkor jó neked mert én nem tudom…- mondta Ali gúnyolódva
Debby és Katy vissza vonultak a szobába mi
Carlyval ki nyitottuk az ajtót és Alit beengedtük… Ali meg kérdezi miről
beszéltek, de mi Carlyval nem tudtuk el mondani mert annyira nevettünk… Mikor
végre már eltudtuk mondani, hogy mi van Ali is elkezdett nevetni… Ali vissza
ment a konyhába és Carlyval végre felöltöztünk…
Egyszer csak nagy dörömbölést veszünk észre a
szobánk ajtaján.
-
Igen, ki az?-
kérdeztük
-
Én, Ali…-
mondta Ali
-
Oké egy
pillanyat- mondta Carly
Ali bele rúgott Katy és Debby szobájának ajtajába
és beszaladt a szobánkba mi pedig rá zártuk az ajtót.
Debby dörömbölni kezdett az ajtón, de persze,
hogy nem engedtük be… Mikor hallotuk, hogy visszamentek a szobába gyorsan leszaladtunk
a konyhába úgy hogy ne vegyenek észre, de előtte visszazártuk a szobát, hogy
azt higgyék, ott vagyunk bent.
Mi a konyhában hallgatóztunk… Carlyval lopóztunk
fel csendben egyszer én egyszer, pedig ő, de volt, amikor Ali és egyfolytában
kopogtunk az ajtójukon…
*negyed órával később*
Debby és Katy jönnek lefelé a lépcsőn… azon
filozofáltunk Carlyval, hogy elbújunk és megijesztjük őket… így is tettünk…
mind a ketten nagyon megijedtek főleg Katy az még sikoltott is. :D
-
Ti
kopogtatok?- kérdi Debby
-
Mi? Dehogy
is… - mondtam sunyi mosollyal
-
De ti
voltatok…- mondta Katy
-
Nem, nem…-
vágta rá Carly
-
Jól van
mindegy… akkor is ti voltatok és kész…- mondta Debby
-
Amúgy tényleg
mi voltunk, de csak egyszer…- tettem hozzá
-
No persze…
nem baj azért szere van…- mondta Katy
Katy és Debby is meg reggeliztek és utána
twitterezni kezdtek meg persze egyfolytában a b*zik képeit nézegették na hát az
valami… juj hát az nagyon durva volt már… Katy fogalmam sincs, hogy hová, de
valahová hirtelen el tűnt és én oda toppantam Debby mellé mert akkor éppen nem
képeket nézett… mikor leültem melléje akkor töltött le egy újabb képet
Louisról…
-
Ez a Louis? –
kérdeztem mintha még érdekelne is….
-
Igen…-
válaszolta Debby
-
Fú, de
ronda!!!- mondtam
-
Nem szólok
hozzád…- tette hozzá Debby
-
Jól van… nem
baj, de akkor is csúnya és még b*zi is szóval… bleee- vágtam vissza Debbynek
Jön Katy
-
Előbb Debby
töltött le egy képet Louisról és én meg megkérdeztem, hogy ez a Louis erre ő
igen… én meg, hogy fú, de ronda… és meg hogy nem szólok hozzád...- meséltem
Katynak
-
Júúúúj… én se
szólok hozzád…- mondta Katy
-
De, héj már
de izék vagytok… ilyet- mondtam mérgesen
Katy és Debby ennyivel le is zárták a témát és
mentek zenét hallgatni… (1D-t)
Kis idő múlva arra figyeltünk fel mind a hárman,
hogy valakik nagyon hamisan kezdenek énekelni… :D
Hát még szép, hogy Debbyék voltak azok… Mi
Carlyékkal csak nevettünk.
* 9 óra környékén*
- Sziasztok!- jött le a lépcsőn Joe és Vicky
- Hát, sziasztok, jó reggelt!- válaszoltuk…
Majd idővel a többiek is szállingóztak lefelé…
Debbyt kihívtam a medencéhez, mert szerettem volna meg dumálni vele valamit…
-
Debby gyere
velem egy picit- súgtam Debby fülébe
-
Miért? –
kérdezte
-
Csak, Carly
születésnapjáról lenne szó…- mondtam
-
Oké… egy
perc- válaszolta
*egy perc múlva*
Debbyvel ki mentünk és elmeséltem ötletem.
-
Az jutott
eszembe, hogy szervezhetnénk Carlynak egy szülinapi bulit…- álltam elő az
ötletemmel
-
Mmmmm… ez jó
ötletnek hangzik…- mondta Debby
-
És 7-én? –
tette hozzá Debby
-
Hát úgy
gondoltam, hogy igen…- válaszoltam
-
Akkor dumáld
le a többiekkel is csak persze Carlyval ne… :D – mondta Debby
-
Oké… - válaszoltam
8. fejezet-
Szervezés és hülyeség
Majd bementünk és Vicky már kiabált is a
konyhából, hogy gyorsan mennyek…
-
Mi az baba? -
kérdeztem
-
Semmi… ő nem
terveztek Carlynak valamit?- kérdezte Vicky
-
De pont azt
beszéltem Debbyvel… - válaszoltam
-
Oké… és mit?-
kérdezte
-
Hát… 7.-ére
bulit… - jelentettem ki
-
Oke benne
vagyok… - mondta Vicky
-
Mikor kezdünk
szervezni?- kérdezte Joe
-
Hát nem tudom
még csak 4.-ke van… - válaszoltam
-
Okés… értem-
mondta Joe
-
És ajándék?-
kérdezte Vicky
-
Őőőő… :D –
gondolkodtam
-
Jaj értem…-
válaszolt Vicky
-
Csinálhatnánk
neki tortát, meg persze a buli… vagy nem tudom most így hirtelen ez jutott
eszembe…- mondtam
-
No szerintem
ez nagyon jó ötlet mármint a torta…, de kinek is szivem?- kíváncsiskodott Ali
miközben jött be a konyhába
-
Jaj ne légy
kíváncsi… amúgy Carly hol van? – kérdeztem
-
A többiekkel
oda kint a nappaliban…- mondta Ali
-
De mert? –
tette hozzá Ali
-
Csak mert
Carlynak a szülinapi bulájáról volt szó…és persze a tortájáról…- válaszoltam
-
Jaj… ez
nagyon jól hangzik… mikor is lesz?- kérdezte Ali
-
Most 7.-én…-
válaszoltam
-
Oké simán meg
szervezzük…- jelentette ki Ali
Miközben szerveztünk (elméletben) Debby jelent
meg a hátam mögött és egy ötlettel állt elő…
-
Mi lenne, ha Katy
elmenne Carlyval pl. sétálni mi meg addig össze írnánk, hogy mi kell…- mondta
Debby
-
Jó legyen…-
válaszolta Vicky
-
Sziasztok… mi
mentünk…- kiabált Katy és már ott sem voltak…
-
Na ez remek
akkor már neki is láthatunk… - tette hozzá Debby
Neki is láttunk… pár perc alatt össze is írtuk,
hogy mi kell… Már csak meg kell csinálni… Úgy egyeztünk meg, hogy Vicky és én
sütünk neki egy tortát vagy is jobban mondva Vicky, a fiúk pedig „díszítenek”
és többi dolgok készítik el, míg Debby, Katy és Carly moziban lesznek.
-
De ez nem ér
ők moziznak mi, meg itt kínlódjunk…- mondta szenvedve Leo
-
Utána jobb
lesz, majd ne félj…- vágtam rá
-
Jól van de
akkor is…- kínlódott tovább Leo
-
Hogy lehetsz
már ilyen?- kérdeztem
-
Hát, csak
úgy… - mondta
Fél óra telhetett el, de Katy és Carly már meg is
érkeztek…
-
Na hol
voltatok? – kérdeztem
-
Csak
sétáltunk…- mondta Katy
-
Tudod vele
még nem sétáltam úgy, mint veled meg Debbyvel…- mondta Carly
-
Jaj igaz… -
válaszoltam
Délben miután meg ebédeltünk mindenki
beleegyezésével filmet néztünk… A film címe „UTAZÁS A REJTÉLYES SZIGETRE” ….
Nagyon jó volt a film csak még akkor is azt hallotuk Debbytől, hogy „jaj ez
srác se csúnya, de akkor is a Harry vagy Louis??!”
Szóval…én ezt már nem bírom követni, de szerintem
nem vagyok ezzel egyedül… J
A film után mindenki más hová ment én és Carly
felmentünk a szobánkba és beszélgettünk egy kicsit régen dumáltunk már… mert
általában én Debbyvel vagyok ő pedig Katyvel ,de mióta Katy és Debby meg
bolondultak a One Directionért azóta ők ketten meg mi ketten vagyunk… Carlyval
majd egy órát végig hülyültünk és persze már ott voltunk, hogy már majd szét
röhögtük magunkat…
Kis idő múlva Ali fel jött a szobába, hogy mi ez
a nagy nevetés és valahogy ő is ott maradt és hát ő sem maradt ki a nevetésből.
De az volt a legjobb mikor egyik poént akartuk
Alinak elmondani csak nem tudtuk, mert hát annyira nevettünk, de azért összejött.
Aztán mikor végre sikerült neki elmondani ő is nagyon nevetett és mi Carlyval
már egymáson nevettünk… :D :D
* 6 fél hét körül*
- Naomi, Carly, Ali… Gyertek vacsorázni! –
kiáltott fel Vicky
- Megyünk!- kiáltottam vissza
És már indultunk is le mert a nagy beszélgetésbe
és nevetésbe nagyon megéheztünk… Carlyval lökdöstük egymást és úgy mentünk le a
lépcsőn is igaz majdnem le is estünk, de még akkor is csak nevettünk. Carly
annyira lökdösött, hogy neki lökött Alinak és ő majdnem leesett a lépcsőn…
szépen néztünk volna ki ha leestünk volna na nem baj mi ilyenek vagyunk…
„BOLONDOK”!!!
Mire a konyhába értünk már nem bírtuk annyira
nevettünk, de mind a hárman vagy is öten, mert Debby és Katy látták ezt az
égész lépcsős storyt… hát Katy az rosszabb volt, mint mi négyen…
-
Mi ilyen
vicces?- kérdezte Joe
-
Hát ha ti azt
tudnátok…- mondtam, de még mindig nevettem
-
Na…- kérdezte
Michael
-
Mi az Michael
te a hangodat is régen hallottam már…- modnta Ali
-
Jól van minek
beszéljek… nem volt mondani valóm…- mondta Michael
-
Értem-
válaszolt Ali
Vacsora után Leo és Michael megint filmet néztek,
de most valami durvábbat fogalmam sincs, hogy mi a címe, mert nem néztem
Debbyvel twittereztünk és végre nem hallgattam a szokásos szövegét…
Egy óra „emésztés és pihenés” után Carly és Ali
jöttek oda mellém, hogy nem megyek- e fürdeni a medencébe velük… és persze én
maradtam volna ki…
Ott sem maradt el a hülyeség Carlyval bele
akartuk fujtani egymást a vízbe, de „sajnos” nem jött össze… :D
-
Ez nem jött
össze baba…- mondtam Carlynak nevetve
-
Majd
legközelebb- válaszolt Carly
-
Ugrunk még
egy utolsót és irány az ágy? –kérdezte Carly
-
Oké én benne
vagyok…- mondtam
Ki másztunk a vízből, meg fogtuk egymás kezét és
már ugrottunk is… egyszerűen nem akartuk abba hagyni a hülyeséget… nagyon sokat
beszéltünk és kb. a sok semmit hajtottuk.
Felfelé menet a szobába csurom vizesen ütögettük
egymást… :D
Ali már kettőnk „közé állt”, hogy hagyjuk már
abba, de valahogy nem hallgattunk rá… felértünk nagy nehezen a lépcsőn a
szobánk majdnem a folyosó végén van, ezért a szobáig csak csúszkáltunk… :)
Mire a szobába értünk már majdnem meg is
száradtunk mivel, hogy kb. fél óráig tartott felfelé az út. Átöltöztünk és a
tervek szerint aludni indultunk… De jó egy- két órát végig beszélgettünk,
hülyéskedtünk mind a hárman… nagyon jó volt sokat nevettünk és szórakoztunk.
Carly éjfél után pár perccel ki megy az ajtó elé
és elkiabálja magát, hogy BUÉK! :D mi Alival nem bírtuk már nevetés nélkül… fuh
Carlyval olyanok voltunk, mint a részegek, akik azt sem tudják, hogy mi van a
lábuk között… :D
Carly
gyorsan visszarohant a szobába és várta kit sikerült fel keltenie…
9. fejezet- Kíváncsiság
Sajnos nem jött senki a szobánkhoz dörömbölni, hogy
ki volt, azaz állat ki a nyár közepén szilvesztert érez… de nem is baj addig
sem kellett magyarázkodnunk, hogy Carly nem ivott sutyiban semmi alkoholt…
Éjjel egy óra környékén sikerült el aludnunk igaz
nagyon nehezen Carlyt és engem már majdnem, hogy le kellett csapni, mert nem
bírtuk befogni…
Nem meglepően már kora reggel kuruttyoltam, de
persze csak egyedül ezért az ágyban feküdtem a plafont bámulva, és hosszasan
elmerengtem.
Mikor végre majdnem sikerült volna vissza aludnom
Debby beáll az ajtóba és int, hogy mennyek ki…
-
Hé Naomi
gyere ki egy picit- mondta halkan Debby
-
Oké megyek
baba- válaszoltam és már ugrottam is fel az ágyból
-
Csinálhatnánk
reggelit nem?- kérdezte Debby
-
Tőlem… de
mit?- kérdeztem
-
Mondjuk egy
kis „gofrit”?- kérdezte Debby
-
Ötletnek nem
is rossz- válaszoltam
-
Akkor neki
állunk?- kérdezte
-
Lehet, csak
átöltözöm…
Gyorsan felkaptunk egy egyszerű kis nyári cuccot
és már neki is láttunk a gofri készítésnek. Pár perc alatt sikerült is
kikeverni a „tésztáját” és neki láttunk a gofir sütésnek… közben fel kelt Carly
és Ali is… Mikor Carlyt meg pillantottam azonnal nevetni kezdtem… persze Debby
nem tudta, hogy miről van szó ezért ő nem nevetett.
-
Mi olyan
vicces?- kérdezte Debby
-
Hosszú-
válaszoltam
-
Na mégis?
-
Majd
-
Oké
-
Mit süttök
kis cukrászok? – kérdezte Ali picit gyúnyolódva
-
Gofrit…- válaszoltuk
Debbyvel stereóban
-
Mmmm az
finom...- mondta Ali
Pontosan készek lettünk mire mindenki felébredt…
nagyon meg volt lepődve mindenki…
-
Ki volt az a
nagyon gyengeelméjű, aki éjfélkor kiállt a folyosóra és kiabállt, hogy BUÉK!!?
–kérdezte Vicky
-
Nem tudom :D
– válaszoltam nevetve
-
Tényleg?-
kérdezte Carly
-
Tényleg –
válaszoltam
És te Carly… te sem tudod? – kérdeztem
-
Nem én sem
tudom…- válaszolta Carly
-
Érdekes
mivel, hogy a ti szobátoktól jött a hang…- mondta Vicky kacsintva
-
Na jóóóóó…
Nem én voltam de tudom, hogy ki volt. – mondtam
-
És akkor ki
volt az?- kérdezte Joe
-
Majd idővel
meg tudod- válaszolta Ali
Miután „kifaggattak” minket elkezdtünk
reggelizni… a gofri mindenkinek nagyon ízlett. A reggeli után takarítani
kezdtünk a házban, mert akkora rumli volt, hogy jaj…
A takíráts közben Carlyval még a tegnapi nap
hatása alatt voltunk, mert megint nagyon sok hülyeséget hordtunk össze… már
mindenki rajtunk nevetett… és akkor eszembe jutott, hogy BUÉK…:D na akkor még
jobban nevettünk
-
Carly …
Bu-bu-ééé-kkkk…. :D :D – mondtam
-
Hjaj ne már
rá fognak jönni…- esett kétségbe Carly
-
De hogy is…-
nyugtattuk Alival
-
Valaki hozna
nekem egy vödör vizet?- kiáltott egy nagyot Vicky
-
Igen máris
viszem…- válaszoltam vissza
El is indultam a fürdőbe, hogy engedjek Vickynek
vizet és kivel találtam magam szemben?! Hát Carlyval…
-
Szia hát te
előbb még nem a szobában voltál?- kérdezte Carly
-
De igen jól
mondtad előbb… :D – válaszoltam
-
Jaj értem…-
mondta Carly
Véletlenül rá cseppent a lábára víz és meg fogta
a vödör vizet, és rám fordította…
-
Ez most mi
volt?- kérdeztem
-
Nem tudom
csak úgy simán jól esett…- mondta Carly
-
Jaj hát, ha
így akkor így… - mondtam és betuszkoltam a zuhany alá…
Majd meg engedtem a vizet, és nem hagytam, hogy
ki jöjjön onnan igaz én is még jobban vizes lettem, mert be húzott maga mellé…
Vicky jön sikítva, hogy hol van már a vödör víz erre szószetrint kiestünk a
zuhanyzóból és nevetünk…
Vicky ránk néz, és csak annyit mondd, hogy ez már
fáj… Sorba jött mindenki meg nézni milyen ökrök vagyunk… a fürdőszoba szó
szerint úszott.
Ha nem lett volna még elég a vízből Ali meg Leo
meg kaptak be dobtak minket a medencébe… hát én már nagyon vizes voltam… fíha …
és tök jó volt mert nagyon- nagyon meleg volt persze a víz meg jég hideg… :D
-
Én már este
nem is fürdök- kiabáltam a medencében úszkálva
-
Én se…-
válaszolt vissza Carly
Carly elúszik mellettem és kacsint egyet… tudtam,
hogy készül valamire… ki ment a medencéből
-
Megyek át
öltözöm…- mondta kacsintva
-
Oké én is –
válaszoltam
Ali és Leo mint a bűnösök egy más mellett álltak
és várták hogy el mennyünk…
Carly és én nekifutásból mind a kettőt belelöktük
a vízbe, de én megint csak nem úsztam, meg mert, hogy Ali megkapta a kezem és
húzott maga után.
-
Ti mit
szívtatok vagy ittatok? – kérdi Leo
-
Mi semmit. –
vágtam rá egyből
-
Aha persze…-
mondta Joe a háttérből
-
Igazat
mondunk… meg kérdezhetitek Alit is – vágta vissza Carly
-
Hát én úgy
tudom, hogy nem ittak semmi olyat, de kezdek kételkedni…- mondta nevetve Ali
-
Am mire is
volt jó, hogy bele löktetek a vízbe?- kérdezte Leo
-
Hát ezt mi is
kérdezhettük volna… - mondtam
-
Most már
egyre biztosabb vagyok abban, hogy valamelyikőtök volt az a gyenge elméjű aki
szilvesztert érzett éjjel. – mondta Vicky
-
Na és akk meg
is tudod mondani pontosan, hogy ki?- kérdeztem
-
Igen
szerintem hugi…- mondta Joe
-
De én nem
téged kérdeztelek - mondtam
-
Én is meg
tudom mondani…- mondta Vicky
-
Hallgatlak…
-
Szerintem
Carly volt, mert úgy rémlik a hang, hogy ő volt az. – jelentette ki Vicky
-
Hogy te
milyen okos vagy- mondta Carly
-
Kb. a nap
végére, rá jöttetek, hogy melyik kis állat volt az…- mondtam
-
Am miért is
kiabáltad, hogy BUÉK!?- kérdezte Debby
-
Nem tudom
csak úgy…- modnta Carly
-
Nem azért
mert löttyintettél egy csöppet? – kérdezte Leo
-
Hát nem
azért…- mondtam
-
Am azért mert
fogadtunk, hogy úgy se meri meg csinálni…- mondta Ali
-
De én meg
csináltam blee… - vágta rá Carly
-
És most
komolyan ittál?- kérdezte Vicky
10. fejezet-
Kérdések, ígéretek…
-
Én nem ittam,
de már mondtam - mondta Carly
-
De nagyon úgy
tűnik, hogy igen… - mondta Vicky
-
Hogy
gondolhattok ilyet…?- kérdezte Carly
-
Én ittam és
neki ártott meg…- mondtam
-
No persze…-
mondta Vicky
-
Hát mondom
én… ha nem hiszel nekem az már a te privát problémád baba… - mondtam nevetve
-
De most
komolyan…- mondta Debby
-
Hát
komolyan…- mondtam
-
Ölig nem itt
semmit az üdítőn kívül okess… csak simán jó kedvem van/ volt értitek már… és
annyi, hogy még egy kicsit a hatása alatt vagyok/ vagyunk…- beszélte ki magát
Carly
-
Na végre…-
mondta Vicky
Miután ezt meg tárgyaltuk kitakarítottuk a
maradék szobát… közben Vicky és Joe meg főzték az ebédet… amit csak is a
takarítás után ehettünk meg… Carlyval végre át szerettünk volna venni a vizes
ruháinkat, de már akkor nagyon felesleges volt, mert már meg száradt… hiszen
olyan meleg volt mintha szaunában lennénk…
A komoly nagytakarítás után kb. negyed
tizenkettőkor Joe jött szólni, hogy mehetünk ebédelni.
Ebéd után megint meg néztek páran egy filmet…
Leo, Michael, Debby, Joe és Ali döntöttek úgy, hogy filmet néznek… Carlyval mi
sétálni indultunk, majd később Katy és Vicky csatlakoztak hozzánk… A sétálás
alatt nagyon sokat beszéltünk főleg én és Carly ami persze nem is meglepő. Fél
órát bírtunk kint lenni a tűző napon… mire vissza értünk már csak a négy fiú
nézte a filmet, mert Debby twitterezett… mikor megláttam Debbyt a gépnél
azonnal oda huppantam mellé és meg kukkantottam, hogy mit csinál, éppen a
Carlyval történő vízi csatánkról készült képeket töltötte fel. Mikor meg láttam
azokat a képeket, nagyon nevettem, hiszen olyan képek lettek, hogy fuh… nem is
vettük észre, hogy le fotóztak minket, de nagyon jó volt még az is meg lett
örökítve, amikor Alit és Leot a vízbe lökjük…
-
Héj ezek
mikor készültek?- kérdeztem Debbyt
-
Hát amikor
vízi csatáztatok Carlyval- mondta Debby
-
Azt tudom, de
nem láttuk, hogy fotóztok…- mondtam mosolyogva
-
Ez van…-
nevetett Debby
-
Am nagyon
jók…- mosolyodtam el a képeket bámulva
-
Carly miért
is költözött hozzátok? – kérdezte Debby
-
Hát mert nem
bírta veletek egy szobában mert egész nap-éjjel… a One Directiont hajtottátok…-
válaszoltam
-
Jaj vagy úgy
… - mondta Debby
Láttam Debbyn, hogy neki ez kicsit bántó… már,
mint, hogy „ellenük” vagyunk vagy is, hogy nem kedveljük az 1D- t, de ez van…
-
De csak meg
kellene ismernetek őket és akkor meg is kedvelnétek… mert ha megismered akkor
azért mások- mondta Debby
-
Ja lehet jó
barátnők, lennénk velük…- mondtam nevetve, de az volt a jó, hogy Debby velem
nevetett együtt
-
Jól van…-
mondta „sértődötten” Debby
-
De ugye nem
haragszol??!- kérdeztem
-
Nem, csak
előttem ne mondj olyat, hogy utálod őket… jó?- jelentette ki Debby
-
Jó, de én azt
nem mondtam, hogy utálom őket, csak nem szeretem az, viszont más… szóval… de
oké én benne vagyok… nem mondok előtted ilyet - mondtam
-
Carly-
kiabált Debby Carlynak
-
Igen?-
kiabált vissza Carly
-
Gyere ide…-
mondta Debby
-
Oké megyek...
-
Te is meg
ígéred, hogy nem fogod előttem lehordani az 1D-t??!
-
Igen meg… a
hátad mögött lehet?- kérdezett vissza Carly
-
Igen azt nem
bánom…- mondta Debby
Hát nekem aztán nagyon mindegy csak azt nem
értem, hogy hogyan veheti ezt azért ennyire komolyan…
Debbyvel úgy döntöttünk, hogy meg nézünk egy jó
filmet, de mire eljutottunk odáig addigra nem volt kedvünk semmihez sem, ezért
csak beszélgettünk…
-
Mit
szeretnétek vacsira?- tette fel a kérdést Vicky
„Nem tudom, valamit, finomat” válaszok hangoztak
el.
-
Jaj, de sokat
segítettel- mondta Vicky
-
Hát igen
legalább azt már tudod, hogy finom legyen… - mondtam
-
Jaj, de
vicces
Vicky a konyhába menet eldöntötte, hogy
palacsintát süt…
-
Na mi lesz
akkor a kaja?- kérdezte Katy a konyhából Vickyt
-
Nem adtak
rendes választ, de én úgy döntöttem, hogy palacsinta lesz…- mondta Vicky
Mi közben Vicky és Katy sütötte a palacsintákat,
mi Debbyvel és Carlyval a konyhában beszélgettünk velük.
-
Hány óra van?
– kérdezte Vicky
-
Öt óra lesz
pár perc múlva… - válaszoltam
-
De miért? –
kérdezte Katy
-
Csak a fiúk
még mindig filmet néznek? – kérdezte
Gyorsan Debbyvel kirohantunk, hogy meg nézzük….
-
Őőőő… már
nem- mondtam
-
Hát akkor hol
vannak és mit csinálnak? –kérdezte Vicky
-
Mit aggódsz
csak ülnek és beszélgetnek… - mondtam Vickynek nyugtatva
-
Jaj jól van…-
mondta Vicky
-
Miért mit
hittél, hogy hol vannak… az isten háta mögött? – kérdeztem
-
Az nem én vagyok
véletlenül? – kérdezett vissza Vicky
-
Ja valahogy
úgy…- mondta Katy
-
Én azt a te
helyedbe nem tenném…- mondtam Joenak Vicky háta mögött
-
Mit és ki? –
kérdezte Vicky és meg fordult…
-
Jaaaj…-
mondtam
-
Mit keresel
itt?- kérdezte Vicky Joet
-
Carly? –
tétvoázott a nevekkel Joe
-
Igen…
-
Szóval Carly
jött szólni, hogy „hiányoztam neked”… és én csak ide jöttem…- mondta Joe
-
De azt
szerintem senki sem mondta, hogy állj a hátam mögé és ijessz meg…- mondta Vicky
-
Igen…-
válaszolta Joe és lenyomott egy csókot Vickynek
-
És már is dúl
a „LOVE”… :D – mondtam nevetve, ezen persze már ők is csak nevettek…
Közben a többiek is a konyhába értek vagy is csak
Leo és Ali…
-
Michael hol
van? – kérdeztem
-
Az előbb
hívta őt valaki…- mondta Leo
-
Jaj értem…-
mondtam
-
Kész van már
a vacsi?- kérdezte Joe
-
Jaj édes
„ittenkém” nem rég kezdtük el sütni…- mondta Vicky
-
Jaj jól van…-
mondta Joe
A fiúkat ki szerettük volna zavarni a konyhából,
de nem sikerült mert mire eljutottunk addig, hogy ki menjenek a konyhából
addigra be jött Michael is…
-
Ez remek…na
menjetek, ki vagy ha itt maradtok, akkor csend legyen…- mondtam
-
Na ki volt az
ha szabad tudni? – kérdezte Joe Michaeltől
-
Szabad
persze…az édesanyám volt az… - mondta
-
Értem…-
mondta Joe
-
Azt hittem
azt is meg kérded, hogy mit akart… –mondtam nevetve
-
Ááá az nem
rám tartozik… meg senki másra gondolom… - mondta Joe
-
Hát még nem
tartozik senkire… - mondta Michael
11. fejezet- Nehéz
ügyek … J
Ez alatt elkészültek a palacsinták és neki is
láttunk…egy- kettő elfogyott az összes…
Nagyon finomak voltak… a palacsintaevésből már
majdnem „palacsinta háború” lett…
Ahogy Leo elvett egy palacsintát egy másik volt
rá tapadva és le szerette volna szerkeszteni róla, és amikor sikerült neki
akkor puff rá Michael palacsintájára, ami meg volt kenve de nem volt még összetekerve…
-
Bocsi…-
mondta Leo
-
Semmi gond-
mondta Michael
-
És ezt most,
így hogy eszed meg? Leszeded? – kérdeztük Debbyvel
-
Kénytelen
leszek vagy akkor így eszem meg…- válaszolta
A „vacsora” után volt aki fürdeni, filmet nézni
indult, de akadt olyan is aki beszélgetni…
Katy meg látta, hogy Michael csendesen és kicsit
szomorkásan ül a szobájában…
-
Szia! Be
jöhetek? – kérdezte Katy
-
Szia! Igen…
miért gondoltad, hogy nem…- kérdezett vissza Michael
-
Hát nem tudom
csak… - válaszolt Katy
-
Értem… de mit
szeretnél?- kérdezte
-
Csak láttam,
hogy szomorúan ülsz és csak meg szerettem volna kérdeni, hogy minden rendben
van-e?
-
Jaj… hát
erről van szó… nem mondhatnám, hogy jól vagyok…- mondta Michael
-
És miért
nem?- kérdezte Katy
-
Miattad…-
mondta Michael
-
??? – nézett
nagyokat Katy
-
Ne, hogy
félre értsd nem, azért mert nem bírlak vagy valami… sőt nagyon tetszel és…-
Michael be sem tudta fejezni a mondatot mert Katy kirohant az ajtón…
-
De most meg
hová mész?- kérdezte Michael aki már majdnem, hogy sírt is…
Michael lement a lépcsőn és Katyt kereste, de
sehol sem találta…
-
Hol van
Katy?- kérdezte
-
Nem tudom, de
úgy elszaladt, hogy azt hittük kergeted őt, de mivel csak most értél le ezért
valószínű nem úgy volt, ahogy mi gondoltuk. – mondta Leo
Debbyvel beszélgetve és nevetve jöttünk ki a
konyhából Carly pedig a fürdőből jött ki…
-
Mi történt?-
kérdeztem
-
Semmi… csak
Katy eltűnt- mondta Michael
-
Ez neked
semmi… és ti még mit ültök itt… - kiabáltam rájuk, s elviharoztam Michael
mellett…
Ki léptem az ajtón és meg álltam… meg
pillantottam Katyt a lépcsőkön ülve… az ajtót becsuktam. Hogy a többiek ne
jöjjenek, ki meg mondtam nekik, hogy itt van Katy…
Leültem Katy mellé és meg kérdeztem, hogy mi is
történt…
-
Katy mi a baj
mi történt? – kérdeztem
-
Michael…-
mondta
-
Mit csinált
az az igen balfék? – kérdeztem
-
Hát ült a
szobájukban szomorúan én pedig csak leültem melléje és meg kérdeztem tőle, hogy
mi baj… erre ő, hogy velem van baj, de persze úgy hogy tetszem neki… akkor most
mi van Noami?- kérdezte Katy
-
Hát az amit
nekem még otthon meséltél… örülj neki Katy
-
De én nem
ilyennek ismertem… ott nagyon sokat beszélt és sok hülyeséget- modnta Katy
-
Jaj Katy sok
az ismeretlen…- mondtam Katyt nyugtatva…
-
Jó, de akkor
is… - nyöszörgött Katy
Amikor már sikerült Katyvel meg beszélni ezt az
ügyet bementünk az ajtón és azonnal mindenki letámadta, hogy mi volt ez… Katy
nevetni kezdett… és elhívta Michaelt, hogy meg beszéljék, amit Michael
elkezdett mondani, de nem sikerült befejeznie…
Michael benne volt a dologban ki mentek a
konyhában mivel ott senki sem zavarta őket…
Miután már én és Ali is meg fürdöttünk Carlyval,
Debbyvel beszélgettünk… a nevetés itt is kihagyhatatlan volt…
Debbyvel egy más lábát ütöttük, de annyira, hogy
már nagyon piros volt főleg Debbynek.
-
De miért
mindig engem kell bántani?- kérdeztem mosolyogva…
-
Hát te
beszélsz… és nekem… nekem tiszta piros a lábam…- mondta Debby
-
Az nem baj
nekem is :P – mondtam
Nem sokkal később Katy is csatlakozott hozzánk a
beszélgetéshez… Szinte egész éjjel csak beszélgettünk, de már a végén csak mi
lányok négyen nyomtuk a dumát, mert Ali olyan hajnali háromfelé elaludt… már
nem bírta a sok hülyeséget… :D
-
Jaj már
hatodika van – mondta Katy
-
Igen tényleg
holnap hetedike… - mondtuk Debbyvel
-
Mi is lesz
holnap azon kívül, hogy hetedike?- kérdezte Carly
-
Hát a
szülinapod… - mondtam
-
Azt tudom… de
azon kívül, hogy annyira várjátok… komolyan mondom, jobban várjátok, mint én. –
mondta Carly
-
Hát van benne
valami - mondtam
-
ALUDJATOK
MÁR!!!- emelte fel fejét Ali…
-
Oké baba,
majd megyünk… - válaszoltam
Debby, Carly, Katy és én a földön egy más mellett
aludtunk el kb. négy óra után pár perccel egy más kezét szorítva… J
Gondolom „cukik” lehettünk…Reggel most még én is
tovább aludtam, mint 8 óra… :D nagy csoda… mivel, hogy negyed 9- kor keltem fel
Debbyvel együtt, majd Katy és Carly is…
Mikor már végre sikerült kicsit észhez térni meg
néztük hány óra, van… Meg pillantottam, hogy Ali már nincs a szobában valószínű
már lent, van a többiekkel együtt… Gyorsan fel öltöztünk… és lementünk a
konyhába… Ali, Joe és Vicky voltak csak a konyhába…
-
Leo és
Michael?- kérdeztem
-
Kint a
medencénél meg találod őket…- mondta Vicky
-
Hogy hogy
kint vannak? – kérdeztem
-
Hát csak úgy
- válaszolta Vicky
A csajokkal kimentünk a medencéhez, hogy
megnézzük a fiúk mi jót, csinálnak oda kint… Nem olyan érdekes dolgot… csak a
lábukat lógatták a vízbe és beszélgettek…
Én és Debby sutyiban a fiúk háta mögé lopóztunk,
és bele löktük őket a vízbe… Ali a háttérben még tapsolt is Vickyvel, Joeval,
Katyvel és Carlyval együtt…
Leo ki jött a vízből meg fogott és szó szerint
beszaladt velem a vízbe… :D mindenki nagyon nevetett, majd amikor már én is
vizes voltam Debby volt a soron… ő sem maradt ki az úszásból… Debby is olyan
szépen repült a vízbe, mint én… Carly ahogy láttam közben videózott… Az volt a
szerencse, hogy jó meleg volt… hamar meg száradtunk…
-
Miért mindig
a medence? – kérdezte Ali
-
Te is meg
szólaltál mindjárt te is, repülsz…- mondta Leo
-
Oké… nem is
szóltam- mondta Ali
-
Helyes… -
mondta Vicky
Joe meg kapta hátúról Alit és puff bele a
medencébe…
Én meg utána löktem Joet… Már majdnem, hogy
mindenki úszott… reggeli sport :D
Nem árt… Szerintem, aki vizes volt annak tuti
nagyon jól esett a reggeli felfrissülés…
12. fejezet- Ismerkedés
& Szervezés
A nagy „fürdés” után elkészítettük az ebédet…
Miután az ebéd elkészült a lányokkal meg terítettünk…
-
Finom az
ebéd… ügyesek vagytok lányok!- mondta Joe
-
Ezt csak most
tudjátok?- kérdeztem
-
Igen
képzeld…- viccelődtünk Joeval
-
Légyszike
Katy a sót…- mondta Vicky
-
Oké…
pillanat…- válaszolta Katy
-
Óhhh… ezt nem
bírom már… - kiált fel Debby
-
Mit? –
kérdeztem
Debby ki rohant a konyhából én pedig utána… meg
kapta a gépét és már kapcsolta is be a zenét még hozzá: Aura Dione- Geronimo-
t.
Mindenkinek nagyon tetszett Debby ötlete…
Egyszer csak azt vettük észre, hogy Vicky lop Joe
tányérjából… Joe pedig Vickyéből… aztán már mindenki mindenkiéből lopott…
Az ebéd vége kaja csata lett!!! J
Ebéd után Debbyvel elmosogattunk… míg a többiek
eltörölgettek és elpakoltak mindent… Debbyvel igaz leöntöttük egymást pár pohár
vízzel, de a reggelihez képest már igen mindegy volt, hogy szárazak vagyunk
vagy vizesek. Mikor végre mindent sikerült elmosogatni, eltörölni és elpakolni
Debbyvel meg támadtuk a számítógépet és már twittereztünk is. Fogalmam sincs,
hogy hogy bírtam mikor egész idő alatt csak azt olvastuk, hogy Louis milyen
hülyeségeket írt ki…
-
Csak mi
leszünk holnap?- kérdezte csendesen tőlem Debby
-
Miért kik
legyenek még?- kérdeztem vissza
-
Hát nem tudom,
azért kérdeztem…- válaszolta Debby
-
Jaj… jó… nem
tudom meg kéne beszélni a többiekkel…- mondtam
-
Oké…- mondta
Debby
El is indultunk Debbyvel, hogy Vickyékkel meg
dumáljuk, hogy mi hogyan is lesz holnap…
-
Vicky-
kiabáltam Vickynek
-
Igen… mondjad
-
Csak azt
szeretném, hogy holnap akkor mi, hogy is lesz?- kérdeztem
-
Hát Katy és
Carly elmennek valahova kb. egész napra… mi az alatt elkészítünk mindent, hogy
mire Carlyék meg érkeznek kész, legyen…- mondta Vicky
-
És csak mi
leszünk - kérdeztem
-
Miért kik
legyenek még?
-
Hát nem tudom,
csak kérdeztem- válaszoltam Vickynek
-
Nem tudom,
ezt döntsétek el ti, de lehetőleg úgy, hogy tudjuk kb. hányan…- mondta Vicky
-
De itt nem is
nagyon ismerünk senkit… - mondtam
-
Hát akkor meg
mit akarsz? – kérdezte Vicky
-
Jól van, na
nem tudom…, de meg lehetne ismerni pár embert…- álltunk elő egy ötlettel
Debbyvel
-
Oké… benne
vagyok - mondta Vicky
-
Elmennétek
üzletbe, mert valamire még szükségem lesz a tortához… - mondta Vicky
-
Persze… -
mondtam
Meg beszéltük mi kell és Debbyvel már ott sem
voltunk…
A nagy vásárlás közben meg ismerkedtünk pár
sráccal és lánnyal… Az egyik lány neve Miranda másik lányé pedig Samantha(Sam),
a fiúk nevei pedig Fredward (Freddie) és Daniel (Dan). Vissza is kísértek
minket a házhoz… bejöttek és egy csomót dumáltunk, majd Debbyvel és Vickyvel
úgy döntöttünk, hogy meg hívjuk őket is a „bulira”…
- Lányok, fiúk nincs kedvetek holnap olyan
délelőtt 10 óra felé ellátogatni ide? – kérdeztem
-
Nekem lenne -
mondta Miranda
-
És nektek? –
kérdezte Debby
-
Mi is benne
vagyunk - mondta Sam
-
De miért? –
kérdezte Freddie
-
Ezt inkább
majd holnap… - mondtam
-
Okés- mondta
Freddie
Este 6-7 óra között mentek haza…Debbyvel
elkezdtünk nézni egy filmet igaz nem néztük végig mert közben el aludtunk… Ali
keltegetett engem, hogy mennyek inkább fel aludni én Debbyt próbáltam, de őt
valahogy nem sikerült fel ébresztenem, ezért ő a kanapén aludt…
Reggel háromnegyed nyolc körül keltem fel… már
Debby is fent volt Carlyval és Alivel együtt… velem együtt kelt fel Vicky és
Joe… majd később a többiek…
Három negyed kilenc körül befejeztük a reggelizést.
Gyorsan mindenki összekapta magát Katyt és Carlyt el zavartuk, hogy tudjunk
készülni az estére.
-
Csengettek-
kiabált Debby fentről a szobából
-
Oké megyek-
válaszoltam
Ki nyitottam az ajtót és Samantháékkal találtam
szemben magam.
-
Sziasztok… -
köszöntöttem őket
-
Szia-
köszöntek vissza
-
Gyertek be…
mindjárt mindent elmondok, hogy pontosan miről is lenne szó, mert tegnap nem
mondtunk semmit…- mondtam
-
Oké… - mondta
Sam
Bementünk leültünk a kanapéra és elmondtam nekik,
hogy Carlynak szervezünk egy születésnapi bulit, mert ma van a születésnapja…
és, hogy ők is meg vannak hívva a bulira…
-
Jó ötlet… és
miben tudnánk addig is segíteni?- kérdezte Miranda
-
Keressétek
meg Vickyt ő majd ad munkát… - válaszoltam
-
Rendben-
mondta Dan
A torta ebédre kész is lett, de sajnos csak este
kezdhető meg.
„Young, Wild
& Free - Wiz Khalifa Feat. Snoop Dogg & Bruno Mars” szóllalt meg a
telefonomon… tudtam, hogy Katy hív, mert ez csak neki van beállítva…
-
Mondjad Katy mi történt? – kérdeztem
-
Szia… semmi csak Carly már nem bírja vissza, akar
menni a házba… - mondta Katy
-
Akkor mennyetek még sétálni aztán utána mennyetek
fagyizni… azután meg kitalálom. - mondtam
-
Jó… de siess!!! – válaszolta Katy
-
Ki volt az? – kérdezte Debby
-
Katy… és Carly már nem bírja…- mondtam
-
És ha elmennénk oda ahol ők vannak „véletlenül
találkoznánk velük és beszélgetnénk addig míg készen nem lesztek…?- kérdezte
Freddie
-
Legyen…- mondtam
-
Hány óra van? – kérdezte Vicky
-
Nem soká egy óra…- mondtam
-
Jó akkor olyan 5-re jöhettek…- mondta Vicky
-
Oké
Sam, Miranda,
Dan és Freddie el is mentek… Mi még mindig nem voltunk kész… Volt, aki már csak
pár lufit kötözött fel, de volt, aki Carly ajándékát csomagolta.
13. fejezet-
BULI!
Mindennel
egybe véve kb. háromnegyed háromra lettünk készek, úgy döntöttünk kicsit
pihenünk. Pihenés közben meg csörrent a telefonom Katy volt az, hogy nem- e baj,
ha többen leszünk?!
A válaszom egyértelműen az volt, hogy nem baj…
csak hát azt nem tudtam, hogy mennyi az a több, mert Katy azt nem kötötte az
orromra…
-
De pontosan
mennyien is leszünk?- kérdezte Vicky
-
Azt nem
mondta csak, hogy többen…- válaszoltam
-
Jaj azt
igazán el mondhatta volna, hogy 50-en vagy csak 20-an leszünk mert azért az nem
mindegy…- mondta Vicky felháborodva
-
Oké egy
pillanat… - nyugtattam Vickyt
Felhívtam Katyt, hogy meg kérdezzem pontosan
mennyien is, leszünk…
-
Szia Katy
akkor pontosan mennyien is leszünk? – kérdeztem
-
Hát mi
vagyunk összesen 9-en igaz… meg Samék vannak 4-en azzz….- gondolkodott Katy
-
Az kérlek szépen 13… és még mennyien?
-
Hát még
plussz négy azt hiszem…- mondta Katy
-
Oké…- majd ha
fel csörgetlek, akkor a többieket, akikkel most ott beszélgettek küld el ide
hozzánk és te Carlyval pedig lassan gyere… oke?!!- mondtam Katynek
-
Okééé…-
mondta
-
Oké kb. 17- en
leszünk szóval gó pár szendvicset csinálni… :) – kiabáltam Vickyéknek
Neki láttunk szendvicseket készíteni…
*kb. fél órával később*
Picit sok lett a szendvics…
-
Szerintem ez
sok lett, de nem baj…- mondta Debby
-
Hát szerintem
is, de mindegy- értettem egyet Debbyvel
-
Ne féljetek
szerintem el fog fogyni…- mondta Vicky
-
Az biztos…
főleg itt van Joe…Leo…folytassam? – viccelődtem
-
Engem ki is
hagytál? – kérdezte Ali
-
Igaz a
kajálásból te is kihagyhatatlan vagy…- mondtam
4 óra után pár perccel fel hívtuk Katyt, hogy
Freddiék jöhetnek… Hiszen a bulira minden elkészült már csak azt vártuk, hogy
meg érkezzenek… Nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy tetszik-e majd Carlynak…
Míg azt vártuk, hogy Freddiék meg érkezzenek Ali,
Debby és én zenéket válogattunk… Kb. 100 zenét válogattunk össze, közben meg
érkeztek Freddiék… Sam és Daniel is mondott pár nagyon jó zenét amikkel együtt
véve már majdnem 150 zene volt… Mindenki örömére One Direction nem volt…
Igaz Debby és Miranda meg talán Katy örlüt volna
neki, de ez van…
-
Hé az ott nem
Carly és Katy? – kérdezte Ali
-
De igen…-
válaszolta Debby
-
Gyorsan
mindenki…- mondtam
A nappaliban a nagy sötétség alig találtam meg a
lépcsőt a telefonommal, hogy ha Carly és Katy bejönnek az ajtón a villany, fel
kapcsolódik és én, pedig lefotózom őket vagy is Carly, majdnem hasra estem és
csak morogtam magamnak, de igaz sok hülyeséget…
Nyitódik az ajtó Carly és Katy belépnek az
ajtón…mindenki el kiabálja magát BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CARLY!!! Fuh azt hittem
ez nem fog menni egyszerre, de tévedtem… :) Carly ahogy láttam nagyon örült
neki… és még sikerült is le fotóznom őt… NAGY CSODA!!! :D :D
Miközben Carly beljebb került az ajtóból Debbyvel
gyorsan a konyhába szaladtunk, hogy ki vigyük Carlynak a finom csokis vaníliás
tortáját amin igazából mindenki dolgozott, persze Katyn kívül… Gyertya is volt
rajta méghozzá 17… :)
Carlynak sikerült mindet egyszerre elfújni… húha…
:P
Mindenki meg evett egy szeletet a tortából és
igazából elkezdődött a buli… „ittunk, ettünk, beszélgettünk” :)
Később olyan 7 óra felé csengettek… Debby és én
nyitottunk ajtót…
-
Sziasztok itt
„lakik” Carly és Katy?- kérdezte a számunkra Debbyvel ismeretlen
-
Igen, de
miért? – kérdeztem vissza
-
Csak, mert
meg hívott minket Katy Carly bulijára…- mondta az ismeretlen
-
Amúgy,
sziasztok az én nevem Carlos, ő itt Ciara, Mindy és Logan… - mondta Carlos
-
Sziasztok
gyertek beljebb… - mondtam
Miutún már mindenki meg érkezett, akire
számítottunk, igazán fel köszöntöttük Carlyt, vagy is oda adtuk az ajándékait…
Carly elmesélte, hogy hol jártak majdnem, hogy
egész nap Katyvel… és, hogy mit csináltak … mi pedig jól ki nevettük őket… :D
A buli kicsit kezdett unalmas lenni ezért Debby
ötletével páran „üvegezni” kezdtünk… a játékban Debby, Katy, Freddie, Logan,
Carlos, Ali, Mindy, Michael és én vettünk részt a többiek pedig néztek minket,
és persze ha mertünk őket is felhasználhattuk.
A pörgetést én kezdtem… Debbyt pörgettem ki…
-
„Mersz vagy
vallsz”? – kérdeztem sunyi mosollyal
-
„Merek”…
ésszel… - mondta Debby
-
Oké… akkor
egy puszi Freddinek… :) – adtam a feladatot Debbynek
A puszi gyorsan meg volt, de ez nem is lényeg
csak, az, hogy meg csinálta…
Debby volt a soron… hát persze, hogy engem
pörgetett ki
-
„Vallok”… ne
is kérdezd… - mondtam egyből
-
Oké… Jól
érzed itt magad? – kérdezte
-
Igen,
nagyon!!!- mondtam
Én Carlost pörgettem ki és ő is azt válaszolta, hogy
„mer”… Én pedig úgy döntöttem, hogy adjon Logannak egy szájra puszit…mmm… :D
Carlos egy kicsit na… egy kicsit már be volt
rúgva és ezért meg csinálta, de tudta, hogy mit csinál… :D nehezen, de meg
csinálta… mindenki jót nevetett rajtuk…
-
Nem hittem
volna, hogy meg csinálod… - mondtam
-
Én se… -
válaszolta Carlos
Carlos Freddiet pörgette ki… aki már miért is ne
szintén „mert”…Freddienek elég érdekes dolgot kellett csinálnia… Katyt kellett
meg csókolnia… Freddie bevállalta…Katy sem mondta, hogy nem, de igaz azt se,
hogy oké benne vagyok… csak simán nevetett…
Freddie lassan Katy fölé hajolt és meg csókolta…
Hát szerintem ezt le nem mossák magukról az tuti… :) remélem lesz folytatása a
dolognaaaak :D ;)
-
Hát remélem
lesz folytatás, de nem úgy gondolom…- súgta a fülembe Debby
-
Tudom, és
egyet értek… össze illenének… - mondtam
-
Ti mit
susmogtok? – kérdezte Katy
-
Mi semmit…-
mondta Debby
-
Csak azt,
hogy nagyon össze illenétek… - mondtam
-
Jaj istenem…
ez csak egy csók… - mondta Katy
-
Csak…egy…
csóóók… - viccelődtünk Debbyvel
Láttam Freddie arcán a pici szomorúságot…
-
Szerintem
Freddienek nem csak egy csók volt – mondtam Debbynek
-
Szerintem sem,
de Katy…- mondta Debby
-
Mi van már
megint velem? –kérdezte Katy
-
Majd
elmondom… - mondtam
-
Jóóó… -
válaszolta Katy
Az üvegezés kb. este 10 fél 11- ig tartott…
szerintem jól bírtuk a dolgokat, bár igaz a végén már csak beszélgettünk… :)
-
Katy gyere
velem… - mondtam
-
Oké megyek…
-
Szerintem
Freddienek több volt, mint egy csóóók… - vágtam Katy fejéhez
-
Most ezt
fogjátok hajtani? – kérdezte Katy
-
Hogy- hogy
fogjuk? – kérdeztem vissza
-
Hát mert Debby
is azzal jött, hogy jaj nagyon rosszul eshetett szegény Freddienek amikor
mondtam, hogy csak egy csók volt…- mondta Katy
-
Jó mert
biztos, hogy rossz is volt neki, azért Katyke – mondtam
Alig, hogy befejeztem a mondatot Katy meg fordult
és elment…
14. fejezet-
Csóóók :) :*
-
De Katy…-
kiabáltam Katy után
-
Mi történt?-
kérdezte Debby
-
Semmi csak
beszéltem Katyvel Freddieről… - mondtam
-
Jaj akkor
azért rohant el és mondta nekem, hogy hagyjuk békén… - mondta Debby
-
Valószínű
igen…
Debbyvel ki mentünk a nappaliba, elterültünk a
kanapén és beszélgettünk… kis idő múlva pedig elaludtunk.
Katy nem tudjuk, hogy hol volt, hol sem, de azt
igen, hogy kb. éjjel egy óra felé jött vissza… és lefeküdt mellénk a kanapéra
és ő is elaludt.
Reggel a telefonok kattogásaira ébredtem fel,
mivel Vicky, Joe és Ali lefotóztak minket, ahogy alszunk, valószínűleg olyan
„cukik” lehettünk… :D :p
Amint észhez tértem elkezdtem őket kergetni, hogy
adják oda a telefonokat, mert meg szerettem volna nézni a képeket. Joe könnyű
eset volt, hiszen rá ordítottam és már a kezemben is volt a telefonja, Ali csak
meg mutatta a képed, de a telefont nem adta oda…Vicky volt a legnehezebb, mivel
eldugta a telefonját, de úgy, hogy utána ő sem találta úgy kellett fel hívni…
:D
Reggeli után páran elpakoltunk mindent és közben
beszélgettünk Katy külön volt egy darabig, majd meg békélt…
Egyszer csak nagy kiabálás „Katy itt a PASID”…
-
Az én pasim?-
kérdezte Katy
-
Igen a tiéd…
-mondta Leo
-
De nekem,
ni……. Óóó hogy aza…- morgolódott Katy és
kirohant a konyhából, hogy meg nézze mi baja, van Leonak…
Mikor meg pillantotta Freddiet az ajtóban azonnal
elvörösödött… :p Mindenki azt várta, hogy mi fog történni mi is, akik a konyhában
voltunk gyrosan ki szaladtunk, hogy meg nézzük, mi folyik kint… mindenki csak
bámult és várta Katy reakcióját…
-
Mindenki
tünés innen hagyjátok őket… pucolás van!!! – kiabáltam el magam és már el is
takarodott mindenki.
Freddie leült a kanapéra és intett Katynek, hogy
üljön le melléje…
-
Nem ülök le,
mert a mondandóm elég rövid…- mondta Katy
-
Hogy hogy a
mondandód?- kérdezte Freddie
-
Hát úgy, hogy
menny el légyszíves- jelentette ki Katy
-
De igazából
nem is hozzád jöttem, hanem a többiekhez és különben meg nem csak te laksz itt…
- mondta Freddie
-
Jó akkor én
megyek el…- mondta Katy, kilépett az ajtón és elment…
Freddie bejött a konyhába, hogy elmondja Katy
elment…
-
De hová ment?
– kérdeztem
-
Nem tudom, de
én miattam… - mondta kétségbe esve Freddie
-
Siránkoztál
volna akkor, amikor még itt volt… nem érdekel, megyek, meg keresem ki tart
velem? – kérdeztem
-
Én… - mondta
Carly
-
Mi is megyünk
- mondta Michael, Debby és Ali…
-
Remek-
mondtam
El is indultunk… az ajtóban meg álltunk, mert
Katy az ajtó előtt ült a lépcsőn és sírt…
-
Katy mi baj
van? – kérdezte Debby
-
Miért sírsz?
– kérdeztem
-
Nem tudom…
csak sírok…- válaszolta Katy
-
Jaj Katy… -
mondtam és leültem Katy mellé a lépcsőre… Debby és Carly ugyan így tett…
Michael és Ali pedig bementek.
Katy elmesélte, hogy pontossan mit mondott
Freddie…
-
De Katy neked
tetszik Freddie? – kérdeztem rá egyből
-
Igen azt
hiszem… - mondta Katy
-
Akkor miért
csinálod ezt vele? – kérdezte Debby
-
Mert… ezt nem
érthetitek… - mondta Katy
-
Hát, ha
elmagyarázod, akkor talán megértjük… - mondtam
-
De ez nehéz…
Michaeeel…. – nyögte ki Katy
-
Mi van
Michaellel? – kérdeztem
-
Múltkor mikor
Michaellel dumáltam akkor nagyon be volt indulva egy két mondatánál és, még
amikor kirándulni voltunk akkor még… juj akkor nagyon meg szerettem…- mondta
Katy
-
Meg szeretted?
Ezt hogy érted Katy? – kérdeztem
-
Hát akkor még
csak tetszett és nagyon meg kedveltem, de most, hogy itt van ez az ügy
Freddievel azt, hiszem bele is, szerettem Michaelbe… - mondta Katy
-
Értem…
nehezen, de felfogtam… - mondtam
-
Én nem, de
nem baj…- mondta Debby
-
Jaj
leegyszerűsítem oke… - mondtam
-
Okes-
válaszolta Debby
-
Amikor Katy
találkozott Michaellel akkor nagyon meg kedvelte és meg tetszett neki, de most
nem tudja, hogy Freddiebe szerelmes vagy Michaelbe… - magyaráztam el Debbynek
-
Érted? –
kérdezte Katy
-
Így most már
igen… hát ez egyszerű…- mondta Debby
-
???
-
Freddie
szerinted helyes? – kérdezte Debby
-
Igen…-
válaszolta Katy
-
Michael?-
kérdeztem
-
Ő nem helyes…
nekem a belsőszépsége tetszett meg… de Freddienél mind a kettő…- mondta Katy
-
Okes értem… -
mondtam
-
Ha úgy jönne
össze a dolog melyiket, választanád? – kérdezte Debby
-
………….őőő…szereintem
Freddiet….- gondolkodott és vágta rá Katy
-
De biztosra
menny… igen vagy nem? – kérdeztem
-
IGEN!...-
jelentette ki Katy
-
Szuperr -
mondtuk mind egyszerre
Amint meg dumáltuk a dolgokat Katy beszaladt a
nappaliba és mikor meg pillantotta Freddiet azonnal oda rohant és meg csókolta…
mi az ajtóban állva tapsoltunk…
Katy és Freddie fel mendtek Katy és Debby
szobájába ahol egészen estig beszélgettek… majd késő este Freddi elment azzal
búcsúzva, hogy „holnap találkozunk”.
Katyt azonnal faggatni kezdtük, hogy mi volt…
-
Nem volt
semmi mi lett volna csak beszélgettünk…- mondta Katy
-
Ez nem ér…
tuti volt valami érdekes csak nem mondod el… - mondtam siránkozva :D
-
De mondom
csak dumáltunk, fogd már fel! - jelentette ki Katy
-
És nem is
jártok meg semmi? – faggatta tovább Debby
-
Nem, még nem…
- mondta Katy
-
Mmmm… :D –
kínlódtam
A faggatás kb. éjfélig tartott utána ment
mindenki aludni…
Végre én is a „saját” ágyamban aludhattam… mert
mindig máshol aludtunk a lányokkal vagy a kanapén vagy a földön…
Kora reggel 5:20- kor keltem fel persze, hogy nem
tudtam vissza aludni lementem a konyhába ittam egy pohár üdítőt, majd vissza
mentem a szobába és lefeküdtem hátha el alszom nem sikerült egy darabig néztem
a plafont majd fél hét után pár perccel el aludtam…
Fél kilenc körül Debby azzal keltett fel, hogy
Katynek vendége van…
-
Mi csoda…
Akarom mondani ki csoda? – kérdeztem félkómásan
-
Freddie… -
mondta Debby
-
És? Van már
valami helyzet? – kérdeztem
-
Hát nem tudom
mert Katy még fent van a szobában és Freddievel sem találkoztam csak hallottam
a hangját… - mondta Debby
-
Értem akkor
gyerünk le… - mondtam és már rohantunk is le a lépcsőn
Ki sem értünk az ajtón de Freddievel találtuk
magunkat szemben…
-
Hát te? – kérdeztem
mint aki nem is tudja, hogy ő itt van
-
Hát én Katyt
keresem… - válaszolta
-
A szobájában
van…- mondtam
-
Oke – mondta
és már ment is a szoba felé
-
Szép virág :D
:P – tettem hozzá gúnyolódva
Freddie egy szál vörös rózsával állt Katy
szobájának ajtaja elé és kopogott…
15. fejezet- Szerelem
vs. Bonyodalom
Freddie kopogott kettőt az ajtón majd meg fordult
és mosolygott… mi Debbyvel csak visszamosolyogtunk…
-
Itt már
leánykérés lesz, vagy mi van? – kérdeztem susogva Debbyt
-
Én nem tudom,
lehet… - válaszolta Debby
Hallottuk ahogy Katy szalad az ajtóhoz… majd
amikor kinyitotta az ajtót és meg látta Freddiet azonnal megörült…
-
Kedves
Katarine szeretnél velem járni? – tette fel a nagy kérdést Freddie
Katy ránk vetette pillantását majd mosolyogva
nézett vissza Freddiere és igennel válaszolt. Debbyvel meg örülve szaladtunk le
a lépcsőn és kiabáltuk a jó hírt… Persze amint Michael meg hallotta a hírt
azonnal elkeseredett…
-
Michael mi
baj van? – kérdeztem kétségbeesve
-
Majd elmondom
később rendben…- mondta
-
Oké…- válaszoltam
Jól ki dumáltuk mindannyian Katyt és Freddiet.
Vicky szóllt, hogy jó lenne reggelizni…és, hogy szóljunk Katyéknek is… Én el is
indultam, hogy szólok nekik… később mikor már az ajtón kopogtam akkor
csatlakozott Ali is…
Katy nyitott ajtót…
-
Mi baj van? –
kérdezte
-
Semmi csak
Vicky mondta, hogy gyertek reggelizni… - válaszoltam
-
Jaj oké
megyünk… - mondta Katy
-
Lent várunk
titeket oké…- mondtam
-
Jó rendben-
válaszolta Katy
Alival lementünk a többiekhez az étkezőbe,
leültünk és neki láttunk a reggelinek… mindenki meg reggelizett Katyék akkor
tolták le a képüket…
-
Azt
mondtátok, hogy jöttök le…- vágtam Katy fejéhez
-
Jaj bocsi… -
kért bocsánatot Katy
-
Engem nem
érdekel, de most már Katy te pakolsz el… - mondta Vicky
-
Wow- mondtam
nevetve
-
Ne hogy itt
maradjatok segíteni, mind a négyen fel felé vagy ki a nappaliba!- parancsolt
rám, Alira, Debbyre és Carlyra Vicky
-
Oké mennyünk
csajok - mondta Ali
-
Amint
elpakoltatok valaki készíthet ebédet! - jelentette ki Vicky
-
Majd mi… -
mondtam
-
Oké…
-
Kik is? –
kérdezte Ali
-
Hát én tuti…
ti meg… segíthettek… :D – mondtam
Miután Katy és Freddie elpakoltak Carlyval ketten
elkezdtünk főzni… nagyon bolondocskák voltunk sok hülyeséget beszéltünk… A
fiúkat akartuk meg főzni ebédre vagy is Carly én meg csak helyeseltem, hogy oké
én benne vagyok, főzzük meg őket, de sajnos a fiúk nem voltak benne, a
dologban. Vicky, Katy és Debby benne voltak…
Kb. negyed 11- kor, kezdtük elkészíteni az ebédet
Carlyval és egy kettő meg voltunk vele… azt hittük tovább fog tartani, de
pontosan 11-re meg is lett… Debby és Ali is segítettek…őőő meg teríteni :D …
Fél tizenkettő után pár perccel mindenkinek
szóltunk, hogy lehet ebédelni… mindenki azonnal rohant… „ne, hogy ne jusson
valakinek”
-
Freddie
Samantháék mikor látogatnak el?- kíváncsiskodtam
-
Nem tudom,
hívd fel őket…- válaszolt Freddie kicsit gorombán
-
Oké csak
kérdeztem…- mondtam
Ebéd után Debby úgy döntött fel hívja Saméket…
-
Szia Sam!
-
Szia Debby!
-
Nem jönnétek
el ma?? – kérdezte Debby
-
Elmehetünk… -
válaszolta
-
Freddie
haverunk ott van veletek? – kérdezte Sam
-
Igen itt van
vagy is most éppen Katyval van Katy szobájában, de miért …- kérdezte Debby
-
Csak, mert
valaki kereste őt
-
Ki ha szabad
tudni…? – kérdezte Debby
-
Igen, de,
csak ha Katy összejött Freddel!?
-
Igen még
reggel…- mondta Debby
-
Jaj ebből még
baj lehet egy óra, és ott vagyunk okess… - válaszolta Sam és lecsapta a kagylót
Debby azonnal szaladt a konyhába, hogy elmesélje
Carlynak, Alinak és nekem a Sammel történő telefon beszélgetést. Vicky is a
konyhában volt és ő is hallotta a storyt és már nagyon kíváncsi volt, hogy ki
kereshette Freddiet.
-
Lányok kéne
valami finomat sütni… - állt elő egy ötlettel Vicky
-
És mit? –
kérdezte Carly
-
Nem tudom, de
nekem mindegy ki találjátok és megcsináljuk okes…- mondta Vicky
-
Oké… -
válaszolta Carly
-
Ez kész! –
sóhajtottam fel
-
Mi van kész?
– kérdezte Vicky
-
Hát
elmosogattunk, eltörölgettünk… és még el is pakoltunk! J - mondtam
-
Nagyon
ügyesek vagytok…- mondta Vicky
-
Köszikeee… :P
*más fél órával később*
-
Csengettek! –
mondta Vicky
-
Ki nyitod? –
kérdezte tőlem Debby
-
Igen! –
válaszoltam
Samék érkeztek meg… még egy lányt hoztak magukkal,
akiről még nem tudtunk semmit… a lány illedelmesen bemutatkozott.
-
Sziasztok
Barbara vagyok!
-
Szia… -
köszöntöttem kedvesen bár még mindig fogalmam sem volt, hogy ki az… a lányokkal
azonnal meg kaptuk, és behúztuk a konyhába, hogy beszélgessünk vele vagy is,
hogy jól ki faggassuk.
-
Hogy kerültél
ide? – kérdezte Debby
-
Én itt élek
ezen a szigeten már kis koromtól Samék a legjobb barátaim… és gondoltam elnézek
velük… Ide hozzátok…- mondta mosolyogva Barbara
-
Értem… -
mondta Debby
Debbyvel hallottuk, hogy Katy és Freddie jönnek
le a lépcsőn…
-
Ó ez
Freddie?- kérdezte Barbara
-
Igen és Katy
– válaszoltam
Katyék bejöttek a konyhába… Freddie mikor meg
látta Barbarát azonnal elállt a lélegzete is…
16. fejezet -
Ex barátnő :/
-
Te mit
keresel itt Barbara? – kérdezte Freddie
-
Jaj
Freddiekém hozzád jöttem, hiszen rég láttalak…- válaszolta Barbara
-
Oké… nem
hinném, hogy keresni valód van itt… - vágta a fejéhez Freddie
-
Ki ő Freddie?
– kérdezte Katy
-
Hát ő az ex barátnőm
– válaszolta Freddie
-
Értem…-
mondta Katy
Barbara és Katy leültek beszélgetni én és Debby
pedig Freddievel. Katy amit tudott kiszedett Barbarából, hogy mióta-meddig
voltak együtt stb.
Mi Freddietől ugyan ezeket kérdeztük… Katy és
Barbara nagyon jóba lettek, amin persze mindenki csodálkozott.
-
Katy
beszélhetnék veled egy picinykét? – kérdeztem
-
Igen persze…
megyek is… - válaszolta Katy
-
Hogy - hogy
ilyen jóba lettél Barbarával nem hittem volna…?! J - kíváncsiskodtam
-
Hát először
mikor meg láttam akkor csak kíváncsi voltam, hogy ki ő aztán mikor Freddie
közölte, hogy az ex csaja akkor picit mérges voltam mert Freddie nem mesélt
róla… és mikor beszélgettem vele hát nagyon aranyos egy lány bírom őt…
-
Értem-
mondtam
-
Különben meg
van barátja… J - mondta Katy
és elment
Először el sem akartam hinni, hogy Katy nem
törődik azzal, hogy Freddie volt barátnője fel bukkant, de mikor közölte, hogy
Barbarának van pasija akkor már értettem. Freddie elmondta, hogy nem sokáig
bírta Barbarával, mert különböztek egymástól és hamar úgy döntöttek, hogy
inkább vége, mint, hogy tovább szenvedjenek.
Ki derült, Barbara azért jött, hogy meg hívjon
minket a holnapi házi bulijába.
-
Na lányok /
fiúk ha akartok akkor el jöttök ha nem akkor pedig nem, de én azért sok
szeretettel meg hívok mindenkit a holnap esti bulimba. – mondta mindenkinek
Barbara
Mindenki
hosszasan eltöprengett a dolgon majd Katy válaszolt elsőnek egy „én ott leszek”
válasszal. Freddie ennek nem nagyon örült, hiszen Barbara bulijáról volt szó és
ő pedig a volt barátnője… Michael mellettem ült a kanapén és meg kérdezte, hogy
én megyek-e, én csak vállat vontam, hiszen még nem ismerem Barbarát.
-
Őőő,
Michael…. – mondtam
-
Igen!
-
Nem akarsz
nekem mesélni? – kérdeztem
-
Jaj gyere
velem a medencéhez okes…- mondta Michael
-
Oké megyek…
várj egy picit - válaszoltam Michaelnek
-
Mindjárt
jövök okes babukám – súgtan Ali fülébe
-
Jó…-
válaszolta Ali
-
Ezek meg hová
mennek? – súgta Leo Alinak
-
Nem tudom, de
van egy tippem… - válaszolta Ali
-
Na? –
kérdezte Leo
-
Katyről lesz
szó, van egy olyan érzésem- modnta Ali
-
Értem, de még
sem majd meg kérdem Naomit… - mondta Leo
Michellel leültünk a medencéhez és bele lógattuk
a lábunkat a vízbe majd Michael elkezdett mesélni.
-
Katy olyat
mondott nekem nem olyan régen, hogy Freddie nem számít neki…. – mondta Michael
-
Ezt mikor
mondta? – kérdeztem
-
A csók után…
mert én is elkezdtem piszkálni…- mondta
-
Jaaaj… de még
akkor sem tudom, hogy miért voltál elkeseredve, amikor meg tudtad, hogy össze
jöttek? – kérdeztem
-
Hát mert ezt
terveztem én is csak nem így és nem ma… - válaszolta Michael
-
Értem hát
akkor nagyon sajnálom, de biztos találsz majd mást… - nyugtattam szegényt
-
Most, hogy
így mondod Sam se olyan rossz fej csaj :D – vágta rá Michael
-
Na látod…
-
Akkor ezt meg
dumáltuk? – kérdeztem
-
Igen, de én
megyek is okes fel, szedem Samet…- mondta Michael fel állt és bele lökött a
medencébe…
-
Ne már megint
a medencébe… - kiabáltam Michael után
Ali és Leo szaladtak ki, hogy mi történt. Én
pedig szóról szóra elmeséltem nekik mindent.
-
Tényleg Leo
te egyik lánnyal sem barátkoztál össze? – kérdezte Ali
-
Én? –
kérdezte Leo értetlenül
-
Igen te –
mondtam
-
Hát, aki
nekem igazából nagyon bejön az a………..
-
Ne húzd az
idegeimet…- förmedtem rá
-
Még senki
okees… - válaszolta egy hangúan
-
Oké- oké csak
kérdeztük… - mondtam
Nagy nehezen ki másztam a vízből, és újra bele
löktek, de most Leo volt.
-
Ezt nem
hiszem el…
-
Szegénykém,
na gyere, segítek – mondta Ali
Meg fogta kezem erre berántottam a vízbe…
-
Nem értem
miért mindig a medencébe? – kérdezte Ali
-
Nem tudom
Leoék kezdték… - válaszoltam
Alival ki jöttünk a vízből, jó is volt totál
vizesen járkálni a nagy melegben.
Bementünk és mindenki kérdezte, hogy mi történt…
Hát én csak elmondtam, hogy először Michael majd Leo bele löktek a vízbe és én
meg be, húztam Alit… Jól ki nevettek, mondhatom…
-
Hol van Leo?-
kérdeztem kiabálva
-
Fel ment… -
mondta Vicky
-
Oké, köszi! –
válaszoltam
Fel mentem Leo után, hogy jól meg verjem, mert
bele lökött a vízbe.
-
Teeee…. Te
bele löktél a vízbe, hogy edd meg a lábam… óóóó gyere csak velem…. - szaladtam
be Loe szobájába és kiabáltam vele, a végén már mind a ketten nagyon nevettünk.
-
Neee… ne
bánts! – mondta Leo
-
Meg adod
magad? – kérdeztem
-
Nem! –
válaszolta Leo
-
Jól van… majd
meg leplek egyszer ne félj… :P !!! – jelentettem ki
Mikor Leoval lerendeztem a dolgokat indultam
Michael után…
Michaelt a konyhában találtam meg… jó is közel a
csap… Míg Michael nem figyelt fogtam egy pohár vizet és nyakon öntöttem őt.
-
Ezt most
miért? – kérdezte Michael
-
Gondolkozz
egy picit… - válaszoltam
-
Jaj… a
medence? – kérdezte
-
Igen- mondtam
-
Jól van, na
ezt elnéztem… most már örülsz egy-egy?
-
Jaja, de úgy
érzem vissza, fogom még kapni…- mondtam
-
Hát én nem
mondok, semmit majd meg tudod idővel. – mondta
Késő délután Joe és Vicky elindultak sétálni,
majd mi is csatlakoztunk Alival, de mi már csak fél órával később, mert addig
Debbyvel beszélgettem.
Mire vissza értünk a sétából addigra már csak a
szokásos kis csapat várt minket Freddievel együtt.
-
Óóóó hát én
el sem tudtam volna képzelni, hogy Katy valaha összejön valakivel… - mondtam
Debbynek
-
Én sem! –
válaszolta Debby
-
Megint rólam
van szó? – kérdezte Katy
-
Igen…-
mondtam
-
És mit
beszéltetek?- kérdezte
-
Csak mondtam
Debbynek, hogy el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha összejössz valakivel… ennyi-
mondtam Katynek
-
Értem… -
vágta rá Katy
-
Gyertek
vacsorázni skacok! – kiabált Vicky
-
Oké megyünk!
– kiabáltam vissza
Vacsora után páran mentek aludni, de voltak, akik
csak beszélgettek például én is és Debby is.
17. fejezet –
Szülinapi ajándék
-
Debby holnap
10-ke igaz? – kérdeztem Debbyt
-
Igen, igaz… -
mondta Debby
-
Vicky holnap
lesz 22… - mondtam mosolyogva
-
Őőő… egy perc
és már annyi… - mondta Debby
-
Mit találunk
neki ki? – kérdeztem
-
Nem tudom…
sütünk neki? Mmm van egy tervem…
-
Naaa
hallgatlak - mondtam kíváncsian
-
Majd reggel
meg tudod… mert már nagyon fáradt vagyok szóval mennyünk aludni. Oké?!
-
Oké-
válaszoltam
Debbyvel éjfél után pár perccel mentünk aludni
igaz én nagy kíváncsisággal Debby pedig nagy álmossággal. J
Reggel Debby 6-kor keltett fel, hogy mire Vicky
fel kel addigra meg legyen minden, amit eltervezett. Igaz fogalmam sem volt,
hogy mit fogunk csinálni Vickynek, de szívesen mivel a nővérem segítek
Debbyenek a tervét elkészíteni.
-
Debby csak mi
vagyunk még ébren? - kérdeztem
-
Nem Joe és
Ali már elmentek valahová…- mondta Debby – Ne is kérdezd, hogy hová mentek, mert
nem árulták el! – tette hozzá
-
Carlyval és
Katyvel is találkoztam az előbb…
-
Igaz ők is
fent vannak, hogy segítsenek… - mondta Debby
Debby meg kereste Carlyt és Katyt addig én el
készítettem a dolgokat Vicky tortájához… A torta nevét nem is tudom sőt csak
Carly ismeri szóval én csak segítek neki, annyit tudok, hogy citromos vaníliás
lesz.
-
Meg jöttek
Aliék… - szólt be a konyhába Debby
-
Ez az…
mindjárt itt vagyok oké – mondtam
-
Oké menny… -
válaszolta Carly
Gyorsan ki szaladtam a nappaliba.
-
Hol voltatok?
– kérdeztem
-
Majd meg
tudjátok… - mondta Joe
-
Naaa- kezdtem
nagyon kíváncsi lenni
-
Nem! – mondta
Joe
-
Jól van, ez
feljegyezve! :D - mondtam sértődötten, de nevetve
Visszamentem a konyhába Carlynak segíteni Ali
pedig jött utánam. Aliból könnyebben ki tudtam szedni, hogy miről van szó, de
nem árulhattam el senkinek csak is Debbynek mert ő is szervez. Debbynek
elmondtam a dolgot, hogy tudja hogyan szervezzen, Debby jó ötletnek tartotta a
dolgot.
A torta nem sokára meg is lett, hiszen Carlyval
nagyon ügyesen és gyorsan dolgoztunk.
-
Az gond, hogy
Debby tervét nem igazán tudom még mindig… - mondtam
-
Jól van,
gyere, elmondom… - mondta Debby
-
Ha kész lesz
minden, akkor te, Katy, Ali és én fel megyünk és mindenkit Vickyn kívül fel
keltünk, hogy jöjjön le… elmondunk mindenkinek mindent kivéve Joe tervét oké…
és utána Joe fel megy Vickyhez, hogy Vicky fel keljen majd Joe jelez, hogy fent
van, akkor mi elkészülünk és várjuk. – mondta Debby
-
Oké értem… és
Joe hogyan jelez? – kérdeztem
-
Azt még nem
tudom… :D – mondta Debby
-
Jaj jól van,
akkor azt beszéljétek meg és akkor készen is, vagyunk. – mondtam
-
Rendben-
mondta Debby
Debby és Joe meg dumálták, hogy Debby is fel megy
Joeval együtt, de csak Joe megy be a szobába és akkor Debby fogja tudni, ha
Vicky fent van.
Közben Leo és Michael fel keltek tehát őket már
nem kellett felkelteni, gyorsan elregéltük nekik mindent Debbyvel. Debby és Joe
fel mentek, hogy Joe fel keltse Vickyt, kb. 5 percen, keresztül csak keltették,
nem bírták fel ébreszteni.
Amint Debby hallotta, hogy Vicky fent van gyorsan
lerohant… Vicky és Joe lassan cammogtak ki a szobából vagy is Vicky mert még
azt sem tudta, hogy hol van.
Mikor
Vicky már az utolsó lépcsőfokon volt akkor kiabálta neki mindenki, hogy „BOLDOG
SZÜLETÉSNAPOT”. Azt nem tudtuk, hogy Joe mikor valósítja meg tervét, de mi
Debbyvel már nagyon vártuk, mert csak mi tudtuk meg persze Ali, hogy mi Joe
terve. Ahogy elnéztem Vicky arcát nagyon örült az egésznek…
-
Katy…. Csörög
a telefonod…- kiabáltam
-
Megyek…-
kiabált vissza Katy
-
Igen, szia
Barbara…- köszönt Katy
-
Szia… -
köszönt vissza Barbara
-
Mit
szeretnél? – kérdezte Katy
-
Hogy akkor
kik jönnek ma este és mikor?!
-
Oké meg
dumáljuk és visszahívlak… - válaszolta Katy
-
Rendben,
szia- mondta Barbara
Egy kettő meg dumáltuk, hogy mindenki megy este a
buliba Barbaráékhoz.
Barbara örült a hírnek…
*este 8 óra körül*
-
Indulunk? –
kérdezte Katy
-
Mehetünk… -
válaszoltam
Pár perc múlva el is indultunk, egy- kettő oda is
értünk. A buli 9 után kezdődött addig beszélgettünk. A bulin derült ki, hogy Barbarának
még sincs senkije sem és, hogy Freddie szakított miatta Katyvel.
-
Hol van Katy?
– kérdeztem Debbyt
-
Nem tudom… -
válaszolta Debby
-
Jó lenne
tudni, mert az előbb tudta meg, meg én is, hogy Freddie szakított vele Barbara
miatt. – mondtam
-
Értem. - válaszolta
Debby
Hosszas keresés után a kertben láttuk meg Katyt
Carlossal beszélgetni.
-
Mi történt? –
kérdezte Carlos
-
Barbara! –
mondta ki sírva Katy
-
Mit tett
Barbara? – kérdezte Carlos
-
Elvette
Freddiet. – válaszolta Katy
-
Hjaj ne sírj
ha elment vele akkor nem is volt igazán
hozzád való… inkább felejtsd el. – nyugtatta Carlos
-
Rendben… -
mondta Katy
-
Na de akkor
most már ne sírj csak nevesd ki őket és hiddel százszor könnyebb lesz ez az
egész! – mondta Carlos és átölelte Katyt
Ezzel az egész üggyel zárult le a buli éjfél
után… Mi mindannyian visszamentünk a gyönyörűséges kastélyunkba, mindenki
aludni ment.
Kora reggel Alival egyszerre ébredtünk és meg
dumáltuk, hogy Joe nem valósította meg tervét a buli végett.
Lementünk a konyhába és ott folytattuk a beszélgetést
majd Carly, Katy és Michael csatlakoztak hozzánk. Debby, Leo, Joe és Vicky is
egyszerre ébredtek fel… és akkor ott mindenki szeme láttára Joe meg valósította
a tervét…
-
Vicky hozzám
jönnél? – kérdezte, Joe egy gyönyörű szép gyűrűvel a kezében
18. fejezet-
Randi…
-
Őőőőőő… nem
is tudom…- töprengett Vicky viccelődve – IGEN! – vágta rá biztosan Vicky és meg
csókolta Joet.
Mindenki nagy tapsolásba kezdett.
-
Húúú…. Már
kezdtem meg ijedni… - mondta Joe
Miután mindenki meg csodálta a gyűrűt meg
reggeliztünk. A reggeli után Katyt felhívta Carlos…
-
Igen tessék…-
szólt bele a telefonba Katy
-
Szia… na már
jobban vagy? – kérdezte kíváncsian Carlos
-
Igen már jól
vagyok… köszi a kérdésed. – mondta Katy
-
Volna egy
kérdésem… remélem a megfelelő választ, kapom. – mondta reménykedve Carlos
-
Rajta…
kérdezz! – jelentette ki Katy
-
Eljönnél
velem ma vacsorázni? – kérdezte Carlos
-
Igen
szívesen! – vágta rá a választ sietve Katy majd ránk kacsintott
-
Remek akkor 6
kor ott vagyok… - ajánlotta fel Carlos
-
Rendben…
várlak – mondta Katy és letette a telefont.
Katy azonnal elújságolta nekem és Debbynek, hogy
mit mondott Carlos a telefonba… mi Debbyvel nagyon örültünk. Carly jött le felé
a lépcsőn én pedik oda kiáltottam neki, hogy „Carly Katy bepasizott!” majd Katy
kiáltott rám „Noami csitt”
-
Miért kell
mindenkinek azonnal elmondani mindent? – kérdezte dühösen Katy
-
Ha Carly a
mindenkinek számít akkor nem tudom csak mert jól esik…. – mondtam mosolyogva
-
De hát………
-
Nincs itt
senki rajtunk kívül… mindenki más hol van… - mondtam – mit izgulsz? – kérdeztem
-
Jaj… nem
akarom, hogy piszkáljanak…- mondta Katy kicsit megsértődve
-
Jaj Katy…
velem is mit csináltak amikor össze jöttem Alival… te már csak tudod nem? –
tettem hozzá
-
Jó- jó, de a
más volt, mert te akkor már vele voltál, de én csak vacsizni fogok vele….- duzzogott
Katy
-
Jaj olyan
vagy én csak poénkodni akartam…. – mondtam viccesen megsértődve
-
Jól van na
Noami nem hogy meg sértődsz oké… szere… J
- mondta Katy és meg simizte a fejem…
Én csak rá néztem és elmosolyodtam. Nagyon
örültünk volna ha Katynak össze jön a dolog Carlossal… mert úgy vettük észre,
hogy Katynak nagyon bejön Carlos. Bár még nem igazán ismeri őt, de ez nem
akadály, hiszen van ideje arra, hogy meg ismerje.
* este háromnegyed hat után párperccel*
-
Kész vagy
Katy? – kiabáltam fel Katy szobájába
-
Igen egy
pillanat. – kiabált vissza Katy
Katy egy pántos térdig érő nyári lenge és virágos
ruhában meg egy egyszerű szandálban
topogott le a lépcsőn a haját szokás szerint szétengedve hagyta.
-
Wow! –
mondtam csodálkozva azon, hogy Katyn szoknyát láttam
-
Azt hát
rajtad sem láttam még szoknyát az is biztos…- mondta Debby is meg döbbenve
-
Hát ennyi
tellett belőlem… - mondta Katy és nevetni elkezdett
-
5 perc múlva
hat… - mondtam
Csengettek én nyitottam ajtót az ajtóban Carlossal,
Ciarával és Mindyvel találtam szemben magam.
-
Szerettek
volna jönni hozzátok, ezért vannak csak itt. – mentette ki magát azonnal Carlos
-
Oké gyertek
beljebb. – mondtam
-
Carlos az? –
kérdezte izgatottan Katy
-
Igen… itt a
lovagod – viccelődtem
-
Jaj, de
vicces… - vágott vissza Katy
-
Azaz …
-
Na gyere
hercegnő mennyünk. – mondta szintén viccelődve Carlos
-
Fehér lóval
jöttél? – kérdezte Katy
-
Nem és nem is
vagyok szőke… meg azt hiszem herceg sem… - mondta nevetve Carlos. Már mindenki
dőlt a nevetéstől…
Katy és Carlos elmentek. Debbyvel ketten
beszélgettünk, Ciara Carlyval Mindy pedig Leoval. Úgy tűnt, hogy Mindy és Leo között lesz
valami, de sosem tudhatom…
9 előtt Ciaráék el mentek….
*este 9 óra után*
-
Sziasztok! –
köszönt Katy
-
Szia…-
köszöntünk vissza
-
Na mi volt? –
kérdeztem – Mesélj!
-
Fuh nagyon jó
volt… - mondta Katy boldogan
-
Úúúú! –
örültünk Debbyvel :D
-
Nem megyünk
medencébe fürdeni? – kérdezte Carly
-
Én megyek. –
mondtam és Carlyval már mentünk is átvenni a fürdőruhát
-
Ti nem
jöttök? – kérdezte Carly a lépcsőről visszanézve mindenkire…
-
Hová? –
kérdezte Ali
-
Medencébe. –
mondtam
-
Megyek –
vágta rá Ali és már jött is utánunk
-
Aki még akar,
az csak jöjjön… - mondta Carly
Carlyval gyorsan átöltöztünk, hogy mehessünk mire
kiértünk a medencéhez Ali és Leo már a vízben, áztatták magukat mi, pedig
gyorsan csatlakoztunk. Carlyval el
kezdtünk a vízbe ugrálni az ugrálásból Ali sem maradhatott ki és persze Leo sem.
A medencézéshez Debby és Katy is csatlakozott. Nagy nehezen Debbyt is sikerült
rá venni arra, hogy ugorjon… De akkor is csak úgy, hogy fogta a kezem és
Katyét…
Nagyon élveztük, sokat nevettünk.
-
Éhes vagyok!
– jelentette ki Ali
-
Jó neked… én
is! – mondta Leo
-
Akkor
mennyünk enni? – kérdeztem – mert mehetünk
-
Oké akkor
mennyünk és majd visszajövünk… - mondta Katy
-
Oké… -
egyezet bele mindenki, aki a medencében ázott
11 körül mentünk vissza a medencébe, de akkor már
Vicky, Joe és Michael is jöttek.
Ali és Debby versenyt úsztak… egyik sem nyert
mivel egyszerre érkeztek célba… :) aminek
vicces csata lett a vége. Éjjel egy óra körül ment mindenki aludni…
Reggel senki sem bírt fel kelni. A legkorábban
Vicky kelt fel háromnegyed kilenckor. A legkésőbb pedig Katy pontosan délben…
csak onnan tudtuk, hogy fent van, hogy ki írta twittere „milyen jó volt éjjel a
medencében…”. Debbyvel fel rohantunk, hogy meg nézzük Katy tényleg fent van-e…
-
Jó reggelt
Katy! – köszöntöttük Katyt a szobájában Debbyvel
-
Nektek is jó
reggelt lányok! – köszönt vissza Katy fél kómásan
Katy fel öltözött lementünk és meg ebédeltünk.
19. fejezet -
Debby és a szerelem… *-*
-
Katy…. Hahó…
- szóltam Katyre
-
Mii? Mi van?
– ugrott fel Katy
-
Nem aludtál
még el? – kérdeztem gúnyolódva
-
Jaj, de
vicces… - mondta Katy
-
Tudom, bár
teljes igazából ez nem vicces, hogy már lassan egy óra és még mindig alszol…-
válaszoltam Katynek
-
Nem is alszok
jó… :D – mondta morogva Katy
-
Képletesen
értve…
-
Ez van, ezt
kell szeretni! – förmedt fel Katy
Az ebéd után Katyre szerettük volna bízni a
mosogatást, de mivel majd elaludt inkább Joeval ketten elmosogattunk.
Mosogatás közben….
-
Héj Joe…
-
Igen Noami mondjad,
mit szeretnél…
-
Örülsz a
válasznak? – kérdeztem
-
Milyen
válasznak… hiszen nem is kérdeztem semmit… - mondta Joe
-
Hát, de nem tőlem,
hanem Vicky válaszára gondoltam… - válaszoltam
-
Jaj… hát még
szép, hogy örülök, hisz ha nem örülnék akkor meg sem kérdeztem volna… - mondta
csillogó szemekkel
-
Értem -
válaszoltam
Miután elmosogattunk Joeval, megkerestem Debby
barátnőmet aki éppen Katyvel beszélgetett.
-
Mizu lányok?
– kérdeztem
-
Semmi csak
dumálunk… - válaszolta Katy még mindig fél kómásan
-
Értem, leülhetek?
– kérdeztem
-
Persze,
gyere, bár lehet ez a téma téged, nem érdekel… - mondta Debby
-
Miről van
szó?
-
1D .. :D –
mondta Katy
-
Jaj egyszer
kibírom… - mondtam viccelve, és ki kaptam Debby kezéből a notebookot.
-
Mit csinálsz?
– förmedt rám Debby
-
Éééén ?? – kérdeztem
gúnyolódva
Amint meg láttam, hogy Debby twitteren beszélget
Louissal azonnal érdekelt a dolog.
-
Noami add
vissza… légszike!
-
Várj had,
olvassam el! – könyörögtem Debbynek
-
Oké, de ne
írj neki… - mondta Debby
-
Jó nem fogok…
Neki láttam a beszélgetés olvasásának. Meg sem
lepődtem, hogy ez a tök normál beszélgetés volt… Na nem baj…
-
Debby volna
egy fontos kérdésem…
-
Na ki vele…
-
Akarsz
Louistől valamit? – kérdeztem
-
Háááát …
-
Ne háttal
válaszolj… hanem mondd, hogy igen vagy nem…
-
Hát örülnék
neki ha lenne valami… - bökte ki Debby nagy nehezen
-
Igen valami
ilyesmit vártam… - ki sem mondtam ezt a mondatot, de Louis már írt is Debbynek,
de a gép pedig még mindig nálam volt… így természetes, hogy én válaszoltam
neki… - Idézem a te Louisodat: „Örülnék ha ismét koncertezhetnénk a szigeten”
-
Írd neki,
hogy majd összefutunk, de én is örülnék…
Egyértelmű, hogy nem ezt írtam… :D
-
Olvasd mit
írtál… - mondta Debby
-
Én nagyon
örülnék ha megint találkozhatnánk… nekem nagyon meg tetszettél… és……. – nem
tudtam folytatni a mondatot mert szaladnom kellett Debby elől…
-
Gyere ide….
Miért írtál ilyet…. ???
-
Hát mert
neked nagyon tetszik, de úgy sem írtad volna meg neki csak esetleg pár hét
beszélgetés után…
-
De akkor is…
-
Várj írt… -
mentettem ki magam gyorsan :P – Ennyire tetszem neked… de jó ennek örülök…
mondd mi tetszett meg bennem?? :P
-
Na ne… kösszi
– szenvedett Debby a kérdés hallatán – Most már válaszolj neki te…
-
Okéé… -
mondtam és gépeltem is – Na szóval nagyon jól nézel ki szerintem és nagyon
vicces vagy ami nekem bejön… J - mondtam
hangosan a választ
-
ÓÓóóó anyám
ebből mi lesz….
-
Hát semmi
összejöttök… - mondtam
-
Na egyből…
-
Hát egyből
vagy kettőből nekem mindegy… - gúnyolódtam – am írhatok még neki valami
hülyeséget??? – kérdeztem Debbyt
-
Írjál, de akk
úgy mintha én írnám és mondd is el, hogy mit írtál… - válaszolta Debby
-
Rendi :p
Húsz perces beszélgetés után Louissal megjelent
mellettem Ali, s meg kérdezte, hogy kivel kommunikálok…
-
Kivel
dumáltok csajok? – kérdezte
-
Mi már nem
csak Noami… :p – mondta nevetve Debby
-
És kivel ha
tudhatom?!
-
Persze egy
b*zival a sok közül… :D – mondtam, s hangosan nevetni kezdtünk Katyvel
-
Őőőő te
beszélgetsz Louissal? – kérdezte Ali
-
Igen, de ne
értsd félre Debby nevében :D – mondtam
-
Aha persze….
-
Am tényleg…
bakker Debby segíts…
-
Mit írtál
neki? – kérdezte kétségbe esve Debby – és ő, ő mit írt?
-
Meg kérdeztem
van-e barátnője erre a marha meg kérdezte mikor mész Londonba….
-
Anyám… hát
ja… érdekes na nem baj… írd neki, hogy nem tudom…. – válaszolta Debby
-
Okéé….
Miután én abba hagytam a beszélgetést Louissal
Debby folytatta… Alival fel vonultunk a szobánkba és beszélgettünk, majd nagy
kiabálást hallottunk…
-
Noami!!! –
kiabált Debby
-
Igeeen… -
kiabáltam vissza – mondjad mit írt? – kérdeztem és Alival már rohantunk is le…
-
Azt írta,
hogy a napokban ellátogat ide…
-
Na ez nekeed
jó… nekünk nem, de ez van :D – mondtam
-
Hahaha jaj,
de vicces… te írtál neki sok hülyeséget…
-
Elolvastad? –
kérdeztem
-
Igen el…
mindet… és nagyon bolond vagy…
-
De hát az
igazat írtam nem?
-
De igen és
jókat rem összejön a dolog… de ha igen akkor nagyon köszönöm drági. J - mosolyodott el Debb
-
Hm… hjaj
szívesen… - válaszoltam- nem kedvelem őt, de érted meg érte még ez is
Késő este mentünk aludni hosszas beszélgetés
után…
20. fejezet –
A nagy találkozás *-*
*Éjjel kettő körül*
Kopogásra ébredtem… mire ki másztam volna az
ágyból, hogy meg nézzem, ki lehet az, addigra azaz illető be jött… Katy volt
az…
-
Mi baj Katy?
– kérdeztem kómásan
-
Semmi csak
nem tudok aludni és úgy hallottam, mintha valaki fent lenne… - mondta Katy
-
Hát akkor
rosszul hallottad, mert arra keltem fel, hogy kopog valaki
-
Bocsika… -
kért bocsánatot Katy
-
Semmi gond…
várj és megyek ki… - mondtam – mennyünk beszélgetni okés
-
Oké, gyere…
Ki kászálódtam az ágyból és négykézláb mentem
Katy után le a lépcsőn…
-
Hogy álltok
Carlossal? – kérdeztem Katytől félig csukott szemekkel
-
Hááát…. Nem
is tudom…
-
Beszéltetek
már a randi óta?
-
E-e
-
Értem… hát
hívd fel, persze ne most :D
-
Majd reggel! –
jelentette ki Katy – fel megyek twittere nem- e írt…
-
Okéé…
Katy gyorsan fel ment twittere, hogy megnézze
Carlos írt- e…
-
Na írt? –
kérdeztem
-
Igen írt
valaki, de nem ő…
-
Hát ki? –
kíváncsiskodtam
-
Freddie… -
mondta Katy és szomorodott el
-
Az a vak??? –
gúnyolódtam
-
Vak? –
kérdezte értetlenül Katy
-
Hát nem
látta, hogy totál bele estél…mert elment Barbarával – mondtam
-
Jaj te… miért
nem vagyunk mi testvérek? – kérdezte Katy
-
Háát azt én
nem tudom… de jó volna… J -
válaszoltam – De miért kérded?
-
Hát csak mert
jó veled beszélgetni, bár néha piszkálódsz
-
Ez vaaan
Katy fel olvasta nekem, hogy mit írt neki Freddie
és azon, hogy mit írt Freddie meg sem lepődtem, hiszen bűntudata van, de az már
az ő baja.
Katyvel még egy darabig beszélgettünk majd aludni
mentünk… én csendesen lopóztam be a szobába, hogy Carlyt és Alit fel ne
ébresszem…
Reggel fél kilenc körül keltem fel, a fél csapat
már ébren volt… Michael, Joe és Ali a konyhában ökörködtek, Vicky, Debby és
Carly pedig a nappaliban beszélgettek, míg Leo és Katy aludtak én pedig
félkómásan mentem le a nappaliba…
-
Jo- jo – jó
reggelt! – köszöntem, és már terültem is el Debby mellett a kanapén.
-
Neked is jó
reggelt…- köszöntek vissza stereóban
-
Katy?
-
Katy még
alszik… - mondta Debby
-
Őőő kik
vannak még-már fent? – kérdeztem – várjatok, csak azt se tudom hány óra van…
-
Most pontosan
fél kilenc múlt 5 perccel…és már mindenki fent van Katyn és Leon kívül… - adott
választ a kérdésemre Vicky
-
Na Deborach,
hogy halad a Louis ügy? – kérdeztem Debbyt gúnyosan
-
Hááát…
sehogy, mert még ma nem dumáltam vele… - válaszolta Debby
-
Értem… akk
vedd elő a notebookot és már írunk is neki :p – mondtam
-
Ááá majd,
később…
-
Így tuti nem
lesz semmi…
-
Nem, hogy
örülnél neki, hogy segíteni akarnak erre tee… most nem, de miért írtál ilyet
meg ne ezt írd…- mondta Ali a hátunk
mögül…
-
De hát had
csináljam egyedüüüül- nyavalygott Debby
-
Akkor
csináld, szia… - vágtam rá
-
Jó…
Debby neki is látott a dolognak, fel ment
twittere, hogy írjon Louisnak…
*Pár perccel később*
-
Noaaamiii…
-
Mi az Kedves
Deborach? – kérdeztem kicsit sértődötten
-
Őőőő kéne a
fogalmazó képességed…
-
Mire?
-
Hááát, ha elmondom,
akkor nem segítesz…
-
Mit szeretnél
annak a…..annak a...a…a….szóval mit akarsz írni Louisnak?
-
Hát… azt
akarom, hogy jöjjön el ide, de nem akarom konkrétan ezt írni azt akarom, hogy
ezt ő írja, hogy komolyan el jön érted… - magyarázta Debby
-
Értem…. Hát
írd neki, hogy szeretnélek jobban megismerni, de nem, mint rajongó… és kész –
mondtam Debbynek
-
Csöngettek ki
nyitja valaki az ajtót??!! – kérdezte Vicky elterülve a kanapén
-
Persze -
Alival már rohantunk is, igaz én majd elestem, mert még félig aludtam
Mikor ki nyitottam az ajtót és meg láttam azt a
fiúnak látszó illetőt, akit úgy hívtak, hogy Louis na akkor mindjárt ébren
voltam….
-
Sziasztok!
Louis vagyok- mutatkozott be illedelmesen Louis
-
Tudjuk, gyere
be… - mondtam lehangolóan
Louis ment előre Debbyhez mi meg utána Alival…
Debby nagyon örült Louisnak, legalább ő… :D :p
-
Hááát, te? –
kérdezte Debby meglepetten
-
Hát én,
írtam, hogy jövök… - mondta romantikusan Louis amitől Debby elolvadt…
-
Deborach…. –
förmedtem rá Debbyre
-
Iii-ii-
igeeen… - dadogott Debby – mit szeretnél? –
-
Őőő gyere ide
egy picit… - mondtam – szerintem te totál bele zúgtál, de remélem nem csak,
mint rajongó… mert akkor nincs értelme – súgtam Debby fülébe
-
Igazad van…
de még nem tudom, majd ha kicsit jobban megismerem….
-
Nekem mindegy
csak neked legyen jó és kész… J
-
:)) okéés…
remélem, összejön
-
Hm J én is
Debby és Louis fel mentek Debby szobájába és hosszas
beszélgetésbe kezdtek…
-
Szerintetek
mikor jönnek majd le??? :D – piszkálódtam
-
Nem tudom, de
én arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz ebből… :p – mondta Vicky
-
Jaja arra én
is kíváncsi vagyok…
-
Szerintem
nagy semmi… - mondta Ali
-
Hát lehet, én
nem tudom… - mondtam - Majd, lesz valahogy
-
Mi lesz
valahogy?? – kérdezte a lépcső utolsó fokáról Katy egy szál pólóban
-
Ááá Mrs. Katy
… :D hát te is fel ébredtél… Debbyék keltettek fel? – kérdeztem viccelődve
Katyt
-
Nem, mert nem
is Debbyvel aludtam egy szobában … - mondta Katy – Debbyék? :o
-
Igen Debby és
Louis… nem, aludtál ott… hát hol aludtál…??? – kérdeztem
-
Egy másik
szobában, ami totál üres volt csak egy ágy meg egy szekrény van/ volt ott és
ott aludtam… - válaszolta Katy – Louis? Milyen Louis?
-
Hát, elég, ha
annyit mondok, hogy One Direction?!
-
Aham, de hogy
kerül ő ide… ?
-
Nem tudom…
reggel egyszer csak becsöngetett és puff már dumálnak is…
-
Hát akkor
szerintem hatásos volt, amit irkáltál vele, nem?!
-
Lehet, nem
tudom… rem nem mondja meg neki… :D :D – mondtam – Na Carlos írt? – kérdeztem
-
Nem tudom
most keltem fel… mindjárt meg kukkantom
Katy leült a notebook mellé és már twitterezett is
én pedig melléje, hogy meg nézzem Carlos írt-e neki… és írt is még hozzá, hogy
egy újabb randit meg dumáljanak…
-
Írj neki
vissza… de csak is helyes választ… vagy is, hooogy ….
-
Tudom, mit
kell írni, nyugi! :D :p
-
Te legalább
:D
-
Miért ki nem?
– kérdezte Katy
-
Hát Debby
megint hozzám szaladt, hogy mit írjon Louisnak….
-
Jaj érteem…
Katy meg írta Carlosnak, hogy benne van a
randiban és, hogy mikor legyen…
-
Na mikor is
lesz az a bizonyos második randevú? – kérdeztem piszkálódva Katyt
-
Ma… :p –
vágta rá Katy
-
Wow ez gyors
volt… :p – ma, de mikor ma? – kérdeztem
-
Ebédelni
meegyüüünk… :p – mondta Katy csillogó szemekkel
-
Óóó érteeem
:D
Katyvel meg reggeliztünk és fel mentünk Katy és
Debby szobájba, ki válasszuk Katy ruháját a randira.
-
Picit
zavarhatunk? – kérdeztük Katyvel
-
Igen,
gyertek! – válaszolta Debby
-
Ki választunk
egy ruhát és már itt sem vagyunk ha nem gond??!!! – mondta Katy és már húzott
is a szekrényhez
-
Nem gond…
Katyvel kiválasztottunk egy ruhát és már ott sem
voltunk. Katy úgy döntött, hogy inkább vissza sem megy a szobába, amíg Louis
ott van, mert nem szeretett volna zavarni. Vicky és Joe elmentek sétálni és még
ki tudja hová, de ők is csak 10 után pár perccel indultak el. Leo, Michael, Ali
és én, mi a kanapén lustulva filmet néztünk. Carly pedig Katyvel beszélgetett
aki arra várt, hogy Carlos hívja, hogy itt van. Ez pár percen belül így is volt
meg szólalt Katy telefonja és Katy már rohant is le a lépcsőn egyenest ki az
ajtón és csak ennyit kiabált vissza, hogy „Majd valamikor jövök!” én pedig,
hogy „Oké!”. Miután Katy elviharzott Carlossal, Carly lehuppant mellék a
kanapéra… Carly negyed órás filmezés után meg kérdezte, hogy nincs- e kedvem
valami finomat sütni vagy csinálni. Én örömmel egyeztem bele a dologba és már
mentünk is a konyha felé. Carlyval úgy döntöttünk, hogy valami hideget
készítünk, tehát tejfölös gyümölcsös tortát. Össz-vissz negyed óra alatt meg
voltunk vele betettük a hűtőbe pár órára, majd visszamentünk a fiúkhoz és
tovább néztük a filmet.
-
Mi jót
készíttetek? – kérdezte Ali éhes szemekkel
-
Majd meg
tudod/tudjátok pár órán belül…:p – mondtam, rá néztem Carlyra és kacsintottam
*Két óra elteltével*
Carlyval a konyha felé vettük az irányt, hogy meg
nézzük milyen lett a tortánk. Kinyitottuk a hűtőt és kivettük a tortát, ki
szedtük a tortaformából és külön tálcára tettük, majd vágtunk két szeletet,
hogy meg kóstoljuk. És nagyon finom lett.
-
Hééééj, fiúk
kértek finomat? – tettem fel a nagy kérdést
-
Igen –
válaszolták határozottan és már szaladtak is a konyha felé ahol már várta őket
három szelet torta…
-
Finom??? –
kérdeztük Carlyval
-
Igen nagyon,
ügyesek vagytok! – mondta Ali
-
Remélem sokat
csináltatok!!! – mondta Leo és nyújtotta az üres tányért
-
Igen –
mutattunk a nagy tálca tortára
-
Neked is
ízlik Michael? – kérdeztem
-
Igen finom… -
mondta
Carly fel szólt Debbyéknek is, hogy nem - e
kérnek. Debby és Louis is meg kóstolták a tehetségesen finom tortánkat. Miközben
ettek velünk beszélgettek Louison totál meg voltam lepődve hisz én mindig is
b*zinak tartottam mondjuk most is, de azon kívül, hogy az azon kívül nagyon jó
fej. Úgy láttam Debby nagyon bele szeretett és ez jó már mint neki, de nem is
baj ha talál magának valakit akibe szerelmes és nem csak azért mert rajong érte
hanem, hogy szerelemes belé.
21. fejezet –
A várva várt pillant
Miután
Debbyék befejezték a tortaevést ismét fel mentek Debby szobájába, és fel
öltöztek, mert egy kicsit hűvös volt oda kint, majd leviharoztak a lépcsőn ki
az ajtón és sétálni mentek.
-
Mindenkinek
elég volt a torta? – kérdeztem
A válasz mindenkitől az volt, hogy egyelőre igen.
Ahogy Debbyék ki léptek az ajtón Carlyval elmosogattunk és tűztünk fel a
szobába. Miután a fiúk végeztek a filmel,
Leo és Michael egy újabb filmet választottak ki, míg ők válogattak Ali
fel nézett hozzánk, de mire fel ért a szobába mi már réges rég aludtunk. Ali
kiment a szobából a lépcső tetejéről intett Leoéknak, hogy jöjjenek fel, ők
pedig így is tettek…
-
Mi van? –
kérdezte Leo
-
Ezt
nézzétek…. – mondta Ali és mutatott be a szobába ahol Carlyval kb. egy más
lábát, szagolgattuk, de legalább jó ízűen aludtunk… :D :p
A fiúk persze jól ki nevettek és, hogy tudjanak
még min nevetni le is fotóztak minket…
Nem aludtunk sokat az igaz, de még is olyan volt
mintha aludtunk volna egy teljes napot ezért amikor fel ébredtünk vacsorázni
akartunk pedig csak 20 percet aludtunk, de azért enni ettünk és miután jól
laktunk mentünk meg látogatni a rég nem látott medencét… és jókat úszkáltunk
amihez Michael, Ali és Leo is csatlakozott. Majd pár perccel később megérkezett
Katy és Carlos egy nagyon jó hírrel, bár először nem is akarták elmondani… De
azért ki szedtem belőlük. Katy és Carlos is a medencében kötött ki persze
hosszas faggatás után.
-
Óóó ez így
könnyű… kibírnám én is… :P – piszkálódott velünk Carlos majd Katyre nézett és
puszit nyomott az arcára.
-
Gyertek ti
is… - mondtam
Katy már indult is fel a szobába, hogy fel vegye
a fürdőruháját, ami viszonylag gyorsan meg volt, de még sem volt Carlosnál
gyorsabb. Mire Katy leért a medencéhez addigra már mindent tudtunk a randiról
mert Carlos elmondta, hogy megkérdezte, nem- e járna vele… és a választ szint
úgy elregélte… amin természetesen nem lepődtünk meg, mert a válasz az igen
volt… Carlos ahogy Katy is nagyon örült
a dolognak…
Persze mi is nagyon örültünk, de azért Katynél
jobban nem hiszem.
-
Noami…Gyere
ide egy picit… - mondta Carly és gyorsan, oda úsztam Carlyhoz
-
Mi az
mondjad…
-
Semmi…-
mondta és lenyomott a víz alá, persze először megijedtem, de volt egy hasonló
érzésem… Mikor fel értem mindjárt meg kérdezték, hogy minden rendben van-e a
válaszom persze igen volt, mert nem volt semmi bajom, de ki jelentettem, hogy:
„Ezért halálla lakolsz!” és Carly csak nevetett.
-
Nevessél
csak…. – és már a víz alatt is volt… persze nagyon ki nevettek minket, de azért
féltettek is…
*Egy óra múlva*
Debby és Louis lépett be az ajtón és minket
kerestek persze, hogy a medencéhez mentek, mert onnan hallották a sok sikítást
és nevetést. Debbyék azonnal úgy ruhástól ugrottak a vízbe…
-
Na milyen
volt a séta? – kérdeztem
-
Jó volt sokat
beszélgettünk… - válaszolta Debby – rengeteg mindent meg tudtam róla is meg a
bandáról is… - tette hozzá susogva Debby
-
Értem, de úgy
érzem az engem, nem érdekel… - mondtam – és most – most mit érzeeel iránta? –
kérdeztem
-
Háááát ahogy
beszélgettünk te jó ég totál, belezúgtam…. És nem, mint rajongó… - válaszolta
Debby tele boldogsággal
-
Na az jó…
persze neked nekem csak azért mert végre szerelemes vagy… Louist meg majd
igyekszem elviselni… - mondtam – és mi hatotta meg, hogy el jött még is? –
kérdeztem
-
Amiket te
írtál neki… Szóval nagyon kösszönöm… - mondta Debby
-
Fuh… de jó…
hát szívesen, azt nem mondom, hogy máskor is, de azért szorítok nektek…
-
Oké- mondta
Debby és megölelt
Idő közben Vicky és Joe is meg érkeztek és ők is
elmesélték, hogy merre jártak. Vicky arról áradozott, hogy mennyi mindent láttak
meg, hogy hol voltak. Egy idő után már untuk, de ezt nem mondhattuk meg :D ;).
Debbyt sikerült rá vennem arra, hogy ugorjon
velem egyet a medencébe… Aztán végül Carly és Katy is ugrott velünk.
Még egy keveset úszkált mindenki majd közösen úgy
döntöttünk, hogy ki megyünk a vízből, és jól bekajálunk, ami persze így is
volt.
Volt, aki csak a Carlyval készített tortánkból,
de volt, aki rendes főtt ételt evett.
A nagy kajálás közben el kezdtünk nézni mind egy
filmet, majd félre hívtuk Vickyvel Debbyt…
-
Őőő Debby
gyere velem egy picit… - mondtam Debbynek
-
Oké megyek… -
válaszolta Debby és már a konyhában is voltunk Vicky persze nem maradhatott ki
a dologból, ezért ő is jött utánunk.
-
Mondjad… -
mondta Debby
-
Louis az most
hol fog aludni vagy mi lesz??? – kérdeztem
-
Háát… nem
tudom… ezt tőle kérdezzétek, mert fogalmam nincs. – válaszolta Debby
-
Oksa… akkor
tőle kérdezem majd meg… - mondtam – Szólnál neki?! – kiabáltam a már nappaliban
levő Debbynek, mert én éppen pattogatott kukoricát készítettem Vickyvel együtt.
Pár másodpercen belül Louis állt mellettem.
-
Mit
szeretnétek? – kérdezte Louis
-
Hát, hogy
most mi hogyan lesz, hol fogsz aludni?
-
A tervem
között az áll, hogy addig míg Debbyt nem ismerem meg jobban és amíg nem jövök
vele össze addig nem megyek haza. Szóval esetleg itt maradhatnék?
-
Őőőő… nagyon
remélem, hogy tisztában vagy egy s más dologgal… mert én nem nagyon szeretnék
ebbe beleegyezni, de legyen… - mondtam
-
Kérdezhetek
valamit? – kérdezte Louis
-
Igen kérdezz!
– mondtam
-
Szerettek
hajókázni vagy valami ilyesmi?
-
Én igen, vagy
is igazából szerintem mindenki csak Vicky nem, de szerintem egyszer kibírja… -
válaszoltam – hát igen én nem nagyon, de egyszer talán kibírom – tette hozzá
Vicky
-
Oké akkor
majd holnap… - mondta Louis és meg kapta a két tálat ami tele volt pattogatott
kukoricával.
-
Ahhoz képest,
hogy b*zi úri ember. :D
-
De bolond
vagy…. – mondta Vicky és adott egy kisebb fejest
-
Most mondd,
hogy nincs igazam…
-
De lehet
benne valami :p – mondta Vicky és már mentünk is Louis után a nappaliba, hogy le
ne maradjunk a filmről.
Mikor vége lett a filmenk Vicky és Joe egy kettő
lefoglalták a fürdőszobát, de szerencsére volt három is… A másik kettőt Katyvel
foglaltuk le… Miután mindenki meg fürdött vagy éppen lezuhanyozott
vacsoráztunk.
A vacsora után elmentünk mi Alival sétálni, ha
már ma kb. mindenki volt, akkor mi miért is nem mehetnénk. Este nyolc előtt
indulhattunk el és fél tíz körül, érhettünk. Leo és Michael a nappaliban
feküdtek, és a tv-t bámulták. Mi pedig leültünk melléjük és mi is ezt tettük. Kis idő után nagyon álmos lettem ezért fel
mentem a szobába ahol Carly feküdt egyedül és még nem aludt, majd gyorsan átkaptam
az alvós pólómat és bedőltem az ágyba Carly pedig beszéni kezdett, de én már
semmit sem hallottam, mert akkor már aludtam is. Pár perccel később miután elaludtam
fel jött Ali is, lefeküdt ős is aludni, de neki valahogy nem jött össze, mint
nekem.
Reggel nyolc és kilenc között kelt mindenki.
Gyorsan meg reggeliztünk, majd páran elpakoltunk és már mentünk is készülődni a
Louis által tervezett hajózásra. Mi lányok meg beszélés nélkül egy - egyforma,
egyszerű kis lenge nyári ruhát vettünk fel. A fiúk nem így tettek, persze jól
is néztek volna ki egyforma cuccban főleg szoknyában :D :p
Délelőtt 11-kor elindultunk a kikötő felé.
Fél- háromnegyed óra alatt ott is voltunk. Vicky
kissé félt, de egy egyszerű mondattal meg nyugtattam „ez nem a TITANIC”. Igaz,
hogy még mindig félt, de legalább jót nevetett mindenki.
22. fejezet-
Álomok
A hajózás utána elmentünk ebédelni. Louis állta
ezt is, amin egy kicsit meg is lepődtünk, hiszen alig ismer minket… Csak
Debbyt. Mellékesen Louis nem sokat várt a dologgal, hogy meg kérdezze Debbyt… Mikor
mentünk már vissza a „kastélyhoz” akkor sétáltunk és Louisék eléggé lemaradva
jöttek mögöttünk.
De mi Katyvel már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy
mi jóról beszélhetnek é, hogy össze jönnek-e még az, nap… De erre még
várhattunk.
Miután Louis meg kérdezte a várva várt kérdést
Debby meg ölelte és igent válaszolt, majd csak ennyit mondott: „mindjárt
jövök”, és már mellettem meg Katy mellett állt és csak annyit súgott a fülembe,
hogy nagyon kösszi és egy puszit nyomott az arcomra.
-
Én ilyet
mikor kapok tőled Deborach? – kérdezte mögülem Louis
Debby nem tétovázott sokat ezért Louis nem arcra,
hanem szájra puszit kapott.
-
Wow… ezt
azért nem vártam – mondtam és mindenki fel nevetett
-
Mondjuk, hogy
őszinte legyek erre én sem… - mondta Louis majd rá kacsintott Debbyre
-
Jól van, na
meg esik ilyesmi. – mondtam
-
Őőő kinél,
hogy. :D – mondta Ali rám nézett, és csak nevettünk
-
Jaj már az
más volt… :D – mondtam
-
De hogy is….
:p – válaszolta Ali
Miközben ezen, nevettünk megérkeztünk a
„kastélyhoz” bementünk és mindenki ment a saját dolgára. Én pedig Debbyt
kerestem, meg mert azt nem tudtam, hogy mit köszönt meg csak sejtettem, ezért
kíváncsian kerestem.
Mikor végre meg találtam Debbyt és tudtam is
beszélni vele addigra már nagyon el fáradtam, mert úgy el bújt :D.
-
Debby baba
kérdezhetek valamit?
-
Igen kérdezz…
-
Mit köszöntél
meeeg? – kérdeztem
-
Hát, hogy
olyan sok mindent írtál Louisnak és végre együtt vagyunk… hjaj ez olyan jó és
ezt neked köszönhetem
-
Fuh ez jó, de
remélem, azt nem mondtad neki, hogy én írtam a felét annak a sok hülyeségnek…
-
Őőőő még nem
:p – mondta Debby
-
Mit kinek nem
mondott? – kérdezte az ajtóból Louis
-
Hát csak azt,
hogy…– de Noami te mondtad, hogy ne mondjaam el…
-
Tudom, de úgy
is egy idő után elmondanánk neki, nem?
-
Hát akkor
mondd…
-
Na szóval,
amikor még az elején beszélgettél Debbyvel akkor volt olyan amit én írtam és
nem úgy ahogy Debby írta mert hát ő elég vissza fogottan én meg hát nem annyira
mert azt akartam, hogy minél hamarabb jöjjetek össze pedig már meg bocsáss, de
rohadtul utálom az egész bandát…- mondtam Louisnak – sorry – és kértem
bocsánatot
-
Értem, és nem
haragszom hiszen, nem kötelező minket kedvelni sem szeretni, de az tetszik,
hogy Debby kedvéért mindent… látszik, hogy nagyon szereted őt…
-
Hát igen ez
nagyon igaz… - mondtam és meg öleltem Debbyt
Miután ezt meg beszéltük én ott is hagytam a
friss gerlepárt :D :p
És mentem saját dolgomra, azaz mentem Carlyval és
Katyvel muffint sütni. Ami nagyon finom lett vagy is mindenkinek ízlett.
Késő estig dumáltunk, persze Vicky és Joe
kivételével ott volt mindenki… jókat nevettünk. Éjfél körül mentünk aludni, de
mindenki egyszerre ment fel a lépcsőn hát mondhatom elég nagy hangzavar volt,
amire Vicky fel is ébredt és elkezdett velünk kiabálni, hogy vagy fogjuk, be
vagy tűzzünk aludni mi meg csak jól ki nevettük és folytattuk a nagyszerű
produkciónkat és mikor el mentünk Vickyék szobája előtt kinyitottuk az ajtót és
meg is hajoltunk. Aminek Vicky szintén nem örült, de nem tudott mit tenni fel
kelt és becsukta az ajtót majd ment aludni, gondolom én. Carly Ali és az én
szobámba jött mindenki ahol még nevettünk egy párat, mondjuk úgy, hogy 2-3
körül mentünk aludni.
Vagy is azt nem tudom, hogy ki aludt csak azt,
hogy mi Alival nem tudtunk még aludni, ezért mi még nevetgéltünk a sok
hülyeségeinken. Négy óra előtt pár perccel sikerült mind a kettőnknek elaludni.
Reggel Joe és Vicky keltek fel a legkorábban, már
6- kor ébren voltak, mi meg mint az időzítő totálisan egyszerre keltünk fel de
mindegyikünk. Amin egy kicsit meg is lepődtünk, mert azért mi Alival tovább
voltunk fent, mint a többiek. Azért szép teljesítmény volt tőlünk, hogy kb.
négykor aludtunk el és 9 előtt pár perccel keltünk fel és még nem is voltunk
fáradtak.
Debby elég kómáska volt. Vicky úgy kezelt minket
mintha ott sem lettünk volna, de nem baj el voltunk mi magunknak. Carlyval
pizzát sütöttünk, ami a fiúk szerint idézném őket: „ez csúcs, király, hű, de
finom” meg ehhez hasonló kommenteket halhattunk tőlük, ami nagyon jól esett. Mikor
végre mindenki jól lakott a pizzával, Carlyval ketten elpakoltunk.
Miután elpakoltunk Debby és Katy meg kérdezték,
hogy nem megyünk- e elvelük shoppingolni… hát Carlynak először nem sok kedve
volt hozzá, de aztán sikeresen rá szedtem, hogy jöjjön ő is. „Véletlenül”
vettünk mind a négyen totál egyforma rövidnadrágot csak más színűt.
Délután 3-4 óra körül indultunk „haza” akarom
mondani vissza a „kastélyhoz”. A legtöbb cuccot Debby vásárolta, mint mindig
Debbytől ez már igen szokásos volt, de nem baj már megszoktuk, bár azért Katy
is költekezett, én és Carly mi Debbyhez képest nem vettünk semmit, de nem
Debbyhez viszonyítva vettünk pár dolgot ami persze mind egyforma volt :D. Úgy
láttam Debby már nem annyira kómás hanem egyszerűen álmos, ezért amikor vissza
értünk Debbyt azonnal ágyba tessékeltük mert állva majd el aludt.
Debby este 9 körül kelt fel és 39 fokos láza volt
aminek nagyon nem örültünk, de muszály volt valamit kezdeni vele. Ápolgattuk
Debbyt hát majdnem, hogy már az egyész csapat igaz, hogy Katy és én fent
voltunk Debbyvel majd nem éjjel egyig, de legalább Debby is jobban lett,
valamivel. Mikor már Debbynek sikerült el aludni akkor mentünk mi is Katyvel aludni.
Reggel mire a többiek fel keltek én és Debby már
gépeztünk és hülyéskedtünk mert Debby már azért úgy ahogy jól volt, de láza még
mindig volt, de igyekeztem, hogy ne gondoljon a betegséger ezért sokat
nevettünk. Hirtelen Debby elájul, „a közelben van orvos?” kérdeztem, „igen van,
gyertek már mennyünk is!” mondta Louis és már kapta is föl Debbyt a kanapéról.
Negyed órán belül már az orvosnál is voltunk aki
meg vizsgálta Debbyt és egy egyszerű betegséget mondott ami egy hét alatt át
megy rajta. Aminek már nagyon örültünk és mikor meg kérdeztük, hogy mitől
ájulhatott el akkor az orvos csak annyit mondott, hogy így jön ki rajta a láz
és a betegség.
-
Mindenesetre
adok gyógyszert amit naponta vegyen be, hogy jobb legyen. – mondta az orvos
Miután Debby már jobban volt vissza mentünk a
„kastélyba” és tovább ápolgattuk Debbyt.
*Pár nappal később*
-
Debby jobban
vagy már? – kérdeztem
-
Igen jobban…
- mondta Debby
-
Akkor ma
délután indulunk haza. – mondta Vicky
-
Komolyan ne
már… - mondta Debby
-
De Vicky még
ne… - mondtam
-
De igen
megyünk!!! – jelentette ki Vicky
Késő délután elindultunk a kikötőbe, hogy a hajó
elvigyen minket egy közeli repülőtérre. Mikor ki léptünk az ajtón valaki meg
lőtte Debbyt.
-
Debby jól
vagy? Debby…. – Debby, Deborach
-
Mi, mi, mi
van – ébredt fel Debby
-
Jól vagy? –
kérdeztem a rémüldöző Debbyt
-
Igen azt
hiszem… - és nézett magára ahol meg lőtték, vagy nem?
The End